A Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében az óbecsei Berkes-tanyán közel 200 résztvevővel nyílt szakmai napot szerveztek, melyen neves hazai és magyarországi szakemberek taglalták a korszerű gazdálkodás szegmentumait
Több évszázados múltja van tájainkon a tanyai gazdálkodásnak, s ezt a gazdálkodási modellt – a tanyákkal együtt – a közelmúltban csak megcsorbítani tudta a gazdaságpolitikai/agrárpolitikai rövidlátás és a politikai jóakarat hiánya, de megsemmisíteni nem. Vissza-visszatérő kérdés: agráriumunk tartóoszlopaként megújul-e, megújulhat-e a tanyavilág, az urbánus környezettől (falu, város) távolabb kialakulhat-e (ismét) egy fenntartható gazdálkodási modell? A Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében befejező szakaszába érkezett a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. és a zentai Kertészek Egyesülete pályázatnyertes projektuma, melynek során 3-3 magyarországi, illetve vajdasági céltanya bevonásával mintegy 30 szakértő kutatómunkájának eredményeként kerülnek a közvélemény elé a tanyai és vidéki gazdálkodás előnyei, a környezetközpontú gazdálkodás lehetőségei, a tanyán előállított termékek minősíthetőségének és eladhatóságának lehetőségei. Július 9-én az óbecsei Berkes-tanyán közel 200 résztvevővel (szép számban voltak közöttük ma is tanyán élő gazdák, de erőszakkal kitelepítettek is) nyílt szakmai napot szerveztek, melyen neves hazai és magyarországi szakemberek taglalták a (nem kizárólag tanyai környezetre korlátozódó) korszerű gazdálkodás szegmentumait. A látogatók, ha csak villanásnyira is, de betekintést nyerhettek a tanya valós életébe, a dűlőutak porát fölkavarva sétakocsikázásra indulhattak, de ízelítőt kaptak a régi mesterségekből, mindezt ízletes falatok kíséretében.
– A kívülálló számára romantikusnak, vonzónak tűnik a vakító fehérre meszelt tanya, nem érzékeli az ott élők küzdelmes életét, a nyílt szakmai nap arra is lehetőséget nyújt, hogy betekintést nyerjenek a tanyagazda tevékenységébe. Projektumunk egyik célja a figyelem és az érdeklődés fölkeltése az akár munkahelyteremtőnek is nevezhető, nagyobb társadalmi megbecsülést érdemlő agrárvállalkozásra – mondja dr. Lengyel László, a projektum vajdasági vezetője, s azt is hozzáteszi, hogy napjainkban a legkorszerűbb tanyára sem tekinthetünk pusztán úgy, mint a termelés központjára. – Kultúr- és gazdaságtörténeti értéke van a tanyának, a múlt, a hagyomány egy darabkája őrizhető meg itt, beleágyazva a korszerű gazdálkodásba és életmódba.
– Elsődlegesen nem gazdálkodási céllal renováltuk, korszerűsítettük a tanyát, ahová csak alig egy évvel ezelőtt jutott el a villanyáram is, hanem menedékként a város forgatagától. Amikor a szüleim ide költöztek a városból, bár a régi világban ennek fordítottja volt, hiszen a fiatalok maradtak a tanyán, az idősebbek mentek be a faluba vagy városba, a gazdálkodás, mindenekelőtt az organikus gazdálkodás lehetősége is körvonalazódott. Ezen az úton indultunk el, s a tanyán megteremtettem a biztosnak mondható munkahelyet – mondja Berkes Zoltán, s a tanyai élet előnyeit is sorolja: – Gazdálkodás tekintetében ez a legideálisabb megoldás, hiszen karnyújtásra a munkahely, vagyis a szántók! Azonfelül, hogy a család számára megtermeljük a magas biológiai értékű élelmiszert, megalapoztuk az árutermelést is: a héj nélküli olajtök és a tönköly termesztése jellemzi a gazdaságot. Bár ez nem tanyai jellegzetesség, a mezőgazdaságban, főleg a kisgazdaságok esetében egyre kifejezettebb az integráció, a szövetkezés jelentősége, így találtunk megbízható külföldi, osztrák partnert a héj nélküli olajtökmag értékesítéséhez. Kombájnt vásároltunk, üzembe helyeztük a mosót, a szárítót és a polírozógépet, így a tanyán készítjük el az ellenőrzött körülmények között előállított terményt, s lényegesen magasabb áron értékesítjük, mintha betakarításkor úgymond a parcelláról adnánk el. Kiváltságnak tekintem, hogy tanyánk része a pályázatnyertes projektumnak, s a megvalósulás útján járó tervem, hogy olyan bemutató- és edukációs központ alakuljon itt ki, ahol gazdatársaim tájékozódhatnak a szakmai újdonságokról, hiszen az információ jelentősége egyre nagyobb a gazdálkodásban is.
