Minden út Belgrádba vezet – ha nem torlaszolják el! A múlt héten éppen a teremlők állták el az utakat traktoraikkal. Pontosabban a rendőrség, mert nem engedte nekik, hogy gépeikkel továbbhaladjanak a főváros felé. Pedig a termelők „csak” azt tervezték, hogy végigtraktorznak Belgrád utcáin, tiltakozásként az ellen, hogy megváltozott a támogatási rendszer... És, hogy végre megmutassák erejüket, hogy bizony össze tudnak még fogni, és korai volt őket leírni. És most már az sem fontos, hogy ki gazdák közül a „nagy” vagy ki a „kicsi” – hogy ki támogatja a régi, hektáronkénti vagy az új, mennyiségalapú támogatási rendszert... az általános elégedetlenség tartja össze a gazdákat
Csakhogy a hatalom könyörtelen... azonnal intézkedett, még mielőtt a helyzet elmérgesedett volna. Erős rendőri jelenléttel az utakon. Nem lehet a főváros békés, nyugodt mindennapjait csak úgy megzavarni. Nem szabad nyugtalanítani az aszfalton élő embert, aki éjt nappalá téve dolgozik, rohan, küzd a mindennapi betevő falatért. Még csak az hiányzik, hogy valaki traktorozgasson, így választások előtt lassítsa a forgalmat, idegesítse a szorgalmas belgrádiakat, akik fényes járgányaikkal, vagyont érő terepjáróikkal száguldoznak munaknapokon is, munakidő alatt is...
Ezért hát a taktorokat meg kellet állítani a vajdasági utakon, hogy még csak meg se közelíthessék végcéljukat... És had idegeskedjenek a vajdaságiak az úttorlaszok miatt, had haragudjanak az autós sofőrök a temelőkre, a belgrádiakat nem szabad irritálni... mert utóbbiak, ha megharagudnak, elronthatják a számításokat... Ezért jelen pillanatban csak az a fontos, hogy a boltok dugig meg legyenk tömve mindenféle jóval, olcsó hússal, kenyérrel. A taktorosok pedig csak tiltakozzanak – ők úgysem rontanak el semmit. Végül, lehet, hogy belefáradnak a tiltakozásba, hisz hidegek még az éjszakák ahhoz, hogy napokon, heteken át az utakon ácsorogva harcolják ki igazukat.
A munka pedig nem nyúl, nem szalad el... A vetés várhat, van még épp elegendő idő Szent György napjáig, addig még majdcsak földbe kerül a kukoricamag, amely előbb-utóbb kikel... és, ha lesz eső, rekordok is lesznek... és lesz megint mivel dicsekedni: Hogy lám-lám az ilyen meg olyan intézkedéseknek köszönhetően exportból milliárdokat valósított meg az ágazat... és, ezért ki mást, mint az agrártárcát, a tanácsosok, csinovnyikok hadát kell dicsérni...
Csakhogy a parasztok sem tegnapi gyerekek... Jól tudják, hogy most ütött az óra, most a kellő pillanat, hogy kicsikarjanak még valamit abból a feneketlen hordóból, amelyet állami költségvetésnek hívnak, és amelyet a választások előtt teljesen ki kell üríteni... Az pedig, aki ezután jön, nézheti, hogyan, miből tölti majd fel...
