Európa Szaharájának is nevezik a Magyarországra is átnyúló (vagy fordítva?) észak-bácskai homokvidéket, ám az ember „megszelídítette” a homokot, áldozatos munkával előbb szőlő, majd gyümölcstermesztést alapozott meg, szerbiai szinten ma is a legjelentősebb gyümölcstermelő körzetként tartják számon. A kötöttebb homokon a szántóföldi haszonnövények is megteremnek, bár terméshozamban messze elmaradnak a humuszban gazdag közép- vagy dél-bácskai mezőségi talajokon (csernozjom) jegyzett eredményektől. Ha a biztos megélhetést és fejlődést-fejlesztést szavatoló birtoknagyságot vesszük alapul, kizárva az idei, az elemi csapás méretű aszályt, amíg a növénytermesztők 50–100 hektárban szabják meg a gazdaságonkénti optimálisnak mondható termőterületet, a munka- és tőkeigényes gyümölcstermelés 10 hektáron is szép nyereséget szavatol, csak legyen felvevőképes piac.
– Az igaz ugyan, hogy a homokvidék a gyümölcstermesztésre a legmegfelelőbb, de sehol Vajdaságban nem látunk olyan változatos, sokszínű vetésszerkezetet, mint pl. Horgos, Királyhalom vagy Kispiac határában, ahol a gyümölcshöz, mindenekelőtt az almához és az őszibarackhoz zöldség- és fűszernövények, valamint klasszikusnak nevezett szántóföldi haszonnövények párosulnak, s az állattenyésztés sem idegen számunkra – mondja Bíró József horgosi gazda. Nyomban hozzáteszi, hogy a szaktudásnak és az információnak nagy szerepe van az eredményes gazdálkodásban, amit a Termelők Klubjába szerveződve és szakemberek bevonásával igyekeznek megosztani egymással. – Évtizedekkel ezelőtt Vajdaságban elsőként ismertük fel a szakmai képzés fontosságát, s a téli időszakban szervezett összejöveteleinken, most gazdaképzőknek nevezzük, amit nemcsak a horgosiak látogattak, mert ekkor van legtöbb ideje a gazdának, megtörtént, hogy szűkösnek bizonyult a Művelődési Ház nagyterme. Azt hiszem, hogy az új gazdasági évben az esetleges anyagi támogatás mellett nagy szakmai segítségre is szükségünk lesz, hiszen az aszály felmérhetetlen károkat okozott a mezőgazdaság minden ágazatában, s biztos vagyok benne, hogy a téli fagyok meg a hosszan tartó szárazság ugyancsak megviselte a gyümölcsfákat, s a jövő évi termésre is kihat. Szeretnénk meghallgatni szakemberek véleményét, hogyan kezeljük a gyümölcsöseinket, állítsuk vissza azok erőnlétét.
– Hogy a homokvidéken nemcsak a gyümölcstermelés lehet eredményes, hanem az állattenyésztés is, Bíró Józsefék gazdasága is megerősít...
– Mindössze 15 hektáron gazdálkodunk, és a tejtermelésre alapozódik a gazdaság. A szüleim foglalkoztak ugyan gyümölcs- meg szőlőtermesztéssel, de a kedvezőtlen piaci viszonyok, az értékesítési gondok elkedvetlenítettek, s az 1980-as években inkább a tejtermelést választottuk, de a 90-es években kénytelenek voltunk fölszámolni az állományt. Több mint tíz évvel ezelőtt azonban ismét csak a tejágazat felé fordultunk. Az állattenyésztő gazdák sokat panaszkodnak az utóbbi hónapokban, nem is alap nélküli a zokszó, hiszen takarmányhiány fenyeget, az egyre növekvő takarmányárak, amit sem a nyers tej sem a vágóállat értékének alakulása nem kísér, a tönk szélére juttatják a termelést is meg a termelőt is. Nem kell csodálkozni rajta, hogy sok kistermelő potom áron igyekszik megszabadulni még a tenyészállatoktól is.
– Ön nem ezt az utat választotta. Hogyan találja meg számítását a tejtermelésben?
– A régi gazdák is úgy számoltak, hogy bármilyenek az árviszonyok, vagy a tej értéke vagy a borjú ára nyereségként marad a gazdának, így számolok én is. Nem mellékes, hogy az átadott tej révén havonta kétszer jutunk úgymond „friss pénzhez”, ilyen pedig egyetlen ágazatban sincs. Nagy tejhozamú vörös meg fekete holstein fajta szarvasmarhákat tartunk, most 14 fejőstehenet számlál a törzsállomány, s évente mintegy 60 000 liter extra minőségű tejet szállítunk a feldolgozónak. Dehogyis kannázzuk a tejet, itt van a hűtőmedence, házhoz jön a tartálykocsi. Ha az idei év számításáról beszélünk, akkor egyértelmű, hogy ha csak növénytermesztéssel foglalkoznánk, abból egy dinár bevételünk sem lenne, de mivel a kukoricát, pontosabban a kukoricaszárat, mert azon bizony nem sok csövet találtunk, lesilóztam, takarmányként értékesítem. Nem szeretnék megválni a tehenektől, mert ha most kiürülne az istálló, tudom, hogy úgy is maradna.
– Az állattenyésztő gazdák egybehangzó véleménye szerint a növénytermesztés szerénynek is alig mondható eredménye egyaránt megmutatkozik a tejtermelés szintjén és a hizlalási eredményeken is. Hogyan alakítani az állatok „étrendjét”, legalább az optimálisat megközelítő takarmányozást alkalmazni?
