Negyvenfokos melegben ült a kombájn kormánykereke mögé a köztársasági elnök. Saját bevallása szerint azért, hogy közvetlenül betekintést nyerjen: hogyan dobban a paraszt szíve. Mintegy negyed órán át vezette a kombájnt, a jelenlevők szerint ügyesen, mintha örökké ezt a munkát csinálta volna. Aztán pedig beült a fényes, klímatizált limuzinjába, és percek alatt eltünt. Csak a nagy porfelhő maradt utána...
Az elnök és a mezőgazdasági miniszter csütörtökön a Svilajnac községi Kusiljevón látogatta meg Milan Milovanović családi gazdaságát, ahol éppen egy ódon Zmaj aratócsaéplővel arattak. Egy módosabb szűkebb szerbiai gazdához kopogtatott be az elnök, nem akárkihez, hisz mintegy 190 hektáron gazdálkodik. Saját és az államtól bérbe vett parcellákon. A legnagyobb gondja az említett termelőnek pedig az –legalábbis a jelenlevő újságírók úgy hallották –, hogy az állami földek bérléséről szóló rendelet szerint, Milan gazda nem bérelhet parcellákat a szomszédos község határában is, így elesett újabb 7 hektártól... Semmi más gondja sincs... Nagy becsben van hát a szűkebb szerbiai paraszt. Mert személyesen az elnök törődik a sorsával. Vagy talán valami mással? Lehet, hogy éppen a szavazatával. Jól tudja mindenki, hogy megkezdődött a választási kampány, még akkor is, ha hivatalosan egy párt sem ismeri ezt be.
Folyik a harc a szavazatokért. Ilyenkor pedig csak szépet, kellemeset illik mondani. Így hát sem az elnök, sem az agrártárca első embere, a bajokról, gondokról nem beszélt. De minek is rontották volna a kupica šljivovicával kezdődött szívélyes fogadtatást? Amikor már a hangulat a tetőfokára hágott, rózsaszínűvé vált a világ. Az elnök meglátása szerint országos szinten 1,8–1,9 millió tonna búza termett, az idén lesz elég saját szükségletünkre, növelni kellene a hozamokat, hiszen Szerbia fejlődését a mezőgazdaságba való befektetések teszik lehtővé…, ez az ágazat a legfontosabb az országban... Röviden így foglalhatóak össze azok a tudósítások, amelyek a belgrádi sajtó hasábjain láttak napvilágot. Bizony a vajdasági média vagy egyáltalán vagy csak röpke képaláírás formájában foglalkozott az eseménnyel. Ki tudja miért?
De vajon mit mond a plebs? A különböző napilapok internetes kiadásain megjelentett reagálások közül íme néhány: „Miért nem jött el az elnök Vajdaságba, ahol 400 méteresek a dűlők (sőt néhol még hosszabbak is), hanem szűkebb Szerbiába, ahol tenyérnyi parcellákon folyik a termelés?… „Nyilvánvaló, hogy megkezdődött a választási kampány. Az elnök a múlt héten még Wimbledonban volt, néhány nappal később meg a poros, elhasználódott Zmaj típusú kombájnban. Nagyon nagy szüksége lehet az aktuális hatalomnak a paraszt szavazatára, ha már ilyen olcsó szavazatszerzési lehetőséget is igénybe vesz....Vagy: „Vajon ugynazokról a teremlőkről van-e szó, akiknek a problémáiról egy hónappal ezelőtt senki sem akart hallani?”
