Lassan véget ér a bodzaszüret. A termés felvásárlása egyelőre biztosított, kilogrammjáért 40-50 dinárt lehet kapni. Egy hektár területen minimum 6, maximum 20 tonnás termésre lehet számítani időjárástól és fajtától függően – A bodza az élelmiszeripar legfontosabb színezőanyaga, még nagyobb értéke lesz, ha ha maraosan betiltják a mesterségesen előálítotakat
Vajdaságban terjed a bodzatermesztés. A régi termelők tapasztalatai szerint megéri foglalkozni vele. Kevesebb gond van vele, mint a szőlővel, vagy akár egy gyümölcsössel. Munkaerőigényes a szedése, de csupán pár napig tart. A termés mennyiségétől függően 10-20 ember leszüretel egy hektár területet egy nap alatt. Metszése és gondozása sem túl bonyolult.
Mit kell tudni a bodzáról?
Májusban, mikor a bodza virágba borul, napokon keresztül érezni lehet bódító illatát. A bodza különleges növény, mert a virága, levele, érett bogyója egyaránt tartalmaz gyógyhatású anyagokat. Virágzatát május, június környékén, érett bogyóit az augusztus–szeptemberi időszakban lehet gyűjteni.
A virágzat flavonoidokat, izzasztó glikozidát, rutént, fahéjsav-származékokat, illóolajat és nyálkát tartalmaz. A bodzavirágtea téli meghűlés esetén kiváló gyógyszernek bizonyult, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. Köhögéscsillapító, vértisztító, vesetisztító, enyhe hashajtó. Virágját frissen szörpként fogyasztjuk, kellemes ízéért, gyógyhatásáért. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályos ízt kölcsönöz.
A bodzavirágot, ha nyári, üdítőnek használjuk, frissen kell elkészíteni. Vegyünk tíz virágot, áztassuk egy napon át a hűtőben, szűrjük le, ízlés szerint keverjünk hozzá mézet, és fogyaszthatjuk. Ha nagyon tömény, hígítsuk.
A bogyó gyümölcssavakat, C-vitamint, A-vitamint, flavonoidokat, valamint antociánokat (szambucint) tartalmaz. Az egyik legbecsesebb tulajdonsága a szervessavtartalma, rendkívül jó hatású a szervezetre. Vértisztító, és a flavonoidokat tartalmazó tulajdonsága következtében antioxidánsnak számít. A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra.
A leveléből készült tea reumás bántalmakra nagyszerű gyógyír, de lázcsillapításra is ajánlják. Fájó, sajgó ízületi panaszokra ajánlott napi 100 ml főzet fogyasztása.
Termesztése
A termesztés szempontjából egyedül a fekete bodza a Sambucus nigra L. érdekes, amely megtalálható sok nedves talajon és a folyópartokon. Sokáig él, és akár 5-6 m magasra is megnőhet. A piros bodza a Sambucus racemosa kisebb termetű, és inkább a magas helyeken él. A földi bodza, a Sambucus ebulus L. mindenütt jelen van, nagyon szembetűnő fekete terméseivel, de csak 1 m-nyire nő meg, és télen elfagy. Mindhárom faj több-kevesebb mérgező és gyógyhatású anyagot tartalmaz. Szelekciójával Ausztriában és Dániában foglalkoznak.
Ügyelni kell a termőhely megválasztására is. Jó terméseredményt (10–20 t/ha) csak jó vízellátottságú és tápanyagokkal, különösen nitrogénnel dús talajon várhatunk. A bodza nem igénytelen növény, még ha annak gondolnánk is. Gyenge termőképességű, silány, rossz vízgazdálkodású területeken termesztésével nem szabad foglalkozni. Száraz időszakokban ajánlatos az öntözése.
