2024. július 16., kedd

Szégyenlistán a tranzíció vesztesei

Az állami adóhatóság az idén első ízben jelentetett meg szégyenlistát – az adótartozók listáját. Talán azért, mert arra számít, hogy az adósok elpirulnak, és szégyenükben mihamarabb fizetne

Csakhogy nehezen fog menni a dolog, mert az adóhivatal maga is beismeri, a 7 milliárd eurónak megfelelő tartozásnak legfeljebb 30 százalékát hajthatja be az állam. Merthogy a legnagyobb adósok éppen azok a vállalatok, bankok, melyekben csődeljárást indítottak: a Beobanka, Investbanka, Astra Bank, de olyan hatalmasok is, mint például a smederevói Sartid, a valjevói Simpo, a belgrádi Mostogradnja.

Az adóhivatal részéről közzétett statisztika egyértelmű: 50 000 vállalkozás és magánszemély tartozik adó címén nagyobb pénzzel az államnak, a száz legnagyobb adós vállalkozás összesen 215 milliárd dinár adótartozékkal terhelhető, míg száz magánszemély „mindössze” 2,9 milliárd dinárral.

Alaposan felkavarta a kedékyeket az említett lista. Részben azért, mert számtalan pontatlanság jellemzi. Amellett, hogy az adóhátralékot hasracsapásszerűen szabták meg, vannak más pontatlanságok is. Például: még olyan személy neve is napvilágot látott, aki már elhunyt. Vonatkozik ez a zsablyai Lazo Krvopićre, akire 130 millió dináros adóhátralékot szabtak ki az adóőrök. Furcsa dolog az is, hogy a lista első helyezettje egy leskovaci üzletember, pontosabban Novica Jovanović, aki állítólag 307,9 millió dinárral tartozik, de még az adóhivatal sem tudja, pontosan kiről van szó. További nevek: Ratko Butorović újvidéki üzletember, Margit Savović, az egykori kisjugoszlávia kisebbségügyi minisztere, akit mintegy 10 millió dinár adóhátralékkal sújtottak.

A belgrádi sajtó úgy látja, a feketelista nem hoz az állam konyhájára jelentős pénzt, mert a csődeljárásban lévő vállalatok szegényebbek a templom egerénél, nincs miből fizetniük. Legfeljebb a tartozások töredékét hajthatja be tőlük az állam... Valami azonban mégsincs rendben. Mégpedig az, hogy az adótartozók között vannak olyan vállalatok is, melyek aktívak, de az ő esetükben sem várható hatékony adómegfizettetés, mert úgymond az államnak mindössze 700 adóellenőre van... Vagy például azt is mentségükként említik, hogy az igazságszolgáltatás lassú. A legnagyobb 15 működő vállalat mintegy 20 milliárd dinárral tartozik az államnak adó címén, ami nem is kevés, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy a tavalyi költségvetési hiánynak 20 százalékát teszi ki ez az összeg.

A szemfüles kommentátorok figyelmét nem kerülte el, hogy az adósok sorába nem sorolták be például Mišković, Beko vagy Kostić nevét, pedig köztudomású, hogy vállalkozásaikat csak úgy fejleszthették fel óriási méretekig, hogy az államnak nem fizettek adót. Ennek ismertében pedig nyugodtan állítható, a most közzétett adótartozók valójában a tranzíció vesztesei, míg a győztesei ezúttal símán megúszták...

Nem csoda, hisz ebben az országban mindig is voltak egyenlők és egyenlőbbek. Jól emlékszem nagyapám szavaira, a második világháború után is voltak olyanok, akiknek nem kellett adót fizetniük. Azokat, viszont akik nem álltak „az igazi” oldalon kényszerel hajtották rá arra, hogy kifizessék az „obavezát”. Öregapám 10-es cséplőgépe, ekkor „ment el” 13 mázsa búzáért.