A tőzsdei helyzetelemzők összegezik a tavalyi év eredményeit. Egyöntetű a véleményük, hogy a 2011-es év problémákkal terhelt volt. Olyan gondokkal, amelyekről azt tartották, hogy túlhladottak, a régmúlt idők jelképei. Néha azonban a szakemberek is ráhibáznak. Ezúttal bizony csalódniuk kellett... Mert olyan markáns gondok rázkódtatták meg a nemzetközi piacokat, amelyekre nem volt példa az utóbbi évtizedekben.
A 2011-es év két dologról marad emlékezetes: az adósságválságról és a fizetésképtelenségről. Ez a két jelenség nyomta rá a bélyeget a gabonakereskedelemre is. Félő, hogy az említett két negatívumnak következményei is lesznek. Már az előző évben nyilvánvalóvá vált, hogy csökkent a kereslet, és ez a trend valószínűleg folytatódik az idén is... De ez még nem minden. Mert amikor a kocsi elindul a lejtőn lefelé, nehéz megállítani... Mind több példa akad arra, hogy növekedik a bizalmatlanság az ügyfelek között, a tranzakciókban mind gyakrabban szegik ameg az ügyviteli kódexet, sokasodnak a különböző visszaélésekés a fizetésképtelenségből eredő bűncselekmények. Intő példa ez a gazdák számára: Jól meg kell gondolniuk, hogy 2012-ben kinek adják el portékájukat...
Az elmúlt napokban a belgrádi sajtó megszólaltatta az Újvidéki Terménytőzsde igazgatóját, aki elmondta, hogy a 2012-es évben aránylag magas szinten maradnak a gabonaárak. Meglátása szerint nem lesznek olyan nagy ároszcillációk mint 2011-ben, és viszonylag stabil szinten bonyolódik le majd a kereskedelem. Hozzáfűzte, az Újvidéki Terménytőzsde fokozott figyelemmel kísérte nemcsak a hazai, hanem a külföldi tőzsdéken kialakult árakat is. A tőzsde vezérigazgatója úgy látja, hogy munkájuk kevésbé sem volt könnyű, mert szerinte a tőzsdének nem lehet részrehajlónak lennie, meg kell őriznie önállóságát még akkor is, ha különböző nyomásnak van kitéve. A tőzsde vezérigazgatója nem árulta el, hogy ki gyakorolt az általa vezetett arutőzsdére nyomást... De nem nehéz kitalálni, ki is lehet az, vagy kik is azok, hisz a hazai gazdasági viszonyokat számos monopolhelyzetben lévő játékos irányítja.
Még akkor is, ha tudjuk, hogy az Újvidéki Terménytőzsde önállósága megkérdőjelezhető, hisz igazgatóbizottságába az állam nevez ki embereket, nyugodtan mondhatjuk, hogy az árpolitika tekintetében nagyobb ellentmondások nem születtek az év folyamán. A tőzsde nem is tehetett mást, csak azt, hogy kövesse a trendeket. Igaz, néha ellentétes irányban haladtak nálunk az árak a világpiaciakkal összehasonlítva. Volt rá eset, hogy a világpiacon drágult a gabona, nálunk pedig csökkent az ára, és fordítva. Most újabban, az év végén a búza akár világviszonylatban is nálunk volt a legdrágább. Nem könnyű a tőzsdének megőriznie önállóságát, és ugyanakkor úgy tüntetni fel imázsát, hogy a modern világpiaci tőzsdék mintájához hűen bonyolítja le a munkáját. Az előttünk álló évben, években dől majd el, hogy milyen irányban halad a tőzsde, vajon valóban a kereslet-kínálat alapján dolgozik-e majd, vagy pedig valamilyen egyveleget képez az állam szociálpolitikája és a piaci követelmények között.