Terület előkészítése
A telepítésre tervezett területet szükség szerint rendezni kell. Ezt követően a talajtani szakvélemény alapján a talajt fel kell tölteni a szükséges tápanyagokkal. A szerves- és istállótrágyát, talajjavító anyagokat 40–60 cm mélyen be kell dolgozni. Amennyiben a szántás mélysége alatt tömődött, vízzáró réteg található, igen jó hatást fejt ki az altalajlazítás. A mélyszántás időpontját úgy kell megválasztani, hogy a telepítésig legyen elegendő idő, legalább egy hónap, a talaj ülepedésére. A telepítést megelőzően, a szántóföldi termesztésben megszokott módon magágy minőségűre kell elmunkálni a talajfelszínt.
Ültetés
A feketebodzát 5-6 m-es sortávra és 3-4 m-es tőtávra ültetjük a talajadottságnak, a művelő gépek méreteinek, és nem utolsó sorban az alkalmazott koronaformának megfelelően. A gyengébb homokos talajokon ritkábbra, a kötöttebb, tápanyaggal ellátott talajokon sűrűbbre ültetjük.
Ismertebb külföldi fajták a Donau, Tubling, Prägertner, Hamburg, Korsor.
A szabad gyökerű dugványok esetében az ültetés menete hasonlóan történik, mint az egyéb gyümölcsfajoknál. A sérült, roncsolódott gyökerek mellett a nagyon hosszúakat is vissza kell vágni. Megfelelően fejlett talpgyökereknél a vesző tövénél elhelyezkedő gyökereket eltávolíthatjuk. Amennyiben a törzsképző vessző hossza nagyobb 100 cm-nél vissza kell vágni a 80–100 cm-es magasságban lévő rügyig. A törzsmagasság alatti oldalhajtásokat tőből el kell távolítani. A törzsmagasságban található oldalvesszőket, ha van ilyen, a vastagságuktól függően 2-3 rügypárra visszametsszük. Az ültetőgödör méretét a csemeték gyökérzete határozza meg, kényelmesen el kell férniük benne.
A szárazabb körülmények között végzett ültetésnél elengedhetetlen az iszapolás, majd a gyökerek körüli földet tömöríteni kell. Az ültetőgödröket be kell takarni, őszi telepítés esetén a növényeket fel lehet tölteni.
Konténeres csemetéknél gyakran körbe növik a gyökerek a konténert. Ebben az esetben a földlabdát függőlegesen behasogatjuk, hogy a gyökerek sugárirányba nőjenek tovább. A földlabda felszínét a talajszint alá 3–5 cm-re kell helyezni, hosszabb dugvány esetében mélyebbre is kerülhet. A földlabda betakarása, a talaj tömörítése, öntözése a szabad gyökerű csemetéknél írtak szerint történjen. Az ültetéssel egy menetben kell kihelyezni a törzsneveléshez szükséges támkarókat. Ezek a lehetőség szerint 5–8 cm átmérőjűek és kör keresztmetszetűek legyenek. A fűrészelt karók éle károsíthatja a növendék törzsét és hajtásait. Az ültetvényt más gyümölcsösökhöz hasonlóan célszerű bekeríteni a vadkárok megelőzésére.
A bodza metszése
Az 5x3 vagy 5x4 m-re ültetett növényeket egy kehelyre emlékeztető alakra nevelik. Magasságuk eléri a 4-5 m-t, de minden munkát a földön állva végeznek el. Az évi metszés magában foglalja a kb. 10 db 2 m hosszú vessző lehajlítását is, melyeket aztán eltávolítanak a leívelődésnél a következő évben. Ez a hosszú felújító metszés hasonló, mint a kivinél. A növényvédelem a levéltetű (Aphis sambuci) és a Botrytis cinerea elleni néhány kezelésre korlátozódik.
Vigyázat – A kocsány mérgező anyagot tartalmaz
A bodza nedvességkedvelő növény. Táplálása egyszerű, de a betakarítás kézi munkát igényel, amit ollóval végeznek. Először levágják a gyümölcsök csokrát (a botanikai neve tányér), majd szétválasztják kisebb részekre. Ezt azért követelik meg, mert a zöld kocsányrészeket, amelyek egy mérgező anyagot (sambunigrosid) tartalmaznak, kötelezően külön kell választani. A gyümölcsöket gyorsan le kell hűteni, és ezért minél gyorsabban el kell szállítani a feldolgozóba.
