Jó itteni szokás szerint – tisztelet a kivételnek – atyafiaink olyanok, mint a vadnyugati filmek pisztolyhősei, akik (átvitt értelemben) előbb lőnek, aztán kérdeznek... Mert nálunk előbb aláírnak kormányrendeleteket, számláznak, eladnak, kölcsönöket vesznek fel, és csak azután szólnak oda a választópolgároknak – ha szólnak –, hogy mindez már megtörtént. Példa: egész nyáron azt hallottuk, hogy a szárazság drasztikus méreteket öltött. De láss csodát, egyszerre nincs semmi baj: a múlt héten maga a kormányfő jelentette be, hogy a jogszabályok szerint a kormány nem nyilváníthatja természeti csapássá az aszályt... csupán rendkívüli helyzetet rendelhet el... arra pedig jelenleg nincs szükség!
Persze hogy nincs. Mert, ha a szárazságot elemi csapássá nyilvánítanák, akkor az egy egész sor intézkedést vonna maga után, például azt, hogy a termelőket fel kellene szabadítani a mezőgazdaságból eredő jövedelem megadózatása alól... Minimum
Emellett az állami költségvetésből pénzt kellene találni a kár szanálására, mint mondjuk árvíz vagy földrengés esetében, amikor a közösség különböző formában segít a bajba jutottakon, épületanyag, egyszeri gyorseggély vagy más egyébb formában. Minderre, olcsóbb műtrágyára, vetőmagra, üzemanyagra tehát a mezőgazdaság esetében nincs szükség. Mert atyafiaink jól tudják, hogy a termelő önerőböl fektet majd újra be, úgysem hagyja parlagon a földet...
Úgy tűnik, nálunk a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Az előző hírt megelőzte az, hogy a napokban mind többet lehet hallani arról, hogy exporttilalmat kellene elrendelni búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa kivitelére. A problematikával a mindenkori hatalom egyik alappilére, a Szerbiai Gazdasági Kamara is foglalkozott, a kiviteli tilalom szükségszerűségét a szárazsággal magyarázza. Emlékeztetőül, három évvel ezelőtt volt egy gabonakiviteli tilalom. Akkor Slobodan Milosavljević kereskedelmi miniszter látta el aláírásával azt a rendeletet, amellyel a tilalmat bevezették. Nem múlt el sok idő, máris kiviláglott: Az exporttilalom nem kedvezett a hazai termelőknek, a fogyasztóknak, mert általa nem sikerült megállítani az árakat, hanem azoknak, akik exporttal foglalkoztak. Az is kiszivárgott, hogy az ügyes exportőrök kerülő úton mégis kivitték külföldre a gabonát, mégpedig úgy, hogy különböző készítmények formájában exportálták őket. A termelők pedig egyértelműen veszítettek. Azért, mert a kiviteli tilalom miatt nem volt konkurencia, termékeikért nem kaphatták meg a valós piaci árakat, náluknál jóval alacsonyabb szinten tudták értékesíteni termékeiket.
Most napjainkban valami hasonló van kibontakozóban... Miről is van valójában szó? Az exportvállalatok, melyekből mindössze 4-5 van az országban, de hatalmas profittal dolgoznak, még valahol a tavasszal határidős szerződéseket kötöttek a gabona kivitelére. A tavasszal azonban még jóval alacsonyabbak voltak a szerződésekbe foglalt árak, mint most az aszály kibontakozása során. A kukorica például 160–170 eurós tonnánkénti áron került volna kivitelre, ami akkor jó üzletnek számított. Manapság azonban külföldön a tengeri tonnája 250–260 euró, Szerbiában 230–240 euró, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az exportőrök veszteséget valósítottak volna meg exportügyleteikből. Ezt kellene most valahogy elkerülni, de ehhez az állam segítségére is szükségük van. Tekintettel arra, hogy az exportőrök az ország leggazdagabb embereinek sorába tartoznak, könnyen sakkban tartják a politikusokat is... Nem hivatalos információk szerint az exportőrök a tavasszal mintegy 300–500 tonna kukorica kivitelére kötöttek szerződéseket, amiből a jelenlegi árviszonyok mellett 50 millió euró káruk származna. Ezért lobbiznak most az exportőrök... Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy állítólag minden exportügyletbe, azaz szerződésbe, beiktattak egy olyan záradékot is, melyben pontosították, hogy amennyiben a szerb állam exporttilalmat rendelne el, a keletkezett kárt saját magának kellene fedeznie...
Az, hogy a szárazság mégsem elemi csapás, azt vetítheti előre, hogy bizony nem lesz exporttilalom... mert a kormány szerint minden a legnagyobb rendben van. Lehet, hogy helyenként ugyan lesz terméskiesés, de az nem lesz drasztikus... Hogy valóban így van-e, azt a fogyasztók nagyon gyorsan saját bőrükön fogják megtapasztalni.
