A búza és árpa kelésekor a pockok és az egerek a lucernaföldekről visszavándorolnak a gabonatáblákra, megeszik az elvetett magvakat és lerágják a kikelt növényeket, még a hótakaró alatt is. A nagyobb károk megelőzésére a szakemberek szerint célszerű bejárni a lucernaföldeket és a gabonatáblákat, hogy megszámolják az aktív járatokat. Közepes egyedszám: az aktív járatok száma a hörcsögnél 2–5, a mezei egérnél 50–500, a mezei pocoknál pedig 500 felett van egy hektár területen. Ha ennél több aktív járatot találnak a termelők egy hektáron, az a kártevő elszaporodására utal.
Az aktív járatokat a termelők úgy tudják megszámolni, hogy egy nappal a tervezett irtás előtt boronával lezárnak minden járatot. Másnap a nyitva maradt járatokba kell elhelyezni a csalétkeket. Ezután újból be kell takarni a járatot, mert a szétszórt vagy a felszínen hagyott csalétkek mérgezőek a madarakra és a vadállományra.
A csalétek az emberre is veszélyes méreg, ezért tilos csupasz kézzel kijuttatni. A szakemberek műanyag vagy fémeszköz használatát ajánlják erre a célra.
A rágcsálók irtására a hazai piacon található következő csalétkek használatát javasolják: Cinkfosfid mamak (5–10 gramm aktív járatonként), Ratimor parafinirani mamak (1 csali aktív járatonként), Antikolin mamak (10–15 gramm aktív járatonként), Brodilon mamak (10–20 gramm aktív járatonként).
A mezei egerek és a pockok egy része behúzódik a górékba, ezért a kukorica berakodása előtt a górékba kell elhelyezni a csalétkeket.
A rágcsálók megrágják a gyümölcsösökben a fák kérgét, és a gyökereket is megkárosítják, aminek következtében a fiatal fák kiszáradhatnak. Ha 10–50 aktív járat van egy hektár gyümölcsösben, el kell végezni a rágcsálóirtást a már említettek alapján.