A szedési teljesítmény 60 kg/fő/óra, ha egyben vágják le a tányért. Ha szét kell darabolni kisebb részekre, akkor 30-40 kg/fő/óra. Ez a munka nagyon hasonlít a csemegeszőlő szedéséhez. Minden munka a földön állva történik, a túl magas vesszőket levágják, és úgy szedik le róla a termést. A termésmennyiség 15–20 t/ha, és a betakarítás 5-600 munkaórát igényel. Sok termelőnél az ültetvény 1 ha-nál kisebb, ilyenkor a család is elegendő a szedéshez.
A bodza festéke nagyon tartós, szedés közben vigyázni kell a ruhákra. Számos hasznos aminosavat is tartalmaz, de van benne egy méreg is, hasonló mint a mandulában, a sambunigrosid. Ez a méreg az éretlen gyümölcsben keletkezik, és ott található, ezért kel megvárni az érést. A nagyobb biztonság érdekében a kipréselt levet fölmelegítik 100 °C-ra, így elpusztul a méreganyag. A kocsány méregtartalma megmagyarázza, miért végzik a betakarítást kocsány nélkül, csökkentve a méreg mennyiségét. Egy kevés kocsány megkönnyíti a lé kipréselését.
Nehéz bármelyik nálunk termő gyümölcsfajról kijelenteni, hogy garantáltan eladható és keresett lesz a piacon, mikor megterem, de a fekete bodza egészen más. Ültetvényben termesztett változata napjainkra egyre keresettebb. Termesztése a piaci igényeknek megfelelően sajátos technológiai szempontok szerint történik, és lassan egyre több művelője van országszerte.
A természetes adalékanyagok piaca fellendült, főleg ha azok biominőségűek. Az utóbbi évtizedben az élelmiszeripar felfedezte, mint kitűnő minőségű természetes színezőanyagot. Gyümölcsének nagy antocianin-tartalma miatt keresett és jól értékesíthető áru lett a külföldi piacokon.
A bodza értékes alapanyag
A zömében export célra feldolgozott bodzát főként hűtött „pulp”-ként (gyümölcshús) értékesítik, de a fagyasztott gyümölcs exportja is jelentős. A kereskedők és feldolgozók elképzelése szerint a jövőben a magasabb feldolgozottságú, és emiatt jövedelmezőbb termék, a sűrítmény előállítására kell törekedni, ezért a feldolgozókapacitások kiépítése a termesztőkör jelentős bővítése válik szükségszerűvé a következő években.
A feldolgozóipar dinamikusan növekvő igényét a „vad begyűjtésből” származó gyümölcs minőségben és mennyiségben is egyre kevésbé tudja már kielégíteni. Ez az alapanyag bogyó- és fürtméretben, színanyagtartalomban, érettségi fokában és beltartalmi szempontból is nagyon heterogén. A feldolgozóipar előnyben részesíti az ültetvényekből származó gyümölcsöt, ami a felvásárlási árakban is kifejezésre jut.
A bodza az élelmiszeripar legfontosabb színezőanyaga, melyet élelmiszerek színezésére és vörösborok színjavítására is felhasználnak. Önmagában vagy más gyümölcsökkel, adalékanyagokkal keverve dzsem, ivólé, szörp, édesipari termékek, tejipari adalékok, sőt bor és pálinka készítésére is alkalmas.
A bodzagyümölcs kiváló beltartalmi mutatói miatt a diabetikus és reformkonyhai élelmiszerek, valamint gyógykészítmények fontos alkotóeleme.
Értékes lekvárok és szörp mellett különleges pálinka is készíthető bodzából. Egyesek gyógyhatást is tulajdonítanak a bodzapálinkának. Mindezeket figyelembe véve, a bodzának van jövője, érdemes a telepítésén gondolkodni.
