Ha Szerbiában is működnek majd külföldi egyetemek, ezek egészséges konkurenciát jelentenek a hazai felsőoktatási intézményeknek, vagy pedig csak elvonják tőlük a lehetséges hallgatók egy részét, miközben nem nyújtanak igazán magas színvonalú oktatást, csak profitra szeretnének szert tenni? Ha az állam ösztöndíjjal segítheti a Szerbiában nyíló külföldi egyetemeken való tanulást, akkor még kevesebb pénz jut a már hosszú évtizedek óta létező hazai felsőoktatási intézményeknek? Tényleg megakadályozza, vagy legalábbis lecsökkenti az egyetemi tanulmányok miatti külföldre távozást az, ha a külföldi egyetemek képzéseire itthon is beiratkozhatnak a szerbiai diákok?
Csak néhány kérdés azok közül, amelyek felvetődtek az elmúlt hetekben a felsőoktatási törvény módosításáról szóló javaslat parlamenti eljárásba kerülése okán. Ez az a javaslat, amelynek elfogadása esetén zöld fényt kaphatnak a külföldi egyetemek, hogy Szerbiában is működni tudjanak. Valóságos szócsaták dúltak, a Belgrádi Egyetem vezetése még sztrájkot is kilátásba helyezett, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia is kétségeinek adott hangot. Például amiatt, hogy akkreditációs procedúra nélkül működhetnek majd, az oktatási minisztériummal kötött szerződés alapján, holott a szerbiai egyetemeknek igen szigorú feltételeknek kell eleget tenniük, hogy megkapják a működési engedélyt. Ha a külföldi egyetemeken tanulók tandíjához hozzájárulhat a minisztérium, azt abból a jelenleg is szűkös keretből tenné, amely most sem fedezi a felsőoktatás zavartalan működésének szükségleteit. Akkora össztűz zúdult a köztársasági kormányra, hogy a testület pénteki ülésén határozatot hozott a felsőoktatási törvény módosításáról szóló javaslat parlamenti eljárásból való visszavonásáról. A kormánydöntés indoklása szerint szükség van további konzultációra a törvényben szabályozásra kerülő kérdésekkel kapcsolatban. Aleksandar Vučić államfő nem titkolta csalódottságát a kormány határozata miatt. „Meg fogom vizsgálni annak a lehetőségét, hogy személyesen nyújtsam be a törvényjavaslatot a parlamentnek, aztán meglátjuk, kinek lesz többsége – a kormánynak, nekem, vagy bárki másnak” – reagálta le a történteket. Mint megjegyezte, nem fog meghátrálni, még akkor sem, ha sztrájkolnak ellene. Ám rögtön jött a válasz: csak parlamenti képviselő, a kormány vagy a tartományi képviselőház, illetve 30 ezer választópolgár teheti ezt meg, az államfőnek nincs joga ehhez. Nyilvánvaló, ez még nem egy lejátszott meccs.
Miközben az elmúlt hetekben pró és kontra érveket sorakoztattak fel, hogy szükség van-e arra, hogy külföldi egyetemek is működjenek Szerbiában, egy, a kilencvenes évek legelején olvasott interjú jutott eszembe. A fivérek ekkorra már mesés gazdagságra tettek szert, s egyikük azt mondta, elsősorban azért örül a pénznek, mert megengedhetik maguknak, hogy a legjobb külföldi egyetemekre járassák gyermekeiket. És nem csak ők. Nem egy szerbiai tisztségviselő szakmai életrajzában olvashatjuk, hogy a mesterdiplomát az egyik tekintélyes európai egyetemen szerezte meg, majd az egyik jó nevű amerikai felsőoktatási intézményben folytatta tanulmányait.
Most a vita során egy rendkívül érdekes adat is napvilágot látott: jelenleg a németországi egyetemeken több mint 1300 Szerbiából érkezett hallgató tanul. S a budapesti egyetemeken sem csak vajdasági, magyar ajkú fiatalok végzik tanulmányaikat, hanem belgrádi, újvidéki szerb diákok is szívesen választják a magyar fővárosban való továbbtanulást, mert az érvényesülési lehetőségek egész tárházát nyitja meg előttük a világ számos országában az itt szerzett diploma. Azt is tudjuk jól, a külföldön egyetemi oklevelet szerzett fiatal szakemberek jelentős százaléka nem tér vissza szülőföldjére, máshol hasznosítja tudását.
