Bár nálunk hivatalosan a mezőgazdasági termékek árát a kínálat-kereslet, azaz a tőzsde alakítja, a gyakorlat nem ezt mutatja. Mert, ha összehasonlítjuk a tőzsdéken jegyzett árakat, rendszerint azt látjuk, hogy a hazai árak messze elmaradnak a külföldiek mögött. Csak ritkán van fordítva.
Hogy az országot monopolok irányítják, az már nem újdonság. A „vadászterületet” elosztották egymás között, érdekütközésre tehát nem kerülhet sor: egyik közülük cukorrépa-feldolgozással, cukorkerskedelmmel foglalkozik, a másik az ipari olajnövények felvásárlásában látja a jövőjét, a harmadik gabonakereskedelmmel gyarapítja a vagyonát... Hatalmas gazdasági erő összpontosul mintegy tucatnyi szerbiai újgazdag kezében. Az utóbbi héten látott napvilágot az adat, hogy tíz mogul, szerbül tájkun, csaknem 300 000 hektár vajdasági termőföldet tart a kezében. (Szűkebb Szerbiában vajmi kevés földjük van.) Közvetlenül vagy közvetetten. Vagy úgy, hogy tulajdonjogot formáltak a földre, vagy pedig úgy, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekkel megkötött kooperációs szerződések révén ellenőrzik a termelést.
A legnagyobb játékos nálunk a Victorija Group. Érdekes megemlíteni, ennek a kompániának egyetlen hektár termőföld sincs a tulajdonában, de mintegy 400 szövetkezettel közösen szervezi meg a terményfelvásárlást. Alapanyagokkal előlegezi a termelést, s később, a betakrítás után a kamatot terményben számolja el. De a legnagyobb haszon mégsem a közös termlésszervezésből ered, hanem a terményfelvásárlásból, azaz a termény felvásárlásakor elszámolt – levonásokból. Évi szinten mintegy 1,2 millió tonna gabonát vásárol fel a termelőktől. Teljes egyeduralomnak örvend az ipari oljanövények felvásárlási piacán. Így hát nem kell csodálkozni például azon, hogy jelenleg a belföldi piacon a szójababot 32-33 dinárért sem lehet eladni, holott a chicagói tőzsdén a génkezelt szójabab az elmúlt félévben tonnánként megközelítőleg 500 dollárt ért. Tudjuk, hogy a hazai parcellákon megtermelt szójabab nem génkezelt, ez komparatív előnyünk. Ennek köszönhetően 36 országba szállíthat ki a Sojaprotein különböző szójatermékeket. Azt csak kevesen tudják, hogy a nálunk megtermelt szójabab és a belőle származó termékek 20 százalékkal drágábbak az amerikai piacon forgalmazott génkezelteknél. Ez a tény azonban nem tükröződik a szójabab belföldi felvásárlási árában.
A Victorija csoport után következik a Matijević húsárugyár, mely összesen 24 000 hektár termőföldet művel, ebből 12 000 Petar Matijević tulajdonában van, további 12 000 hektárt bérel az államtól. Miodrag Kostić cukorkirály is jól feltalálta magát, 17 500 hektáron gazdálkodik, ebből 11 000 hektár saját tulajdona. A Delta egy kicsit lemaradt. „Mindössze” 14 500 hektáron termel különböző kultúrát. A Miroslav Mišković vezette impérium tulajdonában 10 000 hektár van, plusz 4500 hektárt bérel. A nagyok sorába tartozik még a pancsovai Almeks, amely 10 000 hektárt „kapargatott” össze. Ez a cég végzi egyébként a Claas németországi mezőgépgyár itteni forgalmazását is.
Mindezek után világos, miért késik a vagyon-visszaszármaztatás. Azok, akik megszerezték a vajdasági termőföld jelentős részét, most már nem is gondolnak arra, hogy egykor az állam visszaveheti tőlük legalább a bérletben tartott termőföldet. És nem kell csodát várni a készülő vagyon-visszaszármaztatási törvénytől sem. Mert sokszor elhangzott már, minek kártalanítaná igazságosan Szerbia azokat, akiktől egyszer elkobzta a családi vagyont, ha például Németországban az államosított vagyon értékének mindössze 10–15 százalékát származtatták vissza.
