– Ha a gazda megfelelő takarmánybázissal is rendelkezik, legkönnyebb felépíteni a korszerű istállót, beállítani az optimálisnak mondható 50 fejőstehenet, de hogy megtalálja-e a számítását, mikor térül meg a beruházás, arról már nem sok szó esik. Mintha elfelejtettük volna, hogy a monopolhelyzetben lévő tejfeldolgozó-üzemek alig három évvel ezelőtt fel akarták számolni a falusi átvevőhelyeket, hogy a visszaszorított árat követően bekövetkezett a hónapokig tartó tejhiány. Azóta sem növekedett a törzsállomány és a termelés, a hiányt jószerivel a vásárlóerő csökkenése szüntette meg – mondja a zentai Gere Béla, aki cége révén kereken húsz éve foglalkozik tej-felvásárlással és tejtermékek forgalmazásával, de részben osztozik a gazdák gondján, hiszen maga is foglalkozik tejtermeléssel. – Ellentétek jellemzik gazdaságpolitikánkat, illetve agrárpolitikánkat. Miközben a kisgazdaságok megszűnéséről vagy inkább megszüntetéséről beszélünk, figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy állattenyésztésünk, ez mind a hús-, mind a tejtermelésre vonatkozik, éppen a kisgazdaságokra alapozódik, ahol az 1-2 anyakoca vagy néhány ezer liter tej (éves szinten) nem jövedelemkiegészítő, hanem fontos jövedelemforrás. Ezeknek a kistermelőknek a terméke, esetünkben ugye a tej, kívül maradt a korszerű farmokban és nagy mennyiségekben meg nyereségben gondolkozó (külföldi érdekeltségű) feldolgozó látókörén, így szükség mutatkozik a kisgazdaságokon előállított tej begyűjtésére. Évente egy kisebb tejüzem nyersanyagszükségletét is kielégítő, több mint 10 millió liter tejet gyűjtünk be a kistermelőktől.
– A feldolgozó ragaszkodik az állandó minőségű nyersanyaghoz, ezért működik szívesebben együtt a farmokkal, ahol könnyebb betartani a zoohigiéniai és a tartástechnológiai követelményeket…
– Ezeket a követelményeket a kistermelők is betartják, amit a tőlük átvett tej minősége is igazol. Kezdettől fogva figyelmet fordítottunk a kisgazdák tájékoztatására, részben képzésére is, hogy mivel az árat nem mi szabjuk, hanem kizárólag a feldolgozó, munkájuk minél eredményesebb legyen. A korszerű technológia eredményeként pillanatok alatt kimutatható, hogy a nyers tej tartalmaz-e esetleg antibiotikum szermaradványt, a hámsejt és a baktériumszám a megengedett határok között alakul-e, milyen a tejzsír és a tejfehérje szintje, így ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása a kistermelőkre is vonatkozik. Be is tartják valamennyit, mégis hátrányos helyzetben vannak, mert extra minőségű tejet (ami az árban is megmutatkozna) nem ismer el a kistermőktől a tejüzem, a literenkénti 5 dináros prémiumra jogosultságot is a leszállított tej mennyisége határozza meg.
– Az évek során jól működő felvásárlóhálózatot épített ki, majd a nyersanyagtermelés felé fordult, még akkor is, ha jól tudja, hogy a feldolgozó nem kényezteti a termelőt…
– Részben kihívás volt számomra, hogy a termelésben is bizonyítsak, részben pedig a körülmények hozták úgy, hogy a törökkanizsai farmot átvegyem és irányítsam. Előnyt jelent, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés szerves egészet alkot, vagyis a takarmánybázis adott, s a kiváló minőségű takarmányt megtermeljük a 150 hektárnyi termőterületen. Többen is fölvetették a kérdést, különösen az utóbbi két évben, amióta ilyen jó árat fizetnek a kukoricáért, hogy hol találom meg a számítást a tejtermelésben, érdemes csinálnom? Csak azt válaszolhatom, mint a legtöbb gazda, hogy máról holnapra nem számolható föl az állomány, hogy a tejtermelés jövedelmezősége a növénytermesztés eredményein is kimutatható, és sorolhatnám az okokat, ami az ágazathoz köt.
