BORSOS CSABA: Önerőből építettem a 2500 tonna befogadóképességű tárolót, ahol nem csak sajtát gabonámat helyezem el, hanem a falu gazdái terményének is jut hely.
A hosszan tartó szárazság, amihez párosultak a visszaszorított terményárak, ugyancsak megvámolta a növénytermesztők jövedelmét. Valóban csökkentette, és milyen mértékben csökkentette az aszály a terméshozamokat? – veti föl a kérdést a gazdával együtt a kívülálló, amikor a hektáronkénti 4 tonnás napraforgótermésről, a 13–15 tonnás kukoricahozamról vagy a 70 tonnás cukorrépatermésről szóló híreket hallja. Olyan terméseredmények ezek, amelyek elérése még optimális időjárási viszonyok közepette is becsületére válik a földművesnek. Vagy a kiváló alkalmazkodóképességű növényi hibrideknél és fajtáknál egyszerűen megszűntek a hozamhatárok, s a termesztési technológia, a ráfordítás lenne a meghatározója, szabályozója a sok tonnában mérhető termésnek? Sokan rábólintanak, hiszen az egyre nagyobb teret hódító konzervációs talajművelés (célja a nedvesség megőrzése) és a termőterületek tápfenntartása szolgál ha nem is minden esetben a rekordtermések, de a biztos hozamok alapjául. Szépen hangzik, hogy ebben az évben is több száz millió dollár devizabevételt valósítunk meg a kukorica-export révén, de arról nem sok szó esik, hogy mennyit nyerne a nemzetgazdaság (vele együtt talán gazdáink is), ha a kivitelre kerülő kukoricának legalább felét (mondjuk 1 millió tonnát) húson keresztül exportálnánk. Elgondolkodtató, belterjességet semmiképp sem tükröző kép agráriumunkról: az egyik oldalon kukoricától duzzadó górék és tárolók, a másikon pedig egyre több üresen álló hizlalda, istálló.
– Nem a parasztemberen múlik, hogy évek óta egyre inkább a növénytermesztés kerül előtérbe, még akkor is, ha úgy tanultuk, hogy az eredményes gazdálkodásban az állattenyésztés és a növénytermesztés szoros egységet alkot. Mintegy 50 holdas tanyai gazdaságom évtizedeken át az állattenyésztésre alapozódott, minden évben 20-25 bikát hizlaltam, telve voltak a hizlaldák sertésekkel, de jobban megtalálom a számításomat, ha nem „bőrben” adom el a termést – mondja az oromhegyesi tanyavilágban élő Bata László, aki a termény-betakarítást követően a búzavetéshez készülődik. Mint vallja, az egyoldalú növénytermesztésnek is megvannak a buktatói. – Akár gazdatársaim nevében is mondhatom, hogy elégedetlenek vagyunk a terményárakkal, s mivel az agrártárca tehetetlen, meg nem is akar beleavatkozni az árképzésbe, a feldolgozók meg a gabonakereskedők szabják az árakat, így a mi jövedelmünket is. Tavaly 40 dinárt kaptunk a napraforgó kilogrammjáért, az idén 33 dinárt. Azt mondják, ne panaszkodjunk, mert jó volt a termés. Holdanként én is 2,5 tonnás hozamot értem el, de ne ezt vegyük alapul az ár meghatározásakor, mert van, aki alig 1,3–1,5 tonnát takarított be, hanem a ráfordítást, az új termelés megalapozásának költségeit. Akár hogyan is számolom, a 10 holdnyi napraforgón legalább 2000 euró a veszteségem, vagyis ennyivel kaptam kevesebbet. Ez pedig legalább 40 tonna műtrágya vagy egy jobb sorközművelő gép értéke. A kukoricaterméssel is elégedett vagyok, mert az NS 640 és a ZP 684 hibridek holdanként 5,5 tonnás szemtermést adtak, de a 13 dináros felvásárlási árat keveslem.
– Érdemes lenne most felduzzasztani az állatállományt…
– Amikor egy gazdaságon lassan ürülni kezdenek az ólak, az istállók, a pillanatnyi kedvező felvásárlási árak ellenére is nagyon nehezen telnek meg újra! Harminc évvel ezelőtt jelentős eszközöket fordítottam a hizlaldák építésére, de most, hogy a növénytermesztés kerül előtérbe, megfelelő tárolókat kell építeni, hogy ne betakarításkor kelljen eladnom a búzát, a kukoricát sok esetben kedvezőtlen áron.
– Részben piacszabályozási szerepe is van a tárolásnak, ami az áron is tükröződhet, hiszen a visszatartott termény, beszéljünk csak a gabonáról, vagyis a búzáról meg a kukoricáról, szerényebb termés, esetleg hiány látszatát is keltheti, hiszen az illetékesek csak hozzávetőlegesen mérik fel a terméshozamokat, a szükségleteket. A korral haladni kívánó gazdaságnak tehát tárolókkal is kell rendelkeznie – veszi át a szót Borsos Csaba, a vágó-, valamint tenyészállat-felvásárlással és -forgalmazással foglalkozó adorjáni Kontakt cég tulajdonosa. A vállalkozásnak jelentős részét képezi maga a termelés is, egyaránt felölelve a növénytermesztést és az állattenyésztést. – A termelők iránti mostoha viszonyulás, a termelési és értékesítési bizonytalanság, a felborult árarányok miatt évről évre csökken az állatállomány, amit még a folyamatosan üzemelő nagyobb farmok sem képesek megállítani. Ugyanis az állatállomány nagyobb részével, beleértve a törzsállományt is, a kistermelők rendelkeznek, illetve rendelkeztek, s a vágóállat hiánya, ez mind a sertésre, mind a növendékmarhára vonatkozik, arra utal, hogy felszámolták, jobbik esetben csökkentették az egyébként is szerény állományt, s bevalljuk-e azt vagy sem, de húsbehozatalra szorultunk. Hiába fizetnénk 150-160 dinárt a hízott sertés kilogrammjáért vagy 2,10 eurót a növendékmarháért, ha egyszerűen nincs kellő kínálat. A jószágfelvásárlónak is egyre kevesebb a dolga, így bővítettem ki tevékenységemet a növénytermesztésre is, ami egyébként nem új keletű.
