Végre megszületett az idei támogatásokra vonatkozó rendelet: a gázolaj a kiskereskedelmi árnál 76 dinárral olcsóbban vásárolható majd meg az őszi vetéshez. Erre a célra összesen 70 millió liter üzemanyag áll majd a gazdák rendelkezésére. Továbbá: a bejegyzett gazdaságok hektáronként 6420 dináros támogatást kapnak. Az állam az év végéig eleget fog tenni a termelőkkel szemben minden egyes kötelezettségének... A szárazság okozta károkról azonban csak annyi, hogy a terméskiesés 50 százalékos. A termelők tehát nem számíthatnak közvetlen állami támogatásra a kár enyhítése céljából...
Tehát a termelők hektáronként 6420 dinárt kapnak majd, függetlenül attól, hogy milyen kultúrát vetettek. Ez nem sok, különösképp akkor, ha tudjuk, hogy például Szlovéniában 300 euróra jogosulnak a termelők hektáronként. De talán ennél is rosszabb, hogy a gazdák továbbra sem tudják pontosan, mikor kapják kézhez a pénzt. Csupán reménykedhetnek. Addig pedig megmarad az állam részéről az örökbecsű mottó Pató Pál úr módjára: Ej, ráérünk arra még...
A támogatásokat valószínűleg csak a köztársasági költségvetés módosítása után kezdik majd módosítani, ami szeptember 15-e után esedékes... Még valaki azt gondolhatná, hogy az atyafiakat nemes célok vezérelték, amikor meghozták az említett döntést: a dolgokat nem szabad siettetni, hanem hagyni, hogy azok lassan alakuljanak. Nem kell a türelmetlenség, mert az esetleg stresszt, idegességet, nyugtalanságot, feszültséget okozhat, és végső soron csak bajt hozhat. Egyébbként is, a pénz rontja az embert... Csakhamar azonban ráeszmél a gazda, hogy tényleges szemléletváltás nem történt, mert egy hónapon belül már megkezdődnek az őszi munkálatok, a búzavetés... Mindehhez pedig pénz kellene. Sok pénz. És nemcsak ígéret, hanem térítményes áron megvásárolható vetőmag és műtrágya. Műtrágya pedig egyelőre nincs. Senki sem tudja, milyen áron szerezhető majd be, de az biztos, hogy méregdrága lesz. A múlt héten valaki megemlítette: 6000 dinár lesz az alaptrágya.
A gazdák pedig okulhatnak saját hibáikon. A múlt héten, amikor Szlovéniában, egy mezőgazdasági szövetkezetben jártunk, ott hangzott el, hogy az újratermelési alapanyagokat a szövetkezetbe tagosult gazdáknak mindössze 3-4 százalékos kereskedelmi haszonkulcs ellenében szerzik be. De vajon mennyi nálunk a kereskedelmi haszonkulcs? Tizenöt, húsz, huszonöt vagy még ennél is több százalék? Az állam mindeddig nem tett lépéseket, hogy korlátozza a kereskedők profitját. És olyanok a kilátások, hogy a közeljövőben sem fog ez megtörténni. Miért? Valószínűleg azért, mert ezzel a legjövedelmezőbb ágazattal azok foglalkoznak, akik „közel állnak a tűzhöz”. Pedig a kereskedelmi haszonkulcs és az áfa csökkentésével nagymértékben meg lehetne akadályozni az élelmiszer elkövetkező hónapokban várható drasztikus drágulását.
