Általánosan asztalon helyezkednek el a növények különböző nagyságú konténerekben. Az asztal lapja szilárd és sima anyagból van, mely vízszintesen helyezkedik el a tartópilléreken. Felhasználható anyagok a sima szalonitlap vagy megfelelő vastagságú deszka. Az asztal oldalát bekerítjük 10 cm magas deszkalapokkal vagy vékonyabb méretre vágott szalonitlappal. A bádoglemez a vas gyors oxidációja miatt nem a legjobb megoldás asztal készítésére. A későbbi algaképződés megakadályozása végett ajánlatos fekete műanyag fóliával bélelni az asztal belső részét. Erre helyezzük a virágcserepeket vagy az egyéb konténeres növényeket. A növények telepítésére a hagyományos és olcsó műanyag edényeken kívül saját készítésű műanyag zacskókat is felhasználhatunk. Ezeket ki kell lyuggatni, hogy a tápoldat árasztás alkalmával felszívódjon a közegbe. Ha már van úsztatós rendszerre megépített asztalunk, ezt egy kis átalakítással felhasználhatjuk az árasztásos technológiára is. Az úsztatós rendszernél egy tápoldat-kieresztő nyílást kell biztosítani az elfolyásra, mely csak akkor szükséges, ha befejeztük a termelést, vagy a teljes tápoldatmennyiséget szeretnénk cserélni. Ezt a kieresztő nyílást fel lehet használni az árasztásos módszernél a tápoldat maximális szintjének beállítására. Pontosítva, egy tápoldattúlfolyót kell kialakítani, mely megakadályozza, hogy a tápoldat egy beállított szint fölé emelkedjen. A tápoldat adagolása egyszerű módon megoldható egy legalább ½˝-os műanyag csővel. Miután az egész rendszer megtöltődött a megfelelő szintig, ezáltal elárasztottuk az asztalon levő növényeinket. A konténerekben elhelyezett közegben 10-15 perc alatt lassan felszívódik a tápoldat. Ezután a tápoldatot vissza kell engedni a tartályba. Ezt kétféle módon tehetjük meg. Az első és egyszerűbb, ha veszünk egy szabályozható áteresztőképességgel rendelkező kifolyót, vagy egy mágnesszelep segítségével nyitjuk ki az elfolyót. Az első esetben a tápoldat lassan, legalább 20-25 perc alatt folyik ki a rendszerből, míg a második esetben sokkal gyorsabban. Az árasztást időkapcsoló vezérli és a növények, valamint a közeg határozza meg, milyen időközönként van szükségünk tápoldattal feltölteni a rendszert. Naponta vagy hetente egyszer, esetleg többször végezzük el a rendszer elárasztását. Ezt úgy állíthatjuk be pontosan, hogy figyeljük a közeg nedvességtartalmát. Ne várjuk meg a száradás kezdetét, előtte mindenképpen árasztani kell. A tápoldat a felszívódás után visszafolyik a tartályba, ezáltal ez a rendszer is visszaforgatós. Ez azt jelenti, hogy víz- és tápanyag-takarékos.
Mindegyik hidrokultúrás rendszernél, ahol a tápoldat visszafolyik a tartályba, kötelező naponta ellenőrizni az EC- és pH-értéket. Ha tőzeget használunk közegnek, akkor ez a mérés még nagyobb odafigyelést igényel, mert a különböző tőzegekből kioldódnak a bennük levő tápanyagok és a különböző szerves vegyületek, huminsav, fólsav stb. Ezek megváltoztatják a tápoldat fizikai-kémiai paramétereit, ezért naponta szükséges lehet a gyors beavatkozás a tápoldat értékeinek helyes beállítására. Ha ez EC értéke növekszik, tiszta víz hozzáadásával tudjuk csökkenteni. Ha viszont csökken, akkor tiszta tápoldat hozzáadásával növelhetjük. A pH-érték növelésére általában salétrom- vagy foszforsavat használjunk. A kénsav, citromsav és az ecetsav nem a legjobb megoldás a pH-érték beállítására, bár sok helyen alkalmazzák. Ritkább esetben a pH-érték eltolódhat savas irányban is. Ha a pH 5,5 alá esne, akkor valamilyen lúg hozzáadásával kell beállítani a növénynek megfelelő értékre. Erre a célra legjobb kálilúgot ( KOH) használni, és csak végső esetben nátronlúgot (NaOH), köznyelven zsírszódát. A kálium hasznos elem a növények számára, de a nátrium szintjének emelése a tápoldatban egyes tápelemek felszívódását gátolhatja.
