Bűvös kör. Így jellemzik a jelenlegi helyzetet a világpiacon a szakértők. Az energiaforrások drágulása az élelmiszerek folyamatos árnövekedését eredményezi – következményként pedig egy egész sor szegényebb országban szociális feszültség észlelhető. Éppen azokban az országokban, ahol kőolajat termelnek ki. Ez viszont ugyancsak oda vezet, hogy az olaj napról napra újabbnál újabb rekordokat dönt...
Az általános, globális szintre vonatkozó helyzetkép ránk is érvényes. Ezen a tavaszon a búza, a liszt és az utóbbi napokban a burgonya mértéktelen drágítása jelzi azt, hogy elszabadultak az árak. A búza és a kenyérliszt aktuális kiviteli tilalmára vonatkozó kormányrendeletet, úgy tűnik, mégis módosítják. Mégpedig a liszkivitelre vonatkozóan. Az újonnan kinevezett miniszter máris belátta a hibáját, saját maga jelentette be, a lisztkivitelre irányuló tilalmat módosítja. Történik ez mindössze öt nappal azután, miután a tilalmat bejelentette.
A másik slágercikk ezen a tavaszon a burgonya. Kilónként 60–80 dinárra drágult, vagy még ennél is többe kerül, két és félszer annyiba, mint amennyibe egy évvel ezelőtt. Hogy ennek igazán mi lehet az oka, egyelőre még nem tudni. Hisz tavaly kielégítő volt a terméshozam, még akkor is, ha a sok eső miatt néhol a földben rohadt meg a burgonya. Lehet, hogy éppen a krumpli jelenlegi árán keresztül derül ki: a mi mezőgazdaságunk az utóbbi ötven évet szemlélve most a legalacsonyabb pontra süllyedt. Úgy tűnik senki sem szentelt kellő figyelmet annak az adatnak, melyet a Szerbiai Gazdasági Kamara jelentetett meg, miszerint 2010-ben az egy évvel azelőtti periódushoz viszonyítva a mezőgazdasági termelés összességében 3,5 százalékkal csökkent. Ezen belül a kenyérgabona-termelés 21; a burgonyatermelés 1,2; a szilvatermelés 35,6; a szőlőtermelés 23,4 százalékkal esett vissza...
Mi rejtőzhet egy olyan döntés mögött, mellyel egy országban valamilyen stratégiai mezőgazdasági termékre, alapvető élelmiszercikkre kiviteli tilalmat rendelnek el? Magyarán az, hogy az illető állam nem hajlandó a termelőknek megfizetni a tényleges, európai piacokon is elért árat az adott termékekre vonatkozóan. Valójában így szeretné megakadályozni, hogy a hiánycikknek minősülő termékek a külföldi piacokra vándoroljanak, oda, ahol a termelési költségeknek megfelelő árat lehetne értük kapni. Szerbia esetében a kiviteli tilalom azt jelenti, hogy az állam hivatalosan is beismeri: az elmúlt években téves mezőgazdasági politikát folytatott, vagy inkább talán azt, hogy egyáltalán nem volt agrárpolitika.
A megbomlott árviszonyok hallatlan méreteket öltöttek. A burgonya erre jó példa: az igaz, hogy az ára jelenleg borsos, de egy évvel ezelőtt egy kiló krumpli árán még a nyilvános illemhelyre sem lehetett bemenni. Ugyanekkor például a bankok legegyszerűbb szolgáltatásuk díjaként manapság jóval többet elvesznek ügyfeleiktől, mint amennyibe ezen a tavaszon kerül egy kiló első osztályú ivanjicai burgonya.
Tény, hogy az elmúlt húsz évben a mezőgazdaságból a jövedelem átömlött más ágazatokba, például a feldolgozóiparba, kereskedelmbe. A szociális nyugalom megőrzése miatt a visszaszorított árak jellemezték a piaci folyamatokat. Mindez oda vezetett, hogy az ágazat jócskán leszegényedett, akkumulációra, amortizációra a gazda nem különíthetett el. Még annyit sem, hogy évente két hátsógumit vehessen a traktorra.
