Az árpa betakarítását követően jó ütemben halad a búza aratása, de – a felvásárlási árhoz hasonlóan – csak találgatni lehet a várható termésmennyiséget, ami a szerbiai 480 000 hektáros vetésterületről (ebből Vajdaságban 250 000 hektár) megközelítheti a 2 millió tonnát. Kétközben van a földműves, hogy eladja-e a terményt még az aratás idején, vagy pedig a tavalyi, a betakarítást követő árrobbanáson okulva most kockázatot vállalva tárolja azt, ugyanis az európai terménytőzsdék búzaárai nem nevezhetők biztatónak. A korábbi években a kalászos gabona betakarítását követően gyakori volt a tarlóperzselés, lévén, hogy a csupasz talajt könnyebb művelni, mint azt, amelyet szármaradványok és gyomnövények borítanak, de a természetet tisztelő gazda számára a szalma is értéket jelent, hiszen a talajba visszaforgatva javul a tápanyagháztartás, az állattenyésztők pedig alomként hasznosíthatják, s makro- meg mikroelemekben gazdag szerves trágyaként kerül vissza a szántókra.
– Péter-Pál napjára befejeztük az árpa cséplését, s július első napjaiban a 12 holdnyi búza is biztos helyre került. Elégedett vagyok a terméshozammal, hiszen árpából holdanként 4, búzából pedig 3 tonnás átlagtermést takarítottunk be. Sok gazda dicséri a külföldi bőtermő búzafajtákat, de én az újvidéki nemesítésű Renesansa és Pobeda fajták mellett döntöttem, amelyek megfelelő agrotechnikát alkalmazva ugyancsak jól teremnek – mondja a csantavéri Domonkos Gábor, akit az aratást követő nagy munka, a szalmahordás köt le. Bár több mint 35 tonna jó minőségű búzát szállított a tárolóba, nem az esedékes ártól teszi függővé a kenyérgabona jövőbeni vetésterületét. – Bármilyen ára is van a búzának, ott a helye a vetésforgóban, így 50 holdas gazdaságomon minden évben 15 holdnyi területen termesztek búzát meg árpát, a többit kukoricával és napraforgóval vetem be. A kenyérgabona egy részét korpáért, takarmánylisztért cserélem be, így is megtalálom a számításomat.
– Domonkos Gábor gazdaságán a növénytermesztés és az állattenyésztés kiegészíti egymást. Többször is hullámvölgybe került a hús- és tejtermelés, ennek ellenére sohasem foglalkoztatta az állatállomány fölszámolása…
– Tizenöt éve folyamatosan foglalkozunk tejtermeléssel, a törzsállomány 10 nagy tejhozamú holstein tehenet számlál, s a kéthetenként érkező „tejpénz” jelenti a havi fizetést. Tizennyolc évig a szabadkai Nitrogénművekben dolgoztam, s mint a legtöbb falusi ingázó, jövedelemkiegészítőként foglalkoztam a mezőgazdasággal, de 13 évvel ezelőtt megszületett a végső döntés: az ágazat gondjai ellenére is biztosabb a saját gazdaságomra építkezni, mint várni, hogy a cégben lesz-e vagy sem fizetés. A kis területen gazdálkodók nem alapozhatnak pusztán szántóföldi növénytermesztésre, azt állattenyésztésnek kell kísérnie, s ezt az elvet vallom én is. Megfelelő tartástechnológiával és takarmányozással az egyedenkénti tejhozam meghaladja a 7000 litert, ezenfelül évente egy borjú árát is hozzá kell adnunk a tejtermelés jövedelméhez, így nem lehet veszteséges az ágazat. Az alaptakarmány megterem a szántóinkon, vitaminokkal és premixel egészítjük ki, s nem egy-egy haszonnövény terméshozamát, hanem az átadott tej meg hús alapján a hektáronként megvalósított jövedelmet, illetve nyereséget számoljuk. Agrárpolitikánkban nem az a gond, hogy alacsony vagy elfogadható a mezőgazdasági termények ára, hanem a bizonytalanság. Arról csak álmodozhatunk, hogy 3-4 évre előre ismeretesek lesznek a terményárak, amikor egy-egy termelési ciklusra sem szavatolja azokat az agrártárca. A gazdák társulása hiába kérte a minisztériumot, hogy az árutartalékok igazgatósága 400 000 tonna búzát vásároljon fel, az alapár pedig 24 dinár legyen, válaszra sem méltattak bennünket. Nem vagyok híve annak, hogy a búzaárat is erőszakkal kényszerítsük ki, akárcsak a területalapú támogatásra jogosult birtoknagyságot, de agrárpolitikánk alakítóinak látniuk kellene, hogy csak úgy termelhetünk többet, ha méltányos árakkal teszik lehetővé számunkra a teljes agrotechnika alkalmazását, a gazdaságok korszerűsítését, új mezőgépekkel való felszerelését.
– Gazdaságán a búza is meg a szalma is biztos helyre került, az aratás után lesz-e ideje egy kis pihenésre?
– Évi szabadságra nem gondolhat a gazda, aratás után csak sokasodnak a teendők. A legfontosabb agrotechnikai műveletet, a tarlóhántást igyekszünk minél előbb elvégezni, hogy megőrizzük a talajnedvességet, ugyanakkor a gyomnövények kelését is serkentsük, s amikor azok megjelentek, kemizálás helyett egy újabb talajműveléssel semmisítsük meg őket. Eddig két kaszálással kitűnő minőségű lucernaszénát takarítottunk be, lassan már a harmadik kaszálásra kell készülődni, s az jóformán be sem fejeződik, a szépen virágzó napraforgótáblák korai cséplést sejtetnek, és a kukorica silózását is optimális időben kell megtennünk. Emellett a hónap végéig a támogatási kérelmet is el kell juttatnunk a szaktárca címére, így esetleg egy kiadós eső parancsolhat kényszerpihenőt számunkra, de jót is tenne a csapadék a kapásnövényeknek, hiszen már sok parcellán a kukorica is zabol, s a megtermékenyülés meg utána a szemtelítődés is nedvességet igényel – hangoztatja Domonkos Gábor.