Ez a rendszer felépítése szempontjából egyszerű és gazdaságos. Nincs szükség minden növény számára szúrópálcás csöpögtetőre és tápoldatvezető hálózatra, csőrendszerre sem. Elegendő a szintszabályzó és az elfolyó elem felszerelése. A tápoldatozás szabályozását a legegyszerűbb időkapcsoló is megoldja.
Az árasztásos módszer nem csak asztalon elhelyezett cserepes növények termesztésére alkalmas. Nagybani termesztésben, különleges elemekkel paradicsom, paprika és egyéb zöldségféle is termeszthető. A lényege egy 15–25 cm vastag cső vagy szilárd anyagból szerkesztett csatorna. Ezt is a megfelelő időben elárasztják a tápoldattal. A csatornában vagy csőben megfelelő távolságban helyezkednek el a közeggel megtöltött rácsos szerkezetű csészében a növények. A közeg lehet kókuszrost, perlit, tőzeg, kőzetgyapot vagy agyagkavics. A tápoldat felszívódik a közegben, és utána eltávozik a csatorna vagy cső végén egy elfolyón keresztül. Megfelelő méretű csatornás kivitelben nagyobb, 5–10 literes konténerek is elhelyezhetők egymástól megfelelő távolságban. A lényeg, hogy a csatornák rendelkezzenek túlfolyóval és szabályozható elfolyóval. A rendszer egyik hátránya, hogy sima területen lehet felszerelni. Már enyhe lejtés is akadályozná a megfelelő tápoldatszint beállítását feltöltés alkalmával.
Ezzel a módszerrel cserepes és egyéb konténeres virágok, valamint zöldségfélék is termeszthetők. Gazdaságos, egyszerű és hatékony rendszer. Ha nem ragaszkodunk a hidrokultúrás közegekhez, akkor bármilyen a termesztésben használatos virágföld, humusz vagy egyéb tápközeg-keverékek is felhasználhatók. A módszer alkalmazása és lényege nem változik. A közegtől függően kell beállítani a tápoldatozás időzítését. Más lesz föld és egészen más perlites közeg felhasználása esetében.
Tulipántermesztés
Az árasztásos módszert fel lehet használni a tulipán nagybani termesztésében is. Műanyag vagy sztiropor szaporítótálcákba rakják a gumókat, és ezeket elhelyezik az árasztásos rendszerre kialakított asztalokra. Megfelelő tápoldattal és időzítéssel árasztják el a gumókat és fokozatosan elkezdődik a gyökérképződés. A virágképződés 4-5 nappal korábban indul el, mint földi termesztés esetében. A módszer alkalmas folyamatos, egész évben történő tulipántermesztésre. Az elvirágzott gumókat tálcával együtt polcokkal felszerelt hűtőkamrába helyezik. Itt 5 fokon 6-8 hétig a hideg stressz hatása alatt pihentetik. A hideg kezelés után újra el lehet indítani a virágzást az árasztásos asztalokon. A tulipán hidrokultúrás termesztésére alkalmas a csöves csörgedező eljárás egyik változata. A hagymákat kis műanyag csészében megfelelő távolságban elhelyezik a csövekbe. Naponta többször a gumók alatt csörgedeztetik a tápoldatot 10-15 percig. A gumók felszívják a tápoldatot, mely elegendő a következő tápoldatozásig. Ez nem teljesen árasztásos módszer, mert vékony rétegben folyik a tápoldat. Nem is igazi csörgedeztető módszer, mert a tápoldat meghatározott időközönként folyik és nem állandóan. Ebből is láthatjuk, hogy a különböző hidrokultúrás módszerek kombinálhatók. Ez azt is jelenti, hogy különböző növények részére lehet alakítani a legmegfelelőbb termesztési módszert. Ez földi termesztésben szinte lehetetlen.
A tulipánhagymák ébresztéséhez 10-15 fokos víz is elegendő. Az első hajtás megjelenése után el lehet kezdeni a tápoldatozást. A tápoldat EC-értéke 1,0–1,2 mS/cm, pH-ja 6,0–6,5 közötti lehet.
Egyéb gumós virágok termesztése is lehetséges ezzel a módszerrel. Előnye mindenképpen a kevesebb víz és tápanyag-felhasználás. Ezenkívül a virágzás akár egy héttel is korábban indul el, mint földi termesztésben. Az ültetés és a virág szedése kevesebb munkaerőt igényel, ezáltal sokkal gazdaságosabb lesz a virágtermesztés.
