A 100 vagy ennél több hektárral rendelkező nagygazdák tiltakozásával kezdődött. Később mind több és több elégedetlen termelő vonult ki az útzárlatokra, már olyanok is, akiknek mindössze néhány hektár termőföldjük van. A fejlemények kezdtek kicsúszni az ellenőrzés alól. Ennek fele sem tréfa – látta be az államvezetőség. És próbálta menteni a menthetőt. Ígéretekkel. Csütörtökön este maga az államfő, kormányfő, a miniszterek és a hatalmon lévő pártok képviselői telefonos ülésen döntöttek arról, hogy mégis eleget tesznek a gazdák követeléseinek: marad a tavalyi 100 hektárig terjedő támogatási rendszer. E kommentár írásának pillanatában a traktorok még mindig az útzárlatokon vannak. Mert a gazdák nem hisznek a puszta ígéreteknek, a kormány megannyiszor megszegte adott szavát. Így hát a parasztok írásbeli kormánydöntést követelnek a támogaások kifizetéséről és a törlesztés üteméről.
Az országban mintegy 750 ezer gazdaság létezik. Ebből 450 ezer gazdaság jegyeztette meg magát 2007–2008 folyamán, támogatásokat, nem hivatlosan azonban mindössze 50–70 ezer gazdaság élvez. Pontos adatot sohasem tettek közzé az agrártárca részéről, nagyobbrészt azért, hogy manipulálni tudjanak a támogatásokkal, az EU-ból érkező előcsatlakozási pénzekkel. És a ködösítés mindeddig jól működött, de most „visszafelé sült el a pisztoly”.
Ha nem ferdítenek a statisztikai adatokon (márpedig rendszerint – igen), akkor az országban állítólag mintegy 55 ezer olyan gazdaság van, melynek legfeljebb 10 hektár termőföld tartozik a kötelékébe. A gazdaságoknak csupán 5 százaléka sorolható azok sorába, melyek 100 vagy ennél több hektárt művelnek ilyen vagy olyan alapon. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mintegy 700 000 gazdaság nem kap semmilyen támogatást. És az sem titok, hogy felesleges, mert mint ahogyan az egyik agrártárca fiatal és befolyásos embere a minap elszólta magát, mindössze 50 000 gazdasg fér be a támogatási keretbe. Azt már nem mondta, csak feltételezni lehet, milyen sorosot szántak a többinek, annak a 700 000–nek amelyet az imént említettem...
A tiltakozásból számos tanulságot vonhatunk le... Kiviláglott, bizony van még erő a gazdatársadalomban, de nincs aki vezesse. A gazdaszervezetek megosztottak egymás között. Egyesek például leálltak volna a további tiltakozásokkal, amikor látták, hogy az útzárlatok komolyabb elégedetlenséghez vezethetnek, már-már veszélyeztetik az ország gazdaságát, az alapvető élelmiszerekkel történő ellátást. A magánvállalkozók máris bejelentették, perelni fogják az államot, mert tetemes kár éri őket azért, hogy az áru nem tud eljutni rendeltetési helyére.
A gazdák követeléseit nem volt aki megfogalmazza. Kár, hogy mindössze a 100 hektárig terjedő támogatásokra vonatkozott a követelésük. Sokkal többet is kicsikarhattak volna. Például, hogy tűzzék végre napirendre az igazságos vagyon-visszaszármaztatást. Vagy: az állam kezdje meg az általa létrehozott monopóliumok elleni harcot, vagyis azt, hogy végre érdemszerűen kezdjen működni az terménytőzsde, a tényleges kínálat-kereslet alapján, nem pedig az újgazdagok és monopóliumok befolyása révén.
Sok mindent követelhettek volna a tiltakozók, hisz megbénították a fél országot. Nem titok, a rendőrség is belesegített, hisz könnyűszerrel szétverhették volna a traktorosokat, még a kezdetben, mint például néhány évvel ezelőtt a sertéstenyésztőket Šabacnál, akiknek aztán soha többet nem jutott eszükbe útzárlatot szervezni... Még egy percre sem...
A parasztok tiltakozása a felsorolt mulasztások ellenére indokolt. Végre beláthatta a paraszttársadalom, ha szerveződik és kitart, követeléseit előbb-utóbb meg kell hallgatnia az aktuális politikának. Bárkinek, tehát azoknak is, akik a közelgő választások után kerülnek hatalomra.
