Kalmár Lajos, Orompart: Itt valamikor 4000–4500 birka legelészett. Az igaz ugyan, hogy azóta feltörték a legelők egy részét, talajjavítással nagyon jó termőföldekké alakultak át, de most is van hely, legelő legalább 4000 birka számára, közben alig 1500 a jelenlegi létszám. A télen 2,5 eurót fizettek a 25–30 kg-os bárányért, most meg 2 euró az ára
– Nehéz lenne puli nélkül birkát őrizni, mert nem hallgat az az emberi szóra, de a kutya „nyelvét” jól érti, tart is tőle. Vagy félszáz tanya sorakozik egymástól tisztes távolságra itt az Oromparton, mutatóba is alig akad állatállomány nélküli, hiszen adva vannak a legelők, a kaszálók, kár lenne veszni hagyni a füvet – mondja a 30 hektáron gazdálkodó Kalmár Lajos gazda, újabban juhász is, kérdezősködésemre pedig, hogy mennyi az anyajuhok száma, milyen a törzsállomány, készségesen válaszol. – Kereken 30 évig foglalkoztunk tejtermeléssel, 15 nagy tejhozamú fekete holstein fajtát tartottunk, amelyeket ugyan nem ilyen mostoha legelőre nemesítettek, mint ez az Orompart alatti, hanem kötött tartásmódra, de belefáradtam a tej ára körüli huzavonába, a tejtermelők semmibevételébe, s lassan fölszámoltam az állományt, bár amolyan havi fizetés volt a tejpénz. A tanyai parasztember nem lehet meg állatállomány nélkül, így inkább a magam kedvtelésére 5 anyajuhot vásároltam, megvoltak azok a tanya előtti gyümölcsösben, időnként megjárattam őket a réten is, így kaptam kedvet a tenyésztéshez. Most 150 anyajuhot számlál az állomány, szinte kivétel nélkül a jó húshozamú würtenbergi fajtát tartom, akad néhány őshonos bánáti cigája meg merinó is, de csak azért, hogy emlékeztessen: öreg juhászok meséje szerint milyen nagy becsben volt egykor a birkatej, nagyon jól tejel a cigája, meg a gyapjú, amit bőséggel ontott a merinó. Ma egyiket sem tudjuk értékesíteni, csak a bárány a kelendő.
– Keresett a birkatarhó, a zsíros juhtúró, a sajt, érdemes lenne talán feldolgozni a tejet és úgy értékesíteni...
– Bár csak az ellési időszakra korlátozódik, munka- meg időigényes a fejés, nincs aki elvégezze ezt a munkát, a feldolgozás meg még több tudományt igényel. Ellentmondásos helyzetbe kerültünk, mert azt mondjuk, hogy milyen értéke és jelentősége van az egészségre ártalmatlan élelmiszernek, ide tartozna a tanyán kitermelt tojás, baromfi, esetemben pedig a birkatejből készült túró, sajt, a természetes alapanyagú textíliáknak, közben nem vállalom a feldolgozással járó többletmunkát, az értékesítési kockázatot. A gyapjúnak az olcsó műanyag megjelenése fonta meg a sírbaeresztő kötelét! Ha van ára a gyapjúnak, ha nincs, tavasz végén meg kell nyírni a birkát, különben lerühesedik. Elgondolkodtató, hogy a gyapjú értéke a nyírási költséget sem fedi. A birka- vagy báránybőr pedig a szemétdombra kerül, pedig a szépen nyúzott bőrért egymást túllicitálták a szűcsök. Igaz, a régi mesterekkel együtt a szűcsszakma is a kihalt.
– Egyedüli jövedelemforrásként marad tehát a bárány?
– Ha csak juhtenyésztéssel foglalkoznék, a bárány eladása jelentené az egyedüli bevételt, amiből téli takarmányra is jelentős összeget kellene elkülöníteni, mert 3-4 hónapig vályúra szorul a nyáj. Harminc hektáron gazdálkodom, s a vetésszerkezetben a búzán, kukoricán, cukorrépán kívül némi zöldségnövény is helyet kap, így a juhtenyésztés nemcsak kedvtelésem, hanem a gazdaság kiegészítő ágazata is. Hallom, hogy támogatás jár a törzsállományra, de annyi utánajárást követel, hogy ahhoz sem időm, sem kedvem nincs.
