A múlt héten két „parasztlázadás” is volt Vajdaságban. Az egyik Csókán, ahol több tucat traktorral tiltakoztak a tiszaszentmiklósi gazdák az állami földek bérbeadásának megakadályozása miatt. Kifogásolták, hogy a licitációs egységek túlméretezettek, magyarán, hogy a kistermelőknek nem volt esélyük pályázni az állami földek bérbevételére – csak a „nagyoknak”. Hogy pontosan kiknek volt esélyük, jobban mondva kiknek „készítették elő a terepet az állami földek bérbevételére, az a mai napig nem derült ki, csupán sejteni lehet...
A másik „ lázadás” Bácson történt, ahol mintegy 50 földműves traktorával eltorlaszolta a város központját, jobban mondva zárlat alá helyezte a községi képviselő-testület épületét, mert a községi elnök 670 hektár, állami tulajdonban levő területet bérelhetett ki. Névlegesen arról van szó, hogy Mirko Pušara, a bácsi község elnöke a vajszkai kataszteri községben 1144 hold legminőségibb termőföldet bérelt/ bérelhetett, méghozzá öt évre! A tiltakozó magántermelők ellenezték azt is, hogy a bérbevételt előnylista alapján szándékozták a községben megvalósítani, és ezen a listán további 28 személy neve szerepelt. Állítólag azért kerültek fel rá, mert állattenyésztéssel foglalkoznak, és emiatt elsőbbséget kellene élvezniük az állami földek bérbevételekor. Hát igen, így működik a demokrácia: elvben mindannyian egyenlőek vagyunk, azzal a kivétellel, hogy vannak „egyenlőbbek” is... És nyilvánvaló az is, hogy minden a pénz és a politika körül forog.
Bácson a „sekély” 670 hektár miatt az ellenzékben levő pártok reagáltak. Szerintük eddig ilyesmire még nem volt példa, hisz a törvény szerint egy személy legfeljebb 100 hektárt bérelhet – állítja Tomislav Bogunović, egykori községi elnök. Mirko Pušara viszont azzal védekezik, hogy ő komoly üzletember, évek óta sertéshizlalással foglalkozik, jelenleg is 350 anyakocája van, ami indokolttá teszi, hogy 670 hektár földet bérelhessen. Az ügy addig fajult, hogy az egykori és a jelenlegi községi vezetőség egymásra mutogat, egymást vádolja a visszaélések hosszú sorával. Állítólag a községben hatalmon levő pártok mintegy 50 bűnvádi eljárást indítottak az előző vezetőségek ellen, különböző machinációk miatt.
Közben a napokban a belgrádi sajtóban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy új foglalkozás van kialakulóban. Nagybecskereken ugyanis bizonyos személyek foglalkozásszerűen űzik a licitálást, azaz az állami tulajdonban levő termőföldek bérbevételével foglalkoznak. Ezek a személyek formálisan kibérelik a földet, de bizony már nem szántanak, vetnek, aratnak, a tényleges haszonélvezők vagyonos rokonaik, ismerőseik, a jó barátok. A nagybecskereki községben 50 hektárra korlátozták az egy főre kibérelhető állami földterületet, de az egyre gyakoribb visszaélések miatt 20 hektárra szándékozzák korlátozni ezt a jogot.
Lám, lám mekkorát változott a világ az elmúlt 30-40 év alatt. Amíg a múlt század 70-es éveiben még „szégyennek” számított egy mesterembernek kimenni a határba együtt az édesapjával lovas kocsin például szénát szedni, manapság még azok is földműveléssel foglalkoznak, akik módos üzletemberek, politikusok...
