A genetikailag módosított ételekről hallottunk már jót is, rosszat is. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, Európa-szerte egyre erősödik a GMO-élelmiszerekkel és takarmánnyal szembeni tiltakozás. A fogyasztók, a gazdák egyaránt azt látják, hogy a génmódosított fajták nem nyújtanak semmiféle hozzáadott értéket, nem csökkentik a termelés költségét, de még a hozam sem növekedik jelentősen, csupán a környezeti és egészségügyi kockázatokat növelik.
Hónapokkal ezelőtt a Magvető is beszámolt egy kísérletről, mely során kimutatták, hogy súlyosan károsodhat a tüdő, a máj, a hasnyálmirigy, a vese, rákkeltő és fejlődési rendellenességet visszamaradást okozhat a belső szervekben mindazon élelmiszer, amely genetikailag módosított alapanyagot tartalmaz. A kísérletek azt is kimutatták, hogy az ilyen táppal etetett állatok utódai között sokszoros volt a halálozás. Két évvel ezelőtt bekövetkezett, amitől sokan tartottak. Kifejlődött egy ellenálló bogár, amely baj nélkül fogyasztotta az elvileg őt elpusztító GMO-kukoricát.
Mintegy tíz nappal ezelőtt GMO-ellenes tiltakozásokat tartottak, világszerte és Európa-szerte utcákra vonultak az emberek. A kilátások szerint a tiltakozások sorozata csak ezután várható.
Mi váltotta ki az emberek elégedetlenségét? Arról van ugyanis szó, hogy átfogó csomagról tárgyalt a hónap elején az Európai Bizottság előterjesztése alapján a tanács, a téma a vetőmag-előállítás és -forgalmazás szabályozása volt. Az uniós körökben „növényi szaporítóanyag-törvénynek” nevezett indítvány régóta nem tapasztalt indulatokat váltott ki az emberek körében. Nem könnyű kibogozni, hogy valójában mit tartalmaz a mintegy 150 oldalas javaslat. Az uniós javaslat bevezető része még vállalható, arról szól, hogy erősíteni kell az élelmiszer-biztonságot, az élelmiszerpiacon az átláthatóságot és a nyomon követhetőséget.
Csakhogy a szabályozás pontról pontra ellentmond a jól hangzó céloknak: olyan rezsimet erőltetne az európai mezőgazdasági termelőkre, amelyben kénytelenek lennének maguk is részt venni a legkártékonyabb agroökológiai folyamatokban: még a saját hobbikertjükben sem tehetnék meg jogszerűen, hogy elültetik az előző termésből megmaradt vetőmagot. Másrészt, az őshonos fajtákat őrző génbankok nem adhatnának magokat magánembereknek – mindenki csak az EU és a hazai fajtalistákon szereplő változatok szaporítóanyagát használhatná. Erre a listára pedig nem kerülhetnek fel a helyi és tájfajták, csak jórészt a tőkeerős vetőmagmultik szabadalmazott fajtái. Csupán a Monsanto több mint százfajta szabadalmat jegyez Európában. Ahhoz, hogy a szabályozási javaslatból uniós szabályzat legyen, az Európai Parlament és a tanács közös döntése kell. Aggodalomra ad viszont okot, hogy a szöveg eddig szinte akadály nélkül ment át az egyeztető fórumokon. A tiltakozásokat az is kiváltotta, hogy nemrég az amerikai képviselőház simán elfogadott egy olyan botrányt keltett jogszabályt, amely előre mentesíti a Monsantót a génkezelt növényei által okozott esetleges környezeti és egészségügyi károk jogi következményei alól.
Most utólag világos, hogy a Monsantó és több vetőmag-előállító nemcsak az amerikai kormányra, hanem az Európai Bizottságra is komoly befolyással bír, és hiába van több uniós tagállamban jogszabályozás a tájfajták megőrzésére és használatára, ha elfogadják a készülő uniós előírást, ezeket hatályon kívül helyezik. Hát ezért tiltakoznak az emberek.