– Az állattenyésztők, mindenekelőtt a sertés- és bikahizlalók sokszor elégedetlenek a vágóállat értékesítési árával, a kifizetéssel. A juhásznak vannak-e ilyen gondjai?
– Dehogyis vannak, mert ha elégedetlen vagyok a bárány árával, a jerkét tenyészetben hagyom, jövőre egy anyabirkával több lesz! Különben az irányított elletést alkalmazzuk, s bár sok juhász kétévenként háromszor ellet, én az évenkénti egy elletés híve vagyok, ami kevésbé viseli meg az anyaállatokat. Az a lényeg, hogy a bárányok arra az időre érjék el az ideális értékesítési súlyt, amikor a legnagyobb a kereslet és az ár is magasan alakul. A télen 2,5 eurót fizettek a 25–30 kg-os bárányért, most meg 2 euró az ára. Azért mondom jónak ezt az árat, mert a nyáj folyamatosan kint van a legelőn, csak este hajtom be a tanyára, a karámba. Aratás után a búzatarlón is szedegettek, a kukoricatörést követően pedig a kukoricatarlóra terelem a birkákat. Ezzel az utóbbival azonban óvatosnak kell lenni, mert a birka nem tudja, mi az elég, könnyen bezabálhat az elhullott kukoricaszemekből, felfúvódik, aminek egyedüli ellenszere a bogrács. Kukoricatarlóra, azaz az új takarmányra egy hétig folyamatosan szoktatom a nyájat, azzal, hogy első nap legfeljebb fél óráig maradhatnak, utána vissza a legelőre, bármilyen csenevész vagy dús is a fű, s fokozatosan növelem a kukoricatarlón való tartózkodást. A fagyokig, pontosabban az első hóig tart a legeltetés, bár a birka a hó alatt is talál élelmet, utána tavaszig karámban marad az állomány, a bekészített takarmányt fogyasztja: kukoricasilót, répaszeletet és répafarkot, lucernaszénát, s legkésőbb György-napra kinyílik a mező, kezdődhet a legelgtetés. Öreg juhászok mesélték, hogy valamikor a búza- meg kukoricatarlón tanyáztak, olyképpen, hogy a karámot naponta helyezték odébb, így a legeltetés fejében megtrágyázták a gazda termőföldjét. Jövőre valószínűleg magam is megpróbálkozom az ilyen kinthálásos legeltetéssel, de az a kérdés is foglalkoztat, hogy termőföldjeim egy részén intenzív legelőgazdálkodást alapozzak meg, amit az EU-ban külön méltányolnak, márpedig mi is arrafelé haladunk...
– Alig tíz év alatt ötről 150-re duzzadt a juhállomány. Ez lenne gazdaságán a felső határ, vagy van még szabad legelő a környéken, ami alapul szolgálhat a nyáj növelésére?
– Itt az Orompart alatti legelőkön valamikor 4000–4500 birka legelészett. Az igaz ugyan, hogy azóta feltörték a legelők egy részét, talajjavítással nagyon jó termőföldekké alakultak át, de most is van hely, legelő legalább 4000 birka számára, közben alig 1500 a jelenlegi létszám. Tervben van az állomány növelése, de nem szabtam felső határt. Az igazi juhászok mindig úgy számoltak, hogy olyan nyájjal kell rendelkezni, amelyik minden napra biztosít egy bárányt, vagyis megközelítőleg 400 anyajuhhal meg az ehhez illő kosokkal. Nehezebb volt tíz év alatt öt birkáról 150-re növelni a nyájat, mint erről a számról 400-ra jutni. Nem tagadom, nekem is az a célom, hogy egész évre számítva naponta legalább egy bárányt biztosítson a törzsállomány, amiből nemcsak a felvásárlóknak jut, hanem időnként bográcsba is – vallja Kalmár Lajos oromparti gazda.
