Az utóbbi két hét alatt két nagyobb határlopásról is értesültünk. Az első a szenttamási határban történt, a másikról a múlt héten egy temerini gazda értesített bennünket. Mindkét esetben a tettesek szóját arattak le, vittek el. Az első esetben 53, a másodikban csaknem 20 holdról „kapták le” a termést... A termelők félnek. Ki lesz a következő? Túl könnyű lenne Szerbiában szóját vagy bármi mást lopni, hogy ennyire nekibátorodtak a tolvajok?
A gazdasági válságnak számtalan következménye van. Egyik az elszegényedés. A tavasszal arról kaptunk hírt, hogy fényes nappal, a tulajdonos szeme láttára vitték el az udvarából a műtrágyát... Egy pirosi embernek az udvarából a gépeket, amelyeket könnyen fel lehetett rakni a teherautóra, és később értékesíteni ócskavasként... egy kiszácsi termelőnek a kombájnjából lopták folyamatosan a gázolajat... Úgy tűnik, a tettesek nem félnek sem a rendőröktől, sem az igazságszolgáltatástól, sem a szabadságvesztéstől, esetleg attól, hogy ha tetten érik őket, akár a „fogukat” hagyhatják a színhelyen, merthogy van olyan gazda is, akinek fegyvere van...
Hogyan lehetne csökkenteni a bűnözések számát? Első pillanatban mindenki a rendőrségre mutat – neki kellene határozottabban lépnie. De hát a rendőségnek sem könnyű, anyagi gondokkal küzd, függetlenül attól, hogy 2011-ben 36,6 milliárd dinárt költöttek a köztársasági költségvetésből a rendőrök fizetésére, 2012-ben pedig 45 milliárdot. Tudni kell azt, hogy az utcán szolgálatot teljesítő rendőr fizetése 33 000–36 000 ezer dinár, ennyiért pedig senki sem buzgólkodik „zsákban hordani a fejét”. Dícséretes, hogy több községben mezőőrszolgálatot állított az önkormányzat. Csakhogy a távcsövekkel és kulacsokkal „felfegyverzett” mezőőröktől nemigen tartanak a tolvajok...
A határlopások tehát rendszerbeli megoldásokat követelnek. Dehogyis lehetetlen előkeríteni a tetteseket, hisz a korszerű nyomozás már nem „rövidnadrágban” jár... Ettől függetlenül, nálunk a szinte sosem fogják el őket.
De hogy van ez máshol? Vajon másutt vannak-e lopások? Ellopták a traktort – erre ébred egyre több kelet-németországi gazda. A tolvajok az éj leple alatt érkeznek. Eltűntek már egyéb mezőgazdasági gépek is, néhányat csak a beléjük szerelt GPS-nyomkövető segítségével találtak meg, miután beleragadtak valahol az ingoványba. A tetteseket szinte sosem fogják el, ám mivel a lopások a német–lengyel határ közelében történnek, a károsultaknak kétségük sincs afelől, hol kell keresni a tolvajokat: Lengyelországban. Már csak azért is, mert a bűncselekmények száma 2007 után ugrott meg – ekkor csatlakoztak a lengyelek a schengeni övezethez. Szó, ami szó, a határok nélküli Európa nagyban megkönnyíti a tolvajok dolgát. A Lengyelországgal határos német tartományban, Brandenburgban – a Die Welt című napilap szerint – már annyira feldühödtek a gazdák, hogy azzal fenyegetőztek: kezükbe veszik az igazságszolgáltatást.
