A védővámok csökkentésének folyamata még 2001-ben kezdődőtt. Ez volt a nyitás ára. Ezt követelte a „nemzetközi közösség” az akkori, viszonylag új hatalomtól, amely egy évvel korábban, a 2000. október 5-i félfordulatkor vette át az ország irányítását. A védővámokat az említett évben egy tollvonással az átlagos 14,5 százalékról 9,4 százalékra csökkentették. A nyilvánosság minderről persze csak megkésve szerzet tudomást, sokáig csak találgatások láttak napvilágot arról, hogy ténylegesen hány százalékkal is csökkentették a vámokat. Az adminisztráció bölcsen hallgatott, mert tudta, népszerűtlen lépésre szánta el magát: az amúgy is lerongyolódott országba az addiginál jóval könnyebben zúdulhatott be a külföldi – gyanús minőségű importáru.
A játszma folytatódik. 2011. január elsejétől tovább csökkentek a vámok. Akárcsak 2001-ben, most sem tudni, mely termékekre, hány százalékkal, csak annyi szivárgott ki, hogy 2014-ig teljesen eltörlik őket. Akkor pedig mindenki vessen magára, aki nem készült fel a megmérettetésre, az menthetetlenül tönkremegy. Magyarán ez azt jelenti, hogy az olcsó dömpingáru ellepi majd a szerb piacot, ám fordítva, a mi árunkat nem lehet majd eladni, mert még nem leszünk tagjai az EU-nak.
– Gyújtsatok fényt, hogy lássuk, mi van a sötétben – ezekkel a szavakkal vezette be a múlt héten Belgrádban Ivana Dulić-Marković, egykori mezőgazdasági miniszter azt a konferenciát, amelyen a vámliberalizáció mezőgazdaságra kifejtett hatásáról volt szó. Így kívánta rábírni a jelenlevő felszólalókat arra, hogy legyenek nyitottak, a feltett kérdésekre konkrét adatokkal válaszoljanak. Konkrét választ pedig ezúttal sem kaptunk. A konferenciára sem a mezőgazdasági, sem a kereskedelmi, sem pedig a regionális fejlesztési miniszter nem jött el: harmadrangú segédjeiket, helyetteseiket küldték el maguk helyett. A sötétség tehát marad.
– Szerbia európai uniós tagsága nem valószínű 2020 előtt – jelentette ki Miroljub Labus, a köztársasági kormány egykori alelnöke, a Belgrádi Egyetem Jogi Karának tanára. Ugyanaz a Labus, aki egykor a köztársasági kormány alelnöke volt, épp akkor, amikor a 2001-es vámcsökkenés megtörtént, és aki alaposan kivette részét a hazai jól menő cégek magánosításából. Mielőtt még visszavonult volna a politikai életből.
Labus hozzáfűzte, minél előbb válságkezelő programot kell kidolgozni, amely felkészíti majd a hazai mezőgazdaságot a 2014–2015-ben várható válságra, amely a vámliberalizáció miatt keletkezik majd az ágazatban. Az említett periódusban, azaz előtte és utána, mintegy ötéves időszakban, egy vákuum fog uralkodni. Ekkor ugyanis még nem leszünk az Európai Unió tagjai, csökkennek az előcsatlakozási alapokból száramzó pénzek, ugyanakkor a csatlakozásból eredő előnyöket sem élvezhetjük, mondta Labus.
Hozzáfűzte, a költségvetési, azaz agrárpolitikának szükségszerűen meg kell változnia. A mezőgazdaságot kötelezően támogatni kell, de nem a hektáronkénti 100 euróval, azaz csak részben támogatások útján, részben pedig fejlesztés és modernizáció formájában.
Mindezek után feltevődik a kérdés, hol vannak azok az előcsatlakozási pénzek, amelyek a hazai mezőgazdaság versenyképességének a növelését hivatottak növelni, és amelyek már eddig is csordogáltak az EU részéről?