– Megtörtént a kukorica betakarítása, gazdaságán jó ütemben halad a búzavetés is. A terméseredmények arra engednek következtetni, hogy a növénytermesztésben is ugyanolyan sikeres lesz, mint az állatfelvásárlásban és forgalmazásban…
– Mindig azt az elvet vallottam, hogy a gazda tegye meg a tőle telhetőt, vagyis válasszon jó vetőmagot és alkalmazza a hiánytalan agrotechnikát, a többit bízza az időjárásra. A DKC 4888 kukoricából hektáronként 12 tonnás átlagtermést takarítottunk be, a Pioneer B23 jelzésű hibridje is 10 tonnán felüli száraz szemtermést adott, az ilyen hozamok pedig a 13 dinárnál gyöngébb értékesítési árat is semlegesítik. Természetesen kedvezőbb felvásárlási árat várok, ezért is tároltam be úgymond minden szem kukoricát.
– A tárolás fontosságát említette. Az idén aratásra elkészültek a 2500 tonna szemes gabona tárolására alkalmas toronysilók, meg is teltek búzával, részben kukoricával. Felépítésükkel Borsos Csaba nemcsak saját gazdaságára gondolt…
– Gazdáinknak aratáskor 15 kilométerre kell szállítaniuk a búzát, ősszel a kukoricát, ugyanis a faluban eddig nem volt tárolási lehetőség, s részben ezt az űrt töltöttem ki, hiszen saját gazdaságom terménye mellett az adorjáni termelők búzáját, kukoricáját is tárolom. A 2500 tonna befogadó képesség szűkösnek bizonyul, így hamarosan bővítjük azt.
–Bár az idén nem volt szükség sem a búza, sem a kukorica szárítására, de a tárolóhoz szárítónak is párosulnia kellene…
– Tavaszra meg is épül a gázüzemelésű szárító. Az igaz ugyan, hogy nem olcsó energiaforrás, de a környezetkímélő és az üzembiztonsági szempontokat sem téveszthetjük szem elől. Többen fölvetették a kérdést, hogy miért nem választottam az olcsónak tartott biomasszát, mint energiaforrást. Egyszerű a magyarázata: költséges és körülményes a szármaradványok begyűjtése, majd tárolása, hiszen nagy területet foglalna el, de a kalóriaérték sem a legmegfelelőbb, kivéve a szójaszalmáét, szóját meg nem igen termesztenek vidékünkön.
– Persze az értéket képviselő szármaradványok sem mennek veszendőbe, hiszen egy részét visszaforgatja a talajba, egy részét pedig almozásra használja, s szerves trágyaként ugyancsak visszakerülnek a szántókra, lévén, hogy az állattenyésztés is meghatározó a tekintélyes gazdaságon.
– A juhtenyésztés ütemes fejlesztése és a nyáj növelése a célom. Most 600 anyajuhot számlál az állomány. Az igaz ugyan, hogy a birka a legelőt szereti, a vérbeli juhászok szerint úgy gazdaságos, vagy mondjuk nyereséges a tartása, ha rövid ideig kényszerül jászolra, én ennek ellenkezőjét próbálom bebizonyítani. Az állomány egész éven át a karámban, illetve a tágas juhakolban tanyázik, s az ilyen tartásmódhoz idomul a takarmányozás is: jó minőségű abraktakarmány és réti széna kerül az etetőkbe, malomipari melléktermékekkel kiegészítve. A zárt tartásmód előnyének tartom az esetleges fertőzés és betegségek kiszűrését. Egyébként főleg őshonos cigája és merinó fajta juhokat tenyésztek, de van a nyájban würtenbergi meg bergamo is. Hogy miért választottam a juhtenyésztést? Részben nosztalgiából, de inkább gazdasági megfontolásból. Kevesen tudják, hogy hétéves korom óta vannak saját birkáim! A bárány értékesítése nem kötődik évszakhoz, mint régen, amikor télen és kora tavasszal adott rajtuk túl a juhász, most egész évben megvan a kereslet, s az utóbbi öt évben nem történt meg, hogy a kilogrammonkénti értékesítési ár 2 euró alá esett volna. Azt a juhászok által is elfogadott és alkalmazott szaporítási módot választottuk, hogy két év alatt háromszor ellik az anyajuh, a bárányok legalább 3 hónapig szopnak, de takarmányt is kapnak, így viszonylag gyorsan elérik a 35-40 kilogrammos értékesítési súlyt. Valamikor értéket jelentett a gyapjú meg a tej is, de napjainkban a bárány az egyedüli jövedelemforrás. Időszakonként csak annyit fejünk, hogy az asztalra kerüljön néhány bögre tarhó, kóstolóra zsíros túró. Egyre keresettebbek az ilyen, a régi ízeket idéző ínyencfalatok, nem foglalkoztat újabb vállalkozás, a feldolgozás gondolata – hangsúlyozza Borsos Csaba.
