Mint ahogyan az Európai Unióban, így nálunk is a fiatalok falun maradása hivatalosan elfogadott és támogatott cél. Míg az EU-ban komoly anyagai támogatást igényelhet és kap az a gazda, aki mezőgazdaságból szándékozik megélni, családját eltartani, addig nálunk csupán önerőre támaszkodhat. Könnyebb a kezdet akkor, ha már bejáródott gazdaságot, termőföldet, gépezetet örököl a fiatal termelő, de hogyan boldogulhat az, akinek nincs többtíz hektárja, többtízezer eurós gépparkja?
A budiszavai Sós Attila 36 éves, feleségével Szandrával jelenleg cserepes virágokat termeszt fóliasátrak alatt. Hat-hét ékesíti a családi házak kertjeit, itt van a legújabb is, amely 500 négyzetméter belterületű és, amely modern, dupla nejlonos. Előnye a hagyományosokkal szemben, hogy felfújható, a két nejlonréteg kőzé ugyanis levegő kerül, amely szigetelőként szolgál. A Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap kölcsönéből épült, a többit a család önerőből telepítette...
– Kereskedőnek tanultam, de nem kaptam munkát a szakmámban. Nem maradt más hátra, kertészkedéssel kezdtem foglalkozni, palántaneveléssel. Öt- hat évvel ezelőtt viszont mindinkább a cserepes virágtemesztés felé fordultunk. Tavasszal petóniát, begóniát, muskátlit, kadifát, kukacvirágot, pistikét, ilyenkor ősszel pedig krizantémot és árvácskát nevelünk. Nem panaszkodhatok, a kezdet nagyon jó volt, a tavasszal nagyon jól indult az eladás, de most, az ősz ennek az ellentéte, kimondottan nehéz értékesíteni a portékánkat. Bele is kezdtem a pinceépítésbe, de a munka befejezését a jövő évre kell halasztanom...
– Hogyan értékesítik a portékát?
– Piacozunk. Temerinbe, Újvidékre, a limani piacra járunk, ezenkívűl a környező településken is vannak elárarusítóink, akik százalékra dolgoznak. Nagyon meg leszünk elégedve, ha az idei év befejeztével a „pozitív nullán” leszünk, azaz, ha most visszakaphatjuk azt a pénz, amit befektetünk tavasszal a virágtemesztésbe.
– Van egy kevés szántóföldje is a családnak, Attila szüleinek másfél hold van a nevükön, neki jómagának háromnegyed holdja, de még nem került a nevére...
– Hivatalosan munkanélküli vagyok... Talán épp ennek a ténynek köszönhetően sikerült az idén hitelesíteni Viktor fiunk és a mi a betegkönyveinket...a szóban forgó háromnegyed holdat még nem telekkönyvezték a nevemre, de úgy gondolom, mielőtt ez megtörténik, odaadom a szüleimnek, mert úgy hallottam, hogy mindenkit törölnek a munkaközvetítő nyilvántartásából, akinek legalább fél hektár termőföldje van... a jelenlegi jövedelmünkből nem tudjuk fizetni a parasztnyugdíj- és betegbiztosítási járulékot... nem fizetünk, de nem is várunk el semmit, hisz ha orvoshoz kell menni, úgyis mindent a saját zsebünkből kell fedeznünk, a biztosítás vajmi keveset ér... – hangoztatja Attila.
– Két fóliasátor alatt paprika van, továbbbi kettő alatt spenót...
– Igen, a szüleim inkább kertészkedéssel foglalkoznak... Csak minőséges vetőmagot használunk, minimális vegyszerezéssel termelünk, csepegtető módszeres öntözést, tápoldatozást alkalmazunk. Egész éven át van munka...