– Minőséges alaptakarmányról, tehát silóról nem beszélhetünk, hiszen termés híján nem tartalmaz fehérjét, vitaminokat, aminosavakat, amit abraktakarmányba keverve kell pótolni. Ezekben a napokban még vágjuk a félig száraz, pontosabban felsült kukoricaszárat, s amíg megtartja a lombozatot a növény, az állatok elé kerülhet. Bár a szokásosnál kevesebb lucernaszénát takarítottunk be, ennek az állománynak elegendő lesz, amit persze fűszénával egészítünk ki. Szemre elég szépnek mutatkozik a széna, de biztos vagyok benne, hogy a beltartalmi értékek nem kedvezők, nem beszélhetünk tápértékről, akár a siló esetében sem, ezért lesz nagy szükség adalékokra. Répaszelet és maláta is kerül majd az állatok elé. Ha most a takarmányon takarékoskodunk, ha megvonnánk a fejőstehenektől a vitaminokat, az ásványi anyagokat, az nagyon gyorsan megmutatkozna nemcsak a tejhozamon, hanem az állatok egészségi állapotán is. Szaporodásbiológiai gondok jelentkezhetnek, s az az igazi veszteség, ha nem marad hasas a tehén, ráadásul megfeleződik tejtermelése is.
– A kormány és a szaktárca intézkedéscsomagja a gazdák kárát hivatott enyhíteni, még ha megoszlanak is a vélemények, hogy az előirányzott 12–15 milliárd dinárnyi összeg elegendő-e a termelőképesség megtartásához, de az szembeötlő, hogy az állattenyésztők előnyben vannak...
– Minden dinárt meg kell becsülni, de a tejprémium ötről hét dinárra növelése, ami csak a harmadik és a negyedik negyedévre vonatkozik, illetve a vágóállatok után járó támogatás megduplázása nem oldja meg állattenyésztésünk gondjait. Meggyőződésem szerint ezt a megnövelt támogatást a jövőben is folytatni kellene, de nyomban adódik a kérdés: hol maradnak a tejüzemek a nyerstej árának növelésével? Voltak már olyan évek, amikor takarmányhiánnyal küzdöttek a vajdasági állattenyésztő gazdák, s egyes tejüzemek hozzájárultak a takarmány beszerzéséhez, amit tejen keresztül törlesztett a tejtermelő gazda. Egy ilyen támogatási modell is sokat segítene a termelőkön. Aztán itt van a kilátásba helyezett 200 000 tonna kukorica intervenciós felvásárlása, csak az a kérdés, hogy a magamfajta kistermelő hogyan, milyen áron juthat majd hozzá. Könnyű most azt mondani, hogy hosszú távú agrárpolitikára, több pénzt biztosító támogatási rendszerre van szükség a mezőgazdaság erejének megtartásához. Sokkal nehezebb igazi stratégiai, a külföldivel szemben versenyképes ágazattá tenni agráriumunkat, hiszen a piac liberalizálása, a vámok eltörlése sem szolgálja a legyengült mezőgazdaság és a jövedelem nélkül maradt termelő javát! Gyakorlati szakemberek és mezőgazdasági termelők véleménye alapján kellene kidolgozni a stratégiai fejlesztési tervet, s azt folyamatosan alkalmazni, illetve alapot teremteni annak érvényesítéséhez. Agrárpolitikánkat eddig a rögtönzés jellemezte, de azt hiszem, hogy az idei év figyelmeztető is lehet az előretekintés fontosságában.
– A fejőstehén-állomány a gondok ellenére is megmarad Bíró Józsefék gazdaságán, de még egy szilárd támaszt keres, s azt nem a gyümölcstermesztésben, hanem a szőlészetben-borászatban látja...
– Nyolc holdnyi olyan homokos területünk van, amit érdemes lenne betelepíteni szőlővel. Ha a minisztérium vissza nem térítendő eszközökkel továbbra is hozzájárul a telepítési költségekhez, belevágunk. Azért eddig sem voltunk szőlő nélkül, mert egyholdas rajnai rizling fajta ültetvényünk amolyan jövedelemkiegészítőként szolgál. Megvan az igény és a kereslet a termelői borok iránt, ezt a lehetőséget kell kihasználni. Őshonos kövidinkát mindenképpen telepítek, hiszen ez vidékünk egyik jellegzetes fajtája, de a világfajtákra szeretném alapozni a most még csak tervekben körvonalazott pincészetet. Egyre többet foglalkoztat bennünket a földrajzi eredetvédelem megszerzése. Azért beszélek többes számban, mert vannak Horgoson elismert borászok, s ha összefognánk, talán az értékesítés is könnyebben menne. Ha valamikor eljutott a homoki bor külföldre, még az angol királyi udvarba is, miért ne állnánk meg helyünket ott a korszerű termelési technológiákat alkalmazva. Hogy mikor koccinthatunk az új ültetvényről szüretelt szőlőből sajtolt újborral? Remélem, hogy már három év múlva. Késő ősszel elvégezzük a terület egy részén a mélyszántást, mert az említett nyolc holdat több szakaszban tervezem betelepíteni, utána következhet a szerves trágya bedolgozása, a tápanyagháztartás feltöltése a talajban. Lehet, hogy gazdaságunkon egy napon nem a szőlőtermesztés lesz a jövedelemkiegészítő ágazat, hanem éppen a tejtermelés, amihez most annyira ragaszkodunk...
