A hat évvel ezelőtt alakult Magyar Kukorica Klub négy éve hirdeti meg a Kukorica Termésversenyt, melyet kiterjesztett a Kárpát-medencére, s 2011-től a vajdasági gazdák is bekapcsolódhattak a megmérettetésbe. Szeptember 12-én párját ritkító, akár ünnepségnek is nevezhető, látványos kukorica-betakarítást követhettünk az adorjáni határban: a termésversenyben résztvevő Borsos Csaba 8,3 hektáros parcelláján (ebből versenybírák és ellenőrök jelenlétében 7,2 ha került betakarításra és mérésre) zúgtak fel a kombájnok, s több mint száz környékbeli gazda meg szakember is nagy érdeklődéssel kísérte a munka menetét. Addig, amíg Vajdaság legtöbb körzetéből legfeljebb 3-4 tonnás hektáronkénti kukoricatermésről érkeznek jelentések, van, ahol 1 tonna, vagy még ennyi sem termett, a termésversenybe benevezett parcella rekordot sejtetett. Sok gazda elismerően szólt a növényállományról, a gyakorlott termelő gondolkodás nélkül tippelt is: 14 tonna lesz az alsó határ. S mint az eredmény összegezésénél kitűnt, bár nem közelítette meg az USA-ban jegyzett hektáronkénti 21,5 tonnás száraz szemtermést (2009), a 14 250 kg-os hozamnál aligha lesz nagyobb termés tájainkon.
Dr. Szieberth Dénes: – Hat évvel ezelőtt a kukoricatermelés népszerűsítése, az információk minél gyorsabb és hitelesebb áramoltatása érdekében alakítottuk meg a Magyar Kukorica Klubot, négy éve pedig „a legjobb kukoricatermelő” címért is versenybe szállhatnak a gazdák
– Örülök a szép termésnek, ugyanakkor kissé csalódott is vagyok, mivel a próbamérések 16 tonnán felüli hozamot sejtettek. Második éve azzal a céllal nevezek be a versenybre, hogy népszerűsítsem a kukoricatermelést, a korszerű agrotechnikai eljárásokat, másrészt, hogy úgymond „vizsgáztassam” a termőföldjeimet, és bizonyítsam külföldi gazdatársaimnak, igaz, nagy ráfordítással, de tájainkon is lehet sokat, jól termelni – mondja Borsos Csaba, aki az idén 140 hektáron termesztett kukoricát, s az átlagtermés, határrésztől függően 3,5–7 tonna között alakult, kivéve az említett 8,3 hektáros összefüggő területet.
– Vetőmagpiacunkon a világ legjelentősebb nemesítőintézeteinek több mint 120 hibridje közül hogyan kiválasztani az éghajlati- és talajadottságoknak legmegfelelőbbet, a legbiztosabb termést ígérőt?
– Kizárólag Dekalb hibrideket termesztek, kísérleteimben ezek bizonyultak a legjobbaknak. A 400-as éréscsoportba tartozó (FAO 410) DKC 5007 jelzésű hibridet választottam, s ebben segítségemre voltak a nemesítőintézet meg a Kukorica Klub szakemberei, tanácsaik alapján történt a tőszám kialakítása, a tápanyagellátás és a növényvédelem is. Előnyömre szolgál, hogy ez a parcella a csatorna mellett húzódik, tehát az egész vegetációs időszakban az aszály ellenére is kedvező volt a talajnedvesség, a víz közelsége miatt a levegő relatív nedvességtartalma is szinte optimális, ami a termékenyülés időszakában nagyon fontos. A 14 tonnán felüli hozamot öntözés nélkül értem el, ugyanis a versenyszabályok kizárják az öntözéses termelést.
– A magas hozam alapkövetelménye (a kifogástalan vetőmag mellett) a talajművelés és a tápanyag-ellátottság...
– Az elővetemény fűszerpaprika volt, melynek betakarítását követően megszántottuk a parcellát, s a nedvességmegőrzés céljából nyomban megtörtént a barázdazárás is. Az optimális tápanyag-gazdálkodásban fontos a talajelemzés, ennek eredményei és a megcélzott hektáronkénti 20 tonnás szemtermés alapján került sor a tápanyagellátásra.
– A 8,3 hektáros területre 9 tonna NPK 15:15:15 kombinációjú műtrágyát és 450 tonna szerves trágyát, birkatrágyát juttattunk ki, mikrobiológiai szerekkel javítottuk a tápanyagfelvétel lehetőségét, és a lombtrágyázás sem maradt el. A hozamot a tőállomány is meghatározza, így hektáronként 96 500 szemet vetettünk el, a tőtávolság 15 cm, s mint láthattuk is, minden száron tetszetős csövek képződtek. Ha az időjárás nem szól közbe, elértük volna a hektáronkénti 20 tonnás „álomhatárt”, de jövőre talán ez is sikerül – vallja meggyőződéssel Borsos Csaba.
– A Kárpát-medence legtetszetősebb, vagy mondjam inkább: legjobb kukoricatáblája betakarításának lehettünk részesei, s az időjárás függvényében kiválónak mondható a 14 tonnán felüli szemtermés – hangsúlyozza dr. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke, aki munkatársaival a vetéstől a betakarításig ötször ellenőrizte a parcellát, hogy betartja-e a gazda a versenyszabályokat. – Hat évvel ezelőtt a kukoricatermelés népszerűsítése, az információk minél gyorsabb és hitelesebb áramoltatása érdekében alakítottuk meg a teljesen független civilszervezetet. Fajtakísérleteink eredményei alapján tanácsolhattuk a gazdáknak az egy-egy körzet agroökológiai adottságaihoz legjobban alkalmazkodó és teljesítő hibrideket, s négy évvel ezelőtt hirdettük meg az első Kukorica Termésversenyt, ami az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az idén 69 gazda verseng a megtisztelő „legjobb kukoricatermelő” címért, s nincs kizárva, hogy az adorjáni betakarításkor az új „bajnokot” láthattuk.
– A versenyszabályok előírják-e a hibrid megválasztását, az agrotechnika alkalmazását?
– Alapkövetelmény, hogy a gazda kizárólag az országban engedélyezett módszerrel termel, s a fajtaelismerő bizottság által elismert hibrideket választja a száraz művelésben, mindez azonos esélyt szavatol a minél jobb eredmények elérésében. A gazda minden időben igénybe veheti szakszolgálatunk tanácsait, élnek is versenyzőink a lehetőségekkel. Hogy milyen távlata van a kukoricatermelésnek? Termőterületeinket nem növelhetjük, így csak a minél nagyobb hozamokkal tehetünk eleget a fokozódó felhasználásnak, s az sem titok, hogy a kukorica értékének meghatározója a Chicágói Terménytőzsde. A közelmúltig kizárólag élelmiszer előállítására irányult a kukoricatermelés, s csak kis százalékban keményítőgyártásra, de az energiaipar is belépett a láncolatba, így a biogáz- és az etanoltermelés egyre nagyobb mennyiségeket igényel. A nyersanyagért történő versengésből, remélhetőleg, biztos nyeresége származik a kukoricatermelő gazdának – erősíti meg dr. Szieberth Dénes.
