Mindezek után feltehető a kérdés: kit hibáztatnak a termelők a mulasztásért? A felelet rövid: Senkit! A csantavéri eset azonban ismét felszínre hozta azt a sokszor hangoztatott tényt, hogy tejtermelőink szervezetlenségük miatt mindig a „rövidebbet húzzák”. Kiszolgáltatottak.
A termelőknek káruk lesz. Nemcsak azért, mert az említett 2500–3000 liter „elfolyt”, hanem azért is, mert azok, akik esetleg átmentek másik felvásárlóhoz, nem valósíthatják majd meg a negyedévenkénti 3500 literes átadott tejkvótát ahhoz, hogy jogot formáljanak a literenkénti 5 dináros prémiumra. Mintha a termelők megszokták volna már, hogy ráfizetéssel dolgoznak. Nem fontos az 5 dináros tejprémium-kiesés sem, csak tovább folytathassák a munkát. Részben érthető, mert a termelő logikája azt sugallja, az, aki egy életen át foglalkozott tejtermeléssel, aki szereti a jószágot, az nem hagy fel a termeléssel akkor sem, ha nem kapja meg a prémiumot. Sőt még súlyosabb esetekben sem.
Szerencse a bajban, hogy a tej mégis kell. És az is, hogy a tejgyárak aránylag rendszeresen fizetnek. Mindegy, hogy havonta egyszer, kétszer, vagy esetleg másfél hónaponként, kis késéssel. Mert faluhelyen, így Csantavéren is számos kisgazda számára a tej egyetlen lehetőség a folyamatos készpénzbevételhez.
A csupán egy napon át szünetelt tejfelvásárlás nagy port vert fel. Már-már olyan híresztelések is világot láttak, hogy a kistermelők ellen, szándékosan, koordináltan léptek fel, azaz, hogy ellehetetleníteni próbálják őket, mint akkor, amikor néhány évvel ezelőtt egyes tejgyárak bejelentették, a 2-3 tehenes gazdákra nincs többé szükség. Lehet, hogy az újságírók szenzációhajhász módon kezelték a problémát, de az is lehet, hogy éppen nekik köszönhetően vette elő „jobbik eszét” a felvásárló, minek kösznhetően munkáját a megszokott gyakorlat szerint folytatja.
És végül: ez az eset is igazolja azt, hogy a tejfeldogozóipar nálunk alkalmazott magánosítási modellje a kisgazdákra nézve végzetes. Ebből kifolyólag hasonló esetek a jövőben is várhatók...
Gazdag kínálat műtrágyából
Az újvidéki székhelyű MK Komerc is bekapcsolódott a műtrágyaforgalomba. Az olasz gyártmányú 15:15:15-ös alaptrágyát kilónként 46,5, míg az orosz 16:16:16-ost 49 dinárért arulja. Az ugyancsak orosz AN fejtrágya 37, a horvátországi UREA 46, az oroszországi azonos fajtájú 45,5 dinárba kerül. Az árut az Újvidék melletti Római sáncokon lehet befizetni és egyben átvenni. A 10 tonnányi megrendelléseket ingyen szállítják a termelők címére.
