Lassan egy hónapja , hogy befejeződött az aratás , ám a búza ára nem mozdul a kezdetleges , 17,50 dinárról . Az egyszeri gazdának olyan érzése támad , hogy az idén is áron alul adja oda a termékét , és hónapok múlva újból mások aratnak helyette . A régi mese ismétlődik , a felvásárlók riogatnak a piac hiányára , az idei kenyérgabona rossz minőségére hivatkoznak , a gazda pedig tétlen . A kételyek eloszlatása érdekében az idei aratási eredményekről , a kenyérgabona minőségéről és annak világpiaci helyéről Ž arko Galetinnal , az Újvidéki Terménytőzsde igazgatójával beszélgettünk .
Az utóbbi napokban egyre többet lehet hallani arról, hogy a búzánknak nincs keletje, a kivitel is akadozik, a vártnál jóval kisebb. Mi az oka ennek, drága a hazai búza?
– A hivatalos adatok azt mutatják, hogy július 11-ével bezárólag 48 440 tonna újbúzát és mintegy 11 000 tonna lisztet szállított az ország külföldre. Ez a mennyiség jóval több az utóbbi két év átlagánál, de kevesebb a tervezettnél. Azt gondolom, hogy a szerbiai búza nem drága. Nem is ez az oka annak, hogy a vártnál kevesebbet szállítunk külföldre.
Az ok másban kereshető: a koszovói kormánynak a szerbiai termékek behozatalára kirótt embargó miatt havonta mintegy 10 000 tonna búza értékesítésétől esik el az ország, azaz évente több mint 120 000 tonnától. Másrészt, a Macedón kormány is szigorította a búza behozatalának feltételeit, védve saját termelőinek érdekeit. Tehát részben innen is kiszorult a szerbiai búza, de a hazai búza még mindig keresett a Fekete-tenger legnagyobb piacán, a romániai Constanta kikötőben, ahol Szerbia havonta 15 000 tonna búzát értékesíthet. A búzát Európa keleti kapujából – ahogyan nevezik e kikötőt – a világ legnagyobb búzakereskedői szállítják tovább. Lenne keletje a szerbiai búzának Bosznia-Hercegovinában, továbbá Olaszországban, Szlovéniában, Albániában, vagyis a CEFTA szabadkereskedelmi egyezményt aláíró tagországokban, ám ezekben is gond merült fel. Egyesek nem tisztelik az alapvető együttműködési szabályokat, ez pedig Szerbiának, a legnagyobb búzaexportőr országnak a kárára megy.
Tekintettel arra, hogy a kivitel a tervezett ütemnél lassabban halad, ez azt jelenti, hogy búzafelesleggel kell az országnak számítania?
– Felesleg biztosan nem lesz, az idén mintegy 500-600 ezer tonnát értékesíthet külföldön az ország. Vevője is lesz, mivel a búzának, mint említettük, kiváló a minősége. Egyedül a szikértartalom súrolja az alsó küszöböt, ám a többi mutatók minden kövtelményt meghaladnak. A hektolitersúly is rég volt ilyen kedvező, átlagosan 80 gramm feletti.
A koszovói és részben a macedón piac elvesztését minden bizonnyal meg fogjuk érezni. Ha netán maradna is piaci felesleg, ilyen magas kukoricaár mellett megéri a búzát takarmányozásra használni, mint ahogyan teszik szűkebb Szerbia területén.
A világ búzatermő országainak adatai is befolyásolják a kenyérgabona további árának alakulását. Milyenek az előrejelzések?
– Várható, hogy az év végére és a jövő év elején a búza ára emelkedni fog, ám meglátásom szerint mégsem éri majd el a tavalyi termésű búza árát. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a búza ára az év vége felé a legmagasabb, és ezt a szintet tartja a következő év februárjáig-márciusáig.
Tudni kell, hogy a világ búzatermésének 75-80 százalékát az északi félteke búzatermő országai adják (ide tartozik az Európai Unió, az USA, Kína, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán). Valamennyiben a kenyérgabonát már betakarították, az aratási eredmények pedig már feldolgozáson vannak, és hamarosan napvilágot látnak. Ezek összegzésével pontosabb árbecslések is készíthetők, amelyek az egész évet végigkísérik, még akkor is, ha a déli félteke búzatermő országai (Ausztrália, Brazília, Argentína) rekordtermésről számolnának be, mert ezek a világ búzatermésének mindössze egynegyedét adják. Még egy tényező: a túlnépesedett Kína már nem piaci szereplő, mert megtermelt búzamennyiségét nem exportra szánja, hanem feléli, jobbik esetben közraktárakba helyezi.
Függetlenül a valós helyzettől, sokat lehet hallani/olvasni arról, hogy a felvásárlók szerint a szerbiai búza rossz minőségű...
– Mindenkinek a szavát, cselekedetét az érdekei vezérlik. A kereskedelemben is minden eszköz meg van engedve, sokszor a félrevezetés is. Az Újvidéki Terménytőzsdének független intézményként az a feladata, hogy a tényállást továbbítsa, és nem érdeke sem az, hogy olcsó, sem az, hogy drága legyen a búza. Az illetékes állami szervektől, intézményektől kapott minőségvizsgálati eredmények, valamint a termőföldről eredő információk összességében nem állíthatjuk, hogy a búzánk rossz minőségű. A tőzsdének nem érdeke megmásítani a valós tényeket, mert ha dicséri is a terméket, azt a vásárló felfedi, és megeshet, hogy a vámról küldik vissza a búzát.
A felvásárlóknak, malomipari vállalatoknak, kereskedelmi lobbiknak megvan a maguk érdeke, hogy miért minősítik másképpen a búzát. Nyomást kívánnak gyakorolni a termelőkre a felvásárlási ár letörése érdekében. Ebben az országban az a gond, hogy a kínálat túlságosan felaprózott és a termelők nem tudnak egységesen fellépni, mint ahogy ezt a felvásárlók teszik. Az a gyanúm, hogy még a felvásárlók sem döntöttek piaci fellépésükről, mert épp az állam volt az, amely áthúzta számításaikat a 20 dináros búzaárral. A meglehetősen nagy mennyiségre tett jó árajánlat a kereskedőknek nem felel meg, ám várható, ha a Köztársasági Árutartalékok lezárja a búza felvásárlását, a kereskedők is konkrétabb árakkal rukkolnak majd elő.
A szerbia búza konkurens a világpiacon, elsősorban azért, mert az idén kiváló minőségű, nemcsak a JUS-szabványok, hanem a malomipari elvárások szerint is. A környező országokhoz viszonyítva sem drága a hazai búza. Horvátországban 1,35–1,40 kuna (18–19 dinár) kilója, a Budapesti Értéktőzsdén tonnánként 185 euró körül alakul, a Párizsi tőzsdén pedig 197–198 euró tonnája. Az Újvidéki Terméktőzsdén elért ár, amely tartalmazza a vásárló székhelyére való szállítás költségeit is, a felsoroltak alatt van. Tehát nem az ár a döntő abban, hogy a kivitel a vártnál alulmaradt.
