Ilyenkor, választások előtt rendkívüli dolgok történnek. Ígéretekből, gyármegnyitókból nincs hiány, ezt már tudjuk. Még pénz is csurran-csöppen támogatások formájában... Ennél is fontosabb, hogy a társadalom, még ha szégyenlősen is, szabadulni próbál rákfenéjétől – a bűnözéstől, korrupciótól. Éledezni kezdenek a jogállam intizményei – az ügyésszég, bíróság... és napirendre kerül a privatizácós bravúrok felderítése. Valaki azt gondolná megkezdődött...
Végre akcióba lendült a lomha, hatalmas államapparátus, az ügyészség, megkezdődött a kétes privatizációs ügyletek felülvizsgálása. Az ember ilyen következtetést vonhat le abból, hogy a múlt hét elején hét személyt tartóztattak le a pancsovai Azotara Műtrágyagyárral történt visszaélések gyanújával. A pancsovai műtrágyagyárról egyébként már többször is írtunk, és még fogunk is, mert ez a legkirívóbb esete az intézményesített lopásnak... Lesz-e folytatása a dolognak? A jelek szerint nemcsak az említett hét személy vett részt a pancsovai műtrágyagyár „megkoppasztásában”. A Blic napilap például úgy tudja, hogy Zoran Drakulić, az Ist Pont export vállalat egykori tulajdonosa is fente a fogát a gyárra, 2006-ban és 2009-ben tett kísérletet a megvásárlására, de alulmaradt. Ki tudja miért?.. És az az adat is napvilágot látott, hogy az Azotara 2009-ben az Íst Pointtól 75 000 tonna búzát vásárolt kilónként 12 dináros áron, és egy évvel később ugynezt a mennyiséget ugyananennek a vállalatnak adta el 8,66 dináros áfa nélküli áron – pedig abban az időben a búza 10,80 dinárba került áfa nélkül. Ebben az ügyletben az Azotara 248 millió dinárt veszített...
A múlt héten letartóztatottakat azzal gyanúsítják, hogy a vállalat egyik üzemének eladása során 8,3 millió euróval károsították meg az államot, és az érintettek 5,4 millió jogalap nélküli haszonra tettek szert. De ez csak a jéghegy csúcsa. Már eddig is számtalan adat látott napvilágot, hogy mennyit sikerült zsebre vágni a műtrágyagyár magánosítása utáni időszakban a leleményes „üzletembereknek”, a három cégnek, amely privatizálta az Azotarát. Vagyis eladta a gyár legértékesebb részlegét, a Karbamid 2 üzemet, amivel teljesen ellehetetlenítette a további munkát. A rendőrség még tavaly decemberben adott ki nemzetközi elfogatóparancsot a litván Paulis Martinenas ellen, a vállalatban történt kétes ügyletek állami jóváhagyás nélküli végrehajtása miatt. A litván állampolgár a vállalat pénzügyi igazgatója és vezérigazgató-helyettese volt... Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam személyesen is megismerni az Újvidéki Vásáron, amikor az Azotara fényes jövőjéről beszélt, az új tervekről, az új termelési programokról, és azzal dicsekedett, hogy lám-lám az ott dolgozó munkásoknak a bére folyamatosan emelkedik. Pedig a gyakorlatban más történt. A munkások több alkalommal is sztrájkoltak, azért mert késtek a fizetések, és felhívták a Privatizációs Ügynökség figyelmét is arra, hogy mi zajlik a gyárban. Hogy elkótyavetyélik a vállalat vagyonát...
Hosszú hónapok, évek után sem mozdult az állami apparátus. Hogy mekkora haszonnal dolgoztak azok, akiket ma még a nemzetközi elfogatóparancs ellenére sem sikerült előkeríteni, bizonyítja, hogy csupán a Karbamid 2 üzemet 32,5 millióért adták el a gyanúsítottak, miközben 2006-ban az Azotaráért, tehát az egész vállalatért háromszor kevesebbet fizetett a konzorcium – összesen mindössze 13,1 millió eurót.