– Elmúlt az az időszak, amikor a gazda – a kisgazdaságokról van szó – nem számolta a takarmány értékét, mert az megtermett a szántókon, a befektetett munkát. De érdemes-e számolnia napjainkban az állattenyésztő gazdának?
– Minden termelésnek a nyereség célja, s így van ez a mezőgazdaságban is, de ha a gazda minden tételt, minden kiadást papírra vetne, különösen egy szűkebb esztendőben, nem találna számítást munkájában. Ez az ágazat olyan, hogy folyamatosan kell csinálni, öt- vagy tízéves időszakok eredményét venni alapul a számadáskor, így eltűnnek a feneketlennek tűnő hullámvölgyek. Bár a szaktárca többet is tehetne a mezőgazdaság szilárdabb alapokra helyezéséért, azt mégsem hallgathatjuk el, hogy az állattenyésztők, s itt elsősorban a tejtermelőkre gondolok, némi előnyt élveznek, ugyanis kedvezményezettek az állami földek bérlésekor, továbbá fejőstehenenként 24 000 dináros támogatásban részesülnek, amit meg kellene kapnia minden gazdának, de akárcsak a földalapú támogatásnál, itt is megkülönböztetés történik. A támogatás kifizetése is késik, ez pedig bizalmatlanságot szül. Ami pedig a tejtermelés jövedelmezőségét illeti, ha azt csak a tej értékével mérjük, most is a nyereség és a veszteség határán mozog, s ha nem lenne a literenkénti 5 dináros prémium, aligha beszélhetnénk nyereségről. Nézzük a számadást, pontosabban csak a takarmányozási költségeket: farmunkon tehenenként, napi adagként 20 kg silótakarmányt számolunk, aminek értéke 100 dinár, 16 kg takarmánykeveréket abrakként 400 dinár értékben és 14 kg lucernaszénát 140 dináros értékben, ami összességében 640 dinár, ami egyenlő 20 liter extra minőségű tej értékével, vagyis az ezen felüli termelés jelenti a nyereséget, így természetesen a minél magasabb tejhozam elérésén fáradozunk. Mint említettem, a nyereséget a prémium biztosítja, ezenkívül az évenkénti egy borjú, amit üszőborjú esetében nem teszünk pénzzé, vagy frissítjük vagy bővítjük vele a jelenleg 80 fejőstehenet számláló törzsállományt. A növénytermesztés eredményein is megmutatkozik az állattenyésztés szükségessége egy-egy gazdaságon belül, ugyanis a szerves trágyázásnak köszönhetően hektáronként 10 tonnán felüli kukoricatermést takarítunk be, s a búza hozama is 6 tonna körül alakul.
– Néhány évvel ezelőtt Vajdaságban az elsők között szerezte meg farmja a HACCP tanúsítványt, ami fokozatosan követelménnyé válik az élelmiszer-termelő gazdaságokon. A jó termelési eredményekhez az állatok elhelyezése is hozzájárul…
– Nem is olyan régen még a kötött tartásmódot tekintették korszerűnek, mondván, minél kevesebbet mozogjon az állat, erejét a takarmány jó kihasználására, a tejtermelésre fordítsa. Farmunkon szabad tartásban, mély almon vannak a tehenek, szinte egész nap előttük áll a takarmány, a fejés pedig a követelményeknek megfelelően zárt rendszerű fejőházban történik, így a tej mikrobiológiai tisztasága, összességében minősége is szavatolt. Sokan fölvetik a kérdést, hogy nagy kiterjedésű legelők vannak környékünkön, miért nem használjuk ki a legeltetés előnyét. Egyszerű a magyarázat: a legelő gyönge minősége miatt. Az lehet, hogy a juhoknak megfelel ez a legelő is, de a takarmányra sokkal igényesebb szarvasmarhának már nem. Marad tehát a drágább takarmányozás, aminek alapját a siló képezi, amihez a megfelelő összetételű abrak és szálastakarmány párosul, így biztosítható egy-egy laktációban az egyedenkénti 6000 literen felüli tejmennyiség – vallja Gere Béla.
