Az állam tétlenül nézi, mi történik a kenyérgabona-piacon: a búza hétről hétre újabbnál újabb árrekordokat dönt meg, ezzel egy időben drágul a liszt, a kenyér. A csak papíron létező árutartalékok üresek – nincs mivel tüzet oltani, mert az aratás után az államnak nem kellett a búza. Csupán minimális mennyiségű búzát vásárolt fel a termelőktől. Emlékezzünk vissza: a termelők 17–18 dinárt kértek a búzáért. Ha legalább 14–15 dinárt adott volna az állam a búzáért fél évvel ezelőtt, most nem az exportőrök fölöznék le a hasznot... és nem fenyegetné liszthiány az országot.
Szép lassan külföldre csordogál a hazai kenyérgabona. Az aratástól napjainkig ugyanis több mint fél millió tonna búzát exportáltak a hazai cégek. Ez a tény magában véve nem jelent semmi rosszat, hisz tudjuk, kivitel nélkül nincs jövő. Csakhogy jelen esetben aggasztó kezd lenni az, hogy nincs pontos kimutatás, valójában mekkorák az ország kenyérgabona-tartalékai. És könnyen megtörténhet, hogy a kivitelt majd csak akkor állítják le, amikor itthon már nem marad miből kenyeret sütni.
Még két hónappal ezelőtt olyasmiről lehetett hallani, hogy kiviteli illetéket vezetnek be a búzaexportra. Újabban kiviteli kvótákról beszélnek a „szakértők”. Mindegy bárhogy is hívnák a szigorításokat, ez mégsem történt meg. Egyrészt azért, mert az állam egy ilyen lépésével megszegett volna több nezmzetközi kereskedelmi egyezményt, például a Cefta-országokkal megkötöttet, emellett az EU-val megkötött társulási megegyezést is. Persze van még valami, ami talán nyomatékosabb ez előző érvelésnél: az ország gabonatartalékai 4-5 exportőr kezében összpontosulnak. Ők érinthetetlenek, és most annyit kérhetnek a portékájukért, amennyit akarnak.
Újév táján volt egy időszak, amikor európai viszonylatban nálunk volt a legdrágáb a búza. Később viszont a budapesti tőzsde volt a vezető, átszámítva ugyanis ott 29 dinárba kerül a búza, ami gyakortlatilag azt jelenti, hogy még mindig versenyképesek vagyunk az itthoni árakkal. Újabban már a kilónkénti 35 dináros árat emlegetik...
A múlt héten derült csak ki, hogy az EU-ból származó behozatali búzára a szerb állam jelen esetben 23 százalékos vámot számol el, az esetleg más országokból származóra pedig 30 szzalákos a vám. Ígyhát a behozatal nem fizetődik ki, a hazai malmoknak nem felel meg, de nincsenek is rászorulva. A 12-13 dináros áron felvásrolt búzából most 50–60 dináros lisztet őrölnek.
A mezőgazdasági minisztériumban egyelőre hallgatnak, mert úgy tartják, búzahiány nem fenygeti az országot. Liszthiány annál inkább. Az újságok ugyanis az elmúlt héten arról cikkeztek, hogy egyes boltokban eltűnt a polcokról a liszt, másokban csupán tíz kilogrammra korlátozták a vásárlást.
Szerbia a korlátlan lehetőségek országa.
