Február utolsó hétvégéjén több ezren látogattak el a Szenttamás melletti Turiára, a 25. Kolbászfesztiválra – Újabb csúcsot döntöttek a helybeli hentesek, mégsem állítottak fel Guinness-rekordot
Szívből gratulálok minden turininak a kolbászához! – fogalmazott röviden és velősen, de mindenekelőtt „egyértelműen” Saša Dragin mezőgazdasági, vízgazdálkodási és erdészeti miniszter, amikor Branko Gajin szenttamási polgármester, valamint Zoran Cvijanović népszerű színész kíséretében a múlt hétvégén a Szenttamás melletti Turián megnyitotta a 25. Kolbászfesztivált, népszerű nevén a Kobasicijadát. Az immár meghonosodott rendezvénynek úgy tűnik a megnyitója is hagyományos, ugyanis Mira Banjac újvidéki színésznő évekkel ezelőtt pontosan ezekkel a szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket – nemcsak kolbászukat dícsérve, hanem turiniaknak (turinci) nevezve őket, ahogyan ők maguk is teszik, turiai (turijanci) helyett egyszerűen, „lálósan” –, csupán a személyek változnak.
A jubiláló turisztikai és gasztronómiai rendezvény szervezői pedig nem vártak a miniszterre, hogy idáig jussanak: hagyományossá tették a háromnapos népünnepélyt február utolsó hétvégéjén, több tízezer látogatóval, Guinness Rekordok Könyvébe illő kolbászhossz-szal. Évről évre növelik a ritkaságszámba menő méretes kolbász hosszát, és a 99 métertől immár eljutottak a 2025-ig. Állításuk szerint ekkora kolbásza senkinek nincs a világon, mégsem került be a rekordok világkönyvébe, mert ezt nem tudták megengedni maguknak. Az 500 fontnyi benevezési összeget még csak összegyűjtötték volna, de mint kiderült, ez nem elég, a helyszínre kiszálló bizottság úti-, és egyéb költségeit is nekik kellett volna fedezniük. Erre már nem vállalkoztak, megelégszenek a „hírnévvel”, amit nem épp szerényen, de rendkívül szimpatikusan vállalnak.
Alig fejeződött be a megnyitóünnepség, amikor szalagvágás helyett átvágták a kolbászt, és a népes tömeg megrohamozta a John Deere traktoróriással helyszínre szállított óriáskolbászt, amit Turián nem kilóra árulnak, méterét 400 dinárért vesztegették. Röpke három és fél óra alatt el is kelt a három napon át készült több mint két kilométeres csemege. Tizenöt hentes Miroslav Medurić irányításával 20 disznót vágott le egy helybeli magánvágóhídon, darálta a húst, fűszerezett, kevert, de a bél előkészítése sem volt egyszerű feladat a 2025 méteres óriáskolbászhoz.
– A nyerskolbászt évente egy méterrel hosszabbítjuk, az idén 20 hízót gyömöszöltünk bele, rengeteg fokhagymát, fűszert, paprikából 50 kilót. Hogy mi a titka a mi kolbászunknak? Hát, talán mi magunk – mondja Miodrag Velicki, a szervezők egyike igazi lálós kiejtéssel. A titkot, ha egyáltalán van, mások is őrzik. Radovan Đisalov, akit később díjaztak is, annyit mondott: Titok van, de gondosan őrizzük. Mire Velicki leintte, mondván: Ugyan, ugyan, milyen titok?! Jó hús, főleg a combjából, jó fűszer, és főleg kiváló paprika. Ennyi az egész. Kamenko Sremčev, a fesztivál egyik alapítója és 18 éve a szervezőbizottság elnöke ugyanakkor hozzáfűzi: az erős paprika, a fokhagymapor, bors, só és minden más arányától függ a kolbász íze, ezt az arányt azonban nem árulhatom el. A titok kérdését félretéve inkább arról beszélt, hogy a turiai kolbász immár világhírnévre tett szert, hívják őket Magyarországra, Bulgáriába, Ukrajnába is. Őt személyesen pedig Szlovákiába is hívják, bikasütésre. Ezt az ügyességét Turián ugyan nem csillogtatta meg, bár egy ökröt itt is nyársra húztak.
Az ökrön és a cigánymuzsikán kívül, mint egy igazi népünnepélyen, a három nap alatt sok minden megtalálható volt. Nemcsak nyers és füstölt húskészítmények, hanem a méztől, bortól, pálinkától kezdve a fonott kosárig sok minden, még műhurkákat és -kolbászokat is lehetett látni. A falu központjában felállított utcai sátrak sokaságában két kürtőskalácssütő is volt. Az erdélyi különlegességet serényen vásárolták az emberek, sokan pedig csak megcsodálták, mert ilyent még nem láttak. Az árusok és az odalátogatók főleg a környékről érkeztek: Csúrogról, Törökbecséről, Temerinből, Szenttamásról, Kátyról… A vendégeket változatos kísérőprogram várta, melyek közül kiemelnénk a hagyományos kolbászkészítő versenyt, a legsúlyosabb látogató kiválasztását, a gyorsevő versenyt, az 500 tojásból sütött óriásrántottát, a helybeli művelődési egyesület fellépését, melyet természetesen a kisbíró jelentett be dobszó kíséretében. Így nem csoda, hogy erre a rövid időre mindenki háttérbe szorította a gondjait. Csupán egy asszonyt láttunk a tömegben, aki egy félliteres flakonban tejet ajándékozott a mezőgazdasági miniszternek, hogy figyelmeztesse: eladni nem tudja, legfeljebb elajándékozhatja.
És mint minden falusi mulatság, ez is a kocsmában fejeződött be. Mint ahogyan kezdődött is. A turiaiak évről évre újramesélik történetüket: 25 évvel ezelőtt helybeli vadászok egy csoportja azon vitázott össze, kinek van jobb kolbásza. A hetvenkedésnek az lett az eredménye, hogy megbeszélték, egyik szombaton a helybeli Beograd kocsmában mérik össze kolbászaikat. Belépőt is fizettettek, amiből játékokat vettek az óvodásoknak. Így született meg a rendezvény, mely azóta is őrzi jótékonysági jellegét.
Miroslav Medurić, a fesztivál főszervezője osztotta ki az elismeréseket
Több mint tíz hentes szerdán látott munkához, hogy szombatra elkészüljön az óriáskolbász
Szalagvágás helyett kolbászvágás a híres/hírhedt turiai bicskával
Kolbászhegy
Kidöntötték a falu bejáratánál levő helységnévtáblát, de ott áll a fehér alapú kolbászreklám, így tudjuk, nem tévedtünk el: Turiára érkeztünk A szenttamási Kolenák-család kürtőskalácsát sokan megkóstolták, de sokan csak csodálták: ilyent még nem láttak