A jugoszláv polgárháború előtt kevesen választották a külföldi továbbtanulást. Jól emlékszem, 1990-ben kerestek meg a tartományi oktatási titkárságról azzal a kéréssel, hogy írjunk már a Magyar Szóban arról, hogy létezik egy lehetőség, a magyar állam 12 ösztöndíjat ajánlott fel vajdaságiak részére, ám mindössze 3-an, 4-en vennék ezt igénybe. Szégyenszemre kárba vész a többi ösztöndíjas férőhely, fogalmazott az akkori tartományi oktatási titkár. Ám kitört a polgárháború, és érthető okokból megsokszorozódott a magyarországi, nyugat-európai, sőt tehetősebb belgrádi, újvidéki… családok köreiben az egyesült államokbeli továbbtanulás iránti érdeklődés.
S az évtizedek során a világ is kinyílt, kitágult. Változott.
Nálunk is, minden tiltakozás ellenére, bevezették a bolognai felsőoktatási rendszert. A 2000-es évek elején szerették volna a nagy egyetemeket, amelyek több kart foglalnak magukba – a belgrádi 31, az újvidéki 14 fakultást –, két-három kisebb egységre bontani, mert a világtrend azt diktálta, ám ez akkora ellenállást váltott ki, hogy nem lett belőle semmi.
Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy mekkora felzúdulást keltett egyetemi körökben, amikor megjelentek a magánegyetemek. Jelenleg Szerbiában 8 állami és 10 magánegyetem működik. A hallgatók 85 százaléka, 180 ezer fiatal az állami, 32 ezer pedig a magánegyetemeken tanul. Most a külföldi egyetemek miatt „áll a bál” Szerbiában.
Ma már Európa e részén is magától értetődő dolog, hogy egy ország területén más országbeli egyetemek is jelen vannak. Magyarországon állami engedéllyel 14 külföldi felsőoktatási intézmény működik: van közöttük amerikai, holland, angol, francia, német, kínai. Jól megférnek a magyarországi egyetemek mellett. Görögország tavaly tárta szélesre kapuit a külföldi egyetemek előtt.
Slavica Đukić Dejanović oktatási miniszter nyilatkozatából tudjuk, Szerbia iránt a Müncheni Műszaki Egyetem mutat érdeklődést, amely az egyik legrangosabb európai felsőoktatási intézmény a kémia, a fizika, a villamosmérnöki tudományok és a számítástechnika területén. A milánói Bocconi Egyetem és a római Luiss Egyetem a közgazdász-, menedzser-, pénzügyi szakemberek képzése terén oktatná szívesen Szerbiában a hallgatókat.
A külföldi egyetemek szerbiai működésének törvénybe iktatása kapcsán zajló vitában olvashattuk, hogy egyes belgrádi fakultásoknak van együttműködése külföldi egyetemekkel, az előadók között hazai és ottani tanárok vannak, szerb és angol nyelven folyik az oktatás itt, Szerbiában, kettős diplomát adnak ki. Már 1996 óta működik a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (volt Szent István Egyetem) Zentai Konzultációs Központja, a szabadkai Szekeres László Alapítvány szervezésében immár 2017 óta folynak magyarországi székhelyű felsőoktatási intézmények képzései. Tehát, a felsőoktatásban vannak olyan folyamatok, amelyek nem a bezárkózást, hanem a nyitottságot helyezik előtérbe, azt, ami Európa e részén is ma már magától értetődő.
A kormányközlemény további konzultációk szükségességét emlegeti. A történtek bizonyítják, csakis a párbeszédek, az eszmecserék jelenthetnek megoldást, amelyek során sok ma még vitás kérdés, homályba vesző részlet tisztázódhat, és kikristályosodhat, hogyan nézzen ki a korszerű(bb) felsőoktatás az elkövetkezőkben Szerbiában.
Nyitókép: Pixabay
