Az államvezetőség viszont jócskán lejáratta magát. Elsősorban azért, mert kezdetben szilárdan kitartott amellett, hogy nincs pénz, mindössze a tíz hektárig terjedő gazdaságoknak nyújt területalapú támogatást, később ezt a határt 30 hektárra növelte, míg végül, amikor belátta, hogy általános elégedetlenséggé fajulhatnak az útzárlatok, 100 hektárra emelte a határt.
A paraszttiltakozásokról sokan azt állítják,Vajdaság győzött. Aligha van így. Tényleges győztes nincs, mert jöhet egy új miniszter, aki saját belátása szerint újra változtathat az agrárpolitikán. Teheti, hisz nincs törvény, stratégia, csupán kormányrendelettekkel intézték és intézik az ágazat sorsát, melyeket egy kormánydöntéssel bármikor meg lehet változtatni.
Lassan kitudódik: a pártok taktizáltak. A támogatási rendszer megváltoztatásával a potenciális szavazók táborát szerették volna bővíteni a szűkebb Szerbiában lévőkkel, akik többségben állattenyésztéssel foglalkoznak. A politikusok jól tudják, Vajdaságban hagyományosan már eddig is legtöbben a Demokrata Párt köré tömörülő koalícióra szavaztak, míg a szűkebb szerbiai szavazókat kicsit „biztatni kellene”. Erre pedig nagyon jól jött volna a támogatások formájában kiosztott pénz.
A sajtó a múlt héten arról cikkezett, a Demokrata Párt vezéralakjai között komoly nézeteltérések vannnak. Dušan Petrović mezőgazdasági miniszter ezúttal engedett Bojan Pajtićnak azzal, hogy visszaállította az előző támogatási rendszert, amelyet Saša Dragin exminiszter talált ki éppen azoknak a gazdaszervezeteknek a segítségével, akik megszervezték a kezdetben a blokádokat. Különben nem titok, hogy Saša Dragin egykori agráriminiszter jelenleg Bojan Pajtić tanácsosa.
Nyilvánvaló, közelegnek a választások. A pártok taktizálnak. Közülük számos támogatta és jóváhagyta a tiltakozást. Sőt, volt rá eset, hogy a Tartományi Parlament előtt tiltakozóknak sört és bárányhúst hoztak. Mert minden poltikus, még a kezdő is, jól tudja, ennek az ágazatnak jelentős szavazóbázisa van. És, ha a parasztok, akik hagyományosan inkább otthon maradnak, mintsem hogy elmenjenek szavazni, mégis úgy döntenek, az urnákhoz járulnak, akkor bizony alaposan beleszólhatnak a végeredménybe.
Meglepő, a Vajdasági Képviselőház, amely éppen akkor ülésezett, amikor a ház előtt ott voltak a traktorok, még csak nem is tárgyalt az ágazatról. Naivnak tűnnek azok a magyarázatok, miért nem tette ezt meg: például, hogy nem illetékes, vagy: a parasztszervezetek nem kérték, hogy tárgyaljanak az ágazat helyzetéről. A politikusok (és a média egy része is) olyan képet alkottott, hogy a vajdasági parasztot támogatják a szerbiai földművesek, hogy ott is kivonultak az utakra – de nem így volt. A szűkebb szerbiai paraszt ma világosan kimondja: nem támogatták a vajdasági kollégáik megmozdulását azért, mert azok sem támogatták egy évvel ezelőtt őket. Még egy kifogásuk van: szerintük a tavaly érvényben lévő támogatási rendszer favorizálja a vajdasági parasztot, mert a támogatások java része, azaz 76 százaléka Vajdaságba folyt el, míg a fennmaradt 24 százalékát kapták csak a szűkebb szerbiai parasztok.
Az agrárközgazdászok határozottak: esztelenség a 100 hektárig terjedő területalapú támogatási rendszer, amikor közdutomású, hogy országos szinten a mintegy 750 000 gazdaságból tavaly mindössze 74 000 kapott szubvenciót. Az őstermelők, a mindössze néhány hektáron gazdálkodók viszont továbbra sem kapnak az államtól semmit, annál a puszta ténynél fogva, hogy kiszámították: a földművesnyugdíj-járulék és az egészségügyi biztosítás révén befizetett összeg jóval nagyobb lenne a hektáronkénti 14 000 dináros támogatás révén kapottnál. Így hát nem is regisztrálták magukat, nem várnak az államtól semmi. És úgy vannak vele – tőlük se követeljen senki semmit. Még szavazatot sem.
