Újabb pofon: a termelőket ismét meglopják. A monopolhelyzetben lévő feldolgozóipar egy tollvonással harmadával csökkentette a napraforgó felvásárlási árát – fügetlenül attól, hogy az alapanyagok jócskán megdrágultak, az éves infáció tényleges szintje jócskán meghaladja a 10 százalékot, a szárazság miatt a hozamok csökkentek...
Korai volt az öröm. A jelek szerint a remélt haszon ismét kicsúszik a termelők kezéből, s a feldolgózóipar bankszámláját fogja duzzasztani... Az elmúlt héten ugyanis még olyan hírrel szolgáltunk, hogy jó ára lesz a napraforgónak. Olyanok voltak a kilátások, hogy azonnali kifizetés esetén a felvásárlók 36–38 dinárt hajlandóak adni, sőt a végső ár 40–45 dinár között fog ingadozni. Ebből mégsem lesz semmi...
A Dnevnik napilap értesülési szerint ugyanis a Victoria Logistic, a legnagyobb felvásárló kerek–perc kijelentette: áfával együtt legfeljebb 31,5 dináros végső árat fizet a napraforgóért... a verbászi Vital, a zombori Sunce, a nagybecskereki Dijamant ugyan még nem nyilatkozott az ügyben, de nem hivatalosan ezek a gyárak sem hajlandóak a nyersanyagért magasabb árat fizetni, mint a Voctoria. Nem meglepő, hisz az egész ország – Kéz kezet mos alapon működik! Miért képeznének az étolajgyárak ez alól kivetélt? Miért szállnának szembe egymással, minek vetekdnének, hogy ki ad többet, amikor jól tudják, hogy a gazdáknak elmaradt a nyári bevételük, hisz kevés búzájuk volt, s ezt is raktáron tartogatják, tehát nincs pénzük, s a napraforgót el kell azonnal adniuk... Végső soron nálunk az parancsol, akinek pénze van...
A másik fontos olajipari növény – a szójabab – esetében sem fényes a jovő, mert a felvásárlási árról nem nyilatkozik senki. Mintha a szójabab nem kellene senkinek. Pedig nem így van – a világpicon ennek a terméknek az ára tonnánként meghaladta az 500 dollárt.
A termelőket újra meglopják. Ki tudja már hanyadszor. Merjük ezt állítani több tényből kifolyólag is. Először is, tavaly ugyanennyi volt a szójabab felvásárlási ára, azaz 30–31,50 dinár, felvásárlótól függően. Azóta azonban a termelési alapanyagok ára jócskán megnövekedett. Ha ehhez hozzáadjuk az éves inflációt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az olajnövények felvásárlási ára semmiképpen sem lehetne identikus a tavalyival. A helyzetet csak rosszabbítja, hogy az augusztusi szárazság jócskán leharapott a várt kalácsból, azaz csökkentette a hozamokat, ami a hüvelyesek esetében a legkifejezettebb. A szójababnál ugyanis mintegy 30 százalékos terméscsökkenést várnak a termelők a tavalyi évhez képest. Igaz, hogy a napraforgó szárazságtűrő növény, és hogy legkevésbé ennek a kultúrának az esetében lesz hozamcsökkenés, de tudni kell azt, hogy napraforgót a rosszabb minőségű termőföldön termelnek, így az első parcellákon jegyzett átlaghozam sem biztosít a kilónkénti 31,50 dináros felvásárlási ár esetében vajmi magas nyereséget.
A politikusok jól tudták, hogy mi fog történni a második félévben. A kormányfő is, a bankkormányzó is. Még májusban kijelentették: az év második felében csökkenni fog a mezőgazdasági termékek ára, merthogy a „magas élelmiszerárak” okolhatók minden bajunkért... Csakhogy valami más lehet a dologban... Egyrészt az, hogy az államvezetőség megígérte a Nemzetközi Valutaalapnak: kordában tartja az inflációt, amely európai viszonylatban nálunk a legmagasabb. Másrészt pedig, hogy a közelgő választsokra valahonnan elő kell termeteni a pénzt, ha már az államkassza üres...
Aggasztó, hogy az utóbbi hetekben csak ritka esetekben szólaltak fel azok, akiknek feladata volna a gazdatársadalom érdekeinek a megvédése. Lehet, hogy még nyaralnak...
