A Duna több szakaszon is hajózhatatlan. Ezek közül a legkritikusabb a helyzet Romániában a Giurgiu (Gyurgyevó) és Turnu Mogurele közötti szakaszokon (515–580 fkm). Ilyen vízügyi helyzet több mint húsz éve nem alakult ki a folyón. Az eddigi kisvizek során még lehetséges volt a hajózás, amennyiben a gazdasági optimumra csökkentették a terhelést, és ennek következményeként a merülési mélységet. A most előállt helyzetben azonban már a tolóhajók és a vontatók közlekedése is lehetetlenné vált.
Zátonyra futásokra egyelőre nem került sor, a hajószerelvények azonban most már a veszteglőhelyeken várják a hidrológiai feltételek javulását. A helyzetet bonyolítja, hogy jelentős vízszintemelkedés a közeljövőben nem valószínű, ezért a vajdasági kukorica nem szállítható Constantáig. Ugyanezekből az okokból akadozik Szerbia eurodízellel való ellátása is.
A helyzetet a Vaskapu I. vízi erőmű duzzasztójának a megnyitása enyhíthetné, ami javítana ugyan a romániai Duna-szakasz kedvezőtlen vízügyi helyzetén, ám ez Szerbiában áramállátási gondokkal járna. Ugyanakkor, ha az áldatlan hidrológiai helyzet sokáig eltart, nagy megrázkódtatásokra kerülne sor a kukorica értékesítésében, és ez kihatással volna a jövő évi vetésforgóra is – áll a hivatalos jelentésben.
Ez a jelentés azonban nem tesz említést arról, hogy a vajdasági kukorica keletre való szállítása nem kifejezetten függ a constantai kikötőtől. Orsován, tehát a Vaskapu I. vízi erőmű duzzasztója felett (953. fkm), úgyszintén nagy, jól behajózható és korszerűen felszerelt átrakodókikötő van, és a vajdasági kukorica itt „áttszállhat” más közlekedési eszközökre. Felmerül a kérdés, miért nem foglalkoztak az illetékesek ezzel az ötlettel, hiszen a szóban forgó vízi erőmű tározójában állandó a vízszint, és semmilyen hajózási akadály nem létezik benne. Tehát a vajdasági kukorica gondtalanul utazhatna Orsováig. Ugyanakkor, ha a tározó vízszintjének drasztikus csökkentésével kívánják megoldani a négyszáz kilométerrel távolabbi hajózási problémákat, akkor egy megheletősen egyszerű számtani műveletnek kell ezt megelőznie.
Nevezetesen arról van szó, hogy a tározótó vízkészlete (figyelem: nem víztartaléka!) 2,8 köbkilométer, azaz átszámítva 2,8 milliárd köbméter. A Duna vízhozama szélsőséges kisvizek idején ezen a szakaszon 2500 köbméter másodpercenként. Tehát a tározótó teljes vízkészlete 311 óra alatt lefolyhatna. Elméletileg! A vízi erőmű duzzasztógátja ugyanis 63, míg a beömlőmezők 55,20 méteres tengerszint feletti magasságon vannak. Ezt azt jelenti, hogy kevesebb mint nyolc méterrel csökkenthető a vízoszlop magassága. Szőrszálhasogató elemezgetések nélkül is egyszerű megállapítani, hogy a csupán ekkora víztömeg kibocsátása – sem rövid, még kevésbé hosszú távon – nem oldaná meg a hajózási gondokat, ugyanakkor komoly megrázkódtatásokat idézne elő Szerbia áramellátásában. Ez a vízszintcsökkentés azonban a Galambóc környéki (1040 fkm) és a Donji Milanovac-i medencében a feltöltődés miatt (994–1000 fkm) okozna hajózási gondokat. Tehát a romániai vízügyi gondokat „hazaszállítanánk”, a kukoricát azonban továbbra sem tudnánk kiszállítani!
