Az első évi alakító metszés a legfontosabb. Akár ősszel, akár tavasszal ültetik a csemetét, a metszésre csak a rügyfakadás előtt kerüljön sor a télutón.
Tányérkorona
Kevésbé elterjed forma az ültetvényeken, viszont a háztáji kertekben annál inkább. Rendszerint a közepes gyorsasággal növő gyümölcsfáknál, mint pl. a szilvánál, az őszibaracknál vagy a meggynél alkalmazzák.
A koronát 4-5 éven keresztül építik fel a laposan emelkedő vezérágakból. Ha már 10-15 vezérág oszlik el egyenletesen a törzs körül, akkor a fa elérte a végleges magasságát, ekkor a középeső hajtást kivágják. Ez azért is jó, mert megkönnyíti a későbbi szüretet, ugyanis nem kell magasba kapaszkodni, létrára vagy fára mászni.
Másrészt, a korona megnyitásával (a középeső ág kivágása után) minden megmaradt rész elegendő napfényt kap. A tányérkoronából ideális esetben akár földön állva is lehet szüretelni. Ennek a koronatípusnak viszont az a hibája, hogy a korona alatti területet nehéz gondozni, mert a vezérágak alacsonyak, a termés súlya alatt akár a földig is leérhetnek.
A tányérkorona neveléséhez olyan fát kell ültetni, amelynek a törzse 80 és 120 centi közötti, és hajlamos az oldalágak nevelésére. Már az ültetéskor legyen 4-5 közepesen meredek oldalága. Ha a középső vezérág túl erős, akkor már az első évben le kell rövidíteni (de még nem kell teljesen visszavágni, erre később kerül sor). Erről a középeső hajtásról, akár már az első évben, de általában csak a későbbi években megjelenő vékony oldalhajtásokat le kell lemetszeni, akárcsak a korona belseje felé növő hajtásokat is. Pár év után, ha kialakult, a törzset egyenletesen körülvevő 10-15 erős ágból álló korona, akkor ki kell vágni a középső ágat. A túl sűrűn növő oldalhajtásokat is ki kell vágni.
A termőre metszéskor a csúcshajtást és szomszédos ágakat is vágjuk le, a hosszú, elágazó oldalágakat is erősen vissza kell metszeni.
Orsó alakú fa
Azt a faalakot nevezik orsó alakúnak, amelynél a termőágak arányosan oszlanak el a középső hajtás körül. Jó látható tehát a középső hajtás és a belőle vízszintesen (vagy majdnem vízszintesen) kiinduló oldalágak.
Az orsóformát elsősorban a lassan növekedő alanyba oltott gyümölcsfáknál szokták alkalmazni. Leginkább az almánál terjedt el, de a körténél és szilvánál is használják.
A facsemetéket legtöbbször már a faiskolában előkészítik ehhez a formához.
A végleges magassága 2–2,5 méter, így még a földön állva is könnyű szüretelni. Fontos tudni, hogy a faalak kialakításakor, vagyis már az ültetéskor támasztó karókat is „telepíteni” kell mellé, hogy tartsa a törzset és a koronát. Ha kordon vagy gyümölcssövény lesz belőle, akkor viszont nem a törzse mellé, ha a fák közé kell támasztékot meg huzalt állítani. Ez utóbbiak a mai ültetvények. A kisebb kertekben viszont kedvelt és praktikus alak az orsó, ugyanis egy szépen alakítható, kevésbé terebélyes, ám bőtermő fát nyerünk. Élettartamuk 15–25 év, de alapvetően a facsemete minőségén múlik.
A megfelelő facsemetealak, hogy egyenes középső hajtása legyen, amelyből legalább 5-6 vízszintesen álló 30–60 centis oldalhajtás fejlődik. Nem jó az, amelynél az oldalágak meredekek vagy inkább felfelé törők, mert ezek gyorsabban erősödnek a vízszinteseknél, és nagyobb koronát nevelnek, ami az orsónál nem kívánatos. A metszéssel ugyanis nem lehet a fa növekedését fékezni.
Két tanács: minden könyökmagasság alatti oldalágat teljesen vágjunk le az orsó alakításánál, és a másik nagyon fontos tényező, hogy az oltás helye ültetéskor magasan a föld felett legyen, akár 10-15 centivel is!
Az első alakító metszést a meredek hajtások eltávolításával kell kezdeni, a vízszinteseket és a csúcsot hagyjuk meg. Ezen a középső hajtáson a csúcs közelében fejlődő vízszintes ágakat hagyjuk meg, ebből újabb felső termőkarok fejlődnek. A legalsó vízszintes ágakon rövid oldalhajtások mutatkoznak, ezeket is hagyjuk meg, akárcsak a törzsön a csúcs közelében minden évben az újabb fiatal, vízszintes hajtásokat. Ezek is évről évre jobban elágaznak, erősödnek, és gyümölcsöt hoznak. A termést hozó oldalágakat csak 2-3 évente kell metszeni.
A gyümölcsöt tartó oldalágak a termés súlya alatt egyre jobban lehajlanak. Ritkítsuk meg. Nem biztos, hogy a sűrű korona bő termést ad, sőt!
Amikor a fa elérte a végleges magasságát, vagyis a 2–2,5 métert, akkor a csúcsot minden évben egy alacsonyabban álló, elágazó hajtásra metsszük vissza. A mélyen lefelé hajló ágat egy vízszintes gallyra vágjuk vissza. A felfelé törő fiatal hajtásokat teljesen vágjuk le.
Gyümölcssövények
Tulajdonképpen orsó alakú fák, amelyek oldalágai csak 2 irányban növekednek. Alma, körte és őszibarack ültetvényszerűen is kialakítható. Ültetvényeken célszerű, kertekben viszont költséges a sövény kialakítása, mert erős karók és huzal kell a termőkarok megtartására. A háztáji kert néhány fája esetében nem biztos, hogy kifizetődik egy ilyen befektetés.
Az orsó alakú fa vízszintes ágpárjaiból alakul ki.
A gyümölcssövény kialakításához a legjobb ősszel elágazás nélküli egyéves facsemetét ültetni. A termő fa kívánt magasságától függően, de általában a legjobb, ha négyszemnyi magasságban visszavágják a facsemetét, ott, ahol az első vízszintes ágpárnak kell kialakulnia.