Tartalmas szakmai előadásában dr. Reisinger Péter a gyomirtási lehetőségeket taglalta az ökológiai növénytermesztésben. Noha a vegyszeres gyomirtás egyszerűbb és olcsóbb is, mint a gyomosodás elleni mechanikai védekezés, az ökotermelésben (mindenekelőtt Nyugaton) a precíziós technológiák (műholdvezérlés), a sorvezérelt kultivátorozás és a gyomfésűk alkalmazása terjed. Kispál László az integráció lehetőségét elemezte a mezőgazdaságban, dr. Könyves Tibor és dr. Koppány Gábor az őshonos állatok tenyésztésének fontosságát, dr. Berényi János egyetemi tanár pedig a héj nélküli olajtök termesztését taglalta a tanyai gazdálkodásban.
– A Berkes-tanya jó úton halad, hogy a gazdálkodáson felül bemutató és kísérleti központ legyen, ugyanis a bemutatóparcellán nem kevesebb mint 20 hazai és külföldi héj nélküli olajtökfajta és hibrid sorakozik egymás mellett, s a hosszan tartó aszály kezdi megviselni a növényeket – hangsúlyozza dr. Berényi János, és a rekkenő hőségben a mintaparcellán mutatta be a károsítással járó aszály meg a növényi kártevők, a levéltetvek tüneteit is. – Az olajtök termesztése nem a tanyai gazdálkodás jellegzetessége, hiszen több falusi vagy városi gazda termeszti ezt az értékes növényt, de éppen a termelés folyamatának ellenőrizhetősége, valamint a feldolgozás szempontjából lehet helye a tanyai gazdaság vetésszerkezetében. Az alternatív növények termesztésében, mint amilyen a tök mellett a dohány, a cirok stb. a piac felvevőképessége mellett a kézi munkaerő hiánya jelentett korlátot, de a gépesítés megoldotta a kérdést, s megítélésem szerint a tanyai gazdaságok a mindenkor szépen jövedelmező alternatív növények termesztésének központjaivá válhatnak.
– Ez vonatkozik az őshonos állatokra is, melyek tenyésztése sok gazdaságon a régi időket idéző kedvtelésként kezdődött. Fél évszázada sincs, hogy a mangalica húsából készített termékek még nem számítottak ínyencségnek, mint napjainkban, hogy a tanyaudvaron kendermagos meg kopasznyakú tyúkok kapirgáltak, de mindezeket kiszorították az egyre növekvő fogyasztás kielégítésére nemesített hibridek. Az őshonos állatok a szabadban érzik jól magukat, tartásukra, illetve tenyésztésükre ezért a legmegfelelőbb a tanyai gazdaság – hangsúlyozza dr. Koppány Gábor, s azt is hozzátette, hogy az őshonos állatok betegségekkel szembeni ellenálló képessége sokkal kifejezettebb, mint a nemesített haszonállatoké. – A szürke marhánál nem fordul elő a tébécé, ismeretlen a ragadós száj- és körömfájás is, éppen ezért a génmegőrzés szempontjából is indokolt nyilvántartásba vett és ellenőrzött állományok tartása. Az EU is támogatja az őshonos állatok tenyésztését, de nem korlátlanul, ugyanis szigorúan behatárolja a törzsállomány felső szintjét. Azért, hogy az EU-s piacon jól eladhatók az őshonos állatok (mangalica, szürke marha) húsából készített termékek, ne legyünk kizárólagosak, hogy csak ezek kapjanak helyet a gazdaságon. Profitszerzés céljából, márpedig ez a célja a gazdának, tartson nemesített haszonállatokat, de tegye színesebbé termelését őshonos állatokkal.
– Megsüvegelendő a tanyák, a tanyai gazdaságok lehetőségeinek bemutatása, de ezzel aligha kelthető életre az alig négy évtizeddel ezelőtt megsemmisített tanyavilág. Ez alatt az idő alatt a kényelmet is szerető új gazdanemzedék nőtt fel, őket jobban vonzza az urbánus környezet, mint a természettel szoros egységet alkotó életforma, az áram és a szilárd utak nélküli tanya. Pedig a parasztembernek a tanyán a helye – vallja Nagy Károly, aki a topolyai tanyavilágban nevelkedett, de a tagosítás miatt menniük kellett. – 18 virágzó tanya állt a Kincstári soron, ma egyet sem találunk, s a tanyákkal együtt eltűntek a ligetek és a szélvédő sávok, a fasorok. Több mint 25 éve beszorultunk a városba, a szűkös gazdasági udvarban alig férnek el a gépek, nincs hely az állatok számára, márpedig a parasztgazdasághoz gazdag állatállomány illene. Aki egyszer otthagyta a tanyát, nem tér vissza. Ezért kellene a még élő tanyák fiatal, majdani örököseinek olyan feltételeket teremteni és támogatást nyújtani, amely szavatolná az ősi gazdálkodási modell folytonosságát – hívja fel a figyelmet Nagy Károly.
