A meteorológusok már 10 évvel ezelőtt figyelmeztettek: 2010-ig a globális felmelegedés következményeként a Földön átlagosan 2 Celsius-fokkal növekedik majd a levegő hőmérséklete. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy térségünkben, tehát Vajdaságban is júliusban és augusztusban gyakran fordulhat elő 45 fokos meleg
A legborulátóbbak azt is mondták, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor nem lehet majd kukoricát termelni a Tiszától, Dunától és a Moravától keletre fekvő vidékeken... Vajon valóra válik a jóslatuk?
Az aszályról, aszálykárokról sokat lehet hallani. Mintha most utólag mindenki értene a támához, azaz hogy hogyan lehetett volna elkerülni a legroszabbat. Rádió- és tévéműsorokban, újságokban, politikai körökben számos kérdés vetődik fel az aszállyal kapcsolatban: az öntözés, a biztosítás, az agrotechnikai intézkedések, a vetőmagválaszték stb. Egy azonban biztos – a technológiai fejlődés oda vezetett, hogy az ózónréteg megkárosodott... Az ózonréteg a Föld sztratoszférájában, mintegy 15–30 kilométeres magasságban alakul ki az ultraibolya (UV) sugarak hatására. Ez a réteg bolygónk egyik fő védelmi vonala, hiszen részben kiszűri, elnyeli a Nap káros sugarait. Létezése tette lehetővé a földi élet és a légkör kialakulását. Az ózonpajzs sérült, elvékonyodott részeit hívjuk ózonlyuknak.
Mára egyértelmű, hogy a légkörbe kerülő klórozott és fluorozott szénhidrogének (CFC-, HFC-gázok, pl.: dezodorok, hűtőszekrények hajtógázai, neoncsövek gázai), szén-tetrakloridok pusztítják az ózonréteget, és ez főleg a téli időszakot követően érzékelhető a Föld sarkai felett. Ózoncsökkentő anyagként tarthatjuk számon még a metil-kloroformot, a metil-bromidot és a halonokat – de az erdőtüzek és a fák bomlása során a légkörbe kerülő klórmetán is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.
S hogy miért kell kiemelt szerepet fordítanunk az ózonréteg védelmezésére? A réteg eltűnése alapvető egészségügyi kockázatokkal jár a megnövekvő káros ultraibolya (UVB) sugárzás révén. Ezek közé tartozik az immunrendszer gyengülése a gombás betegségekkel szemben, a bőrrák kialakulásának növekvő kockázata (főleg a világos bőrű emberek körében), de egyúttal nő a szemkárosodás, a szürkehályog kialakulásának veszélye is. Ezenfelül a természeti hatások között kell említeni, hogy a haszonnövények (pl. kukorica) esetében mutációkat okozhat, illetve egyes halfajok ikrái is elpusztulhatnak (pl. makréla, szardella).
Egyelőre azonban nem tudni „mennyit nyom” majd az aszálykár. Az előzetes becslések szerint félmilliárd eurótól kétmilliárd euróig terjed majd a terméskiesés mértéke. Hihetetlennek tűnik, de való igaz, hogy aszályra számítani kellett volna... tavaly is, tavalyelőtt is voltak szélsőségesen magas hőmérsékletek, és a statisztika is feljegyezte, hogy bizony, ha Vajdaságban százéves időszakot szemlélünk, mindössze 17 év felel meg a mezőgazdászok elvárásainak, azaz 17 évben van optimális mennyiségű csapadék, sem több, sem kevesebb a kelleténél.
Hanyagság. Így lehet-e jellemezni a jelenlegi állapotokat a vízgazdálkodásunkban? Mert Vajdaságban 2200 kilométer hosszú a csatornahálózat. Tito annak idején külföldi kölcsönökből dollármilliárdokat költött a DTD-csatorna kiépítésére, amely ma annyira elhanyaglot állapotban van, hogy sok helyütt csupán békák, vízibolhák tudnak örülni létezésének... Az okosok kiszámították – ha mindössze 100 métert öntöznének a csatornák medre mellett, akkor összesen 440 000 hektárt lehetne megmenteni az aszálykároktól. A csatornahálózat tisztítására pedig mintegy 100 millió euróra lenne szükség, azaz a jelenlegi szerbiai állami költségvetési hiánynak a mintegy huszadára.
Kevés remény van arra, hogy az idei aszálykáron okulva, bármi is változni fog a termelők és azok fejében, akik az ország sorsát irányítják. Mert aszály van, aszály volt, és aszály lesz az elkövetkező években is... Ennek ellenére kevesen fogják a termést biztosítani. A szerbiai mezőgazdászoknak mindössze 4 százaléka kötött biztosítáról szerződést. A „nagyok” közül csupán a Delta Holding biztosította szárazság ellen a parcelláit. Miért van ez így? A termelők nem hisznek a biztosítóknak? Bizony nem. Mert eddig szinte rendszeresen átverték őket. Azonmód, hogy a biztosított parcellákon keletkezett kárt nevetségesen alacsony szintre becsülték fel. Az ügyes biztosítók mindig találtak kibújót. A szerződések alján, aprónál is apróbb betűkkel beiktatank egy záradékot, amely a kiadásaikat minimálisra csökkenti, nyereségüket pedig maximális szintre emeli.
