2024. július 16., kedd

Történelmi csúcson az árenda

Erőpróba a javából: a bérbeadók pénzéhsége és a bérlők földéhsége jellemzi az idén a szántóföldekért folytatott alkudozást
Ritka az, aki az ősi földet eladja. Mégis, ha valaki már nem tudja tovább művelni, mert elfogyott az „erő” vagy nincs hozzá gép, akkor inkább bérbe adja. Éppen ezért a vajdasági termőföld számottevő részét bérleti alapon művelik a gazdák. Egyrészt azért, mert nekik nincs elegendő, hisz az egykor elkobzott családi vagyont az állam mindmáig nem adta vissza. Csak az a baj, hogy termőföldből sincs elegendő. Legalábbis ez derül ki a termőföld, elsősrban a szántók iránti keresletből, mely ezen az őszön többszörösen meghaladja a kínálatot.


Utoljára augusztusba foglalkoztunk a témával, amikor még alakulóban voltak az árak. Akkor a holdankénti 200–250 eurós bérleti díj volt az irányadó. De nézzük, mi a helyzet most – amikor elérkezett a fizetés ideje. Röviden: az árak jócskán megugrottak. Még ez sem risztja vissza a feltörő bérlőket. Az árenda egyes településeken, természetesen a legjobb minőségű földért, elérte, sőt talán meg is haladta a holdnakénti 300 eurót. Jó példa erre Temerin. Száz szónak is egy a vége: történelmi csúcson az árenda. Persze legtöbb esetben azonban mégis visszafogottabb a földtulajdonosok pénzéhsége: „csak” 150–200 eurót kérnek kataszteri holdanként.

A gazdák pedig igyekeznek tisztázni tartozásaikat, mert lasszan zárul még egy év. Máris a következőre kell gondolniuk: mennyit fektessenek be? De vajon megtérül-e a beruházás? Vajon meddig maradnak ezek a magas gabonaárak? S mi lesz, ha mondjuk, az időjárás áthúzza a számításokat?

Mi ennek a kimondott földéhségnek az oka? Vajon az, hogy a vajdasági paraszt végre „felébredt”, azaz, hogy a mintegy 20 éves stagnálás után ismét van számítása termelni? Emlékezzünk vissza: a múlt század hetvenes éveiben, a Zöldterv idején, de még a 80-as évek legelején is nagyot fejlődött a falu, szinte minden gazdaságban, akkor cserélték fel a lovakat traktorokkal, építettek a gazdák új házakat. Még azok is, akik csak a 10 hektáros maximummal rendelekeztek. Az ember egyszerűen azt mondaná: Vajdasdág aranykorszaka volt ez. Aztán lassaan, de biztosan romalni kezdett a helyzet, mindaddig amikor 3-4 márkát ért egy mázsa búza. Következett a 2000-es félfordulat, de jobb mégsem lett. Azaz, hogy azoknak sokkal jobb lett, akik potom áron hozzájutottak a birtokokhoz, állami tulajdonban lévő termöföldhöz, vállalatokhoz, feldolgozóipati kapacitásokhoz. Csak ezekből kevés van.

Mánapság már nem szégyen parasztnak lenni, földet túrni. A mezőgazdaságból húzzák a legnagyobb hasznot a leggzdagabb mogulok is, mert ez az egyik legjövedelmezőbb ágazat. De egy nyomatékosabb oka is van a föld iránti éhségnek. Mégpedig az, hogy az országban nincs ipari termelés, hatalmas a munkanélküliség... Egyedül még a mezőgazdaság mutat életjelet, egyszerűen azért, mert az embereknek enniük kell. Ha válság van, ha nincs.