A gazda azt kívánhatná: ne ismétlődjön meg, ez az esztendő nem a mezőgazdaság éve volt. Az, ami jellemezte: pénztelenség, ígéretek, aszály, növénybetegségek. Emlékezzünk vissza röviden!
A dinár folyamatos gyengülése újabb drágításokat hozott. Csak a kívülállóknak, jól értesült állami csinovnyikoknak rémlett úgy, legnagyobb mértékben az élelmiszerek ára emelkedett.
Szerbiában a mezőgazdaság elsőbbséget élvez. Most már egész biztosan a felemelkedés útjára lép, gondolhatná valaki, mert a legfelsőbb államvezetés is „komolyan” foglalkozott vele. Lehet, azért, mert választási év volt. Csakhogy a termelők áprilisban már vetettek, az állami támogatások pedig sehogy sem akartak megérkezni, így akárcsak az előző évek során, csupán saját erejükre támaszkodhattak, megvásárolták a méregdrága alapanyagokat, felkészítették ódon gépparkjukat. Szinte azonos módon zajlott le az őszi vetés is...
Nálunk az agrárpolitika, ha kell, hetente, sőt naponta változik, merthogy az elmúlt tavaszon a mezőgazdasági minisztérium újra visszaállította a területalapú támogatást, és nem „kötötte” a nyugdíjalapba való befizetéshez.
Nagyjából húsz év múlt el azóta, hogy az államvezetése meghirdette a kommunista rezsim által az 1940–50-es években elkobzott vagyon visszaszármaztatásának programját, de ennyi idő alatt sem sikerült befejezni. Hiába a törvény, hiába az ügynökség, a sok közalkalmazott, 2012-ben még csak el sem kezdődött a folyamat...
Tavaly a földeken a belvíz okozott gondot, 2012-ben pedig az aszály nyirbálta meg a hozamokat. Már márciusban és áprilisban a csapadékhiány miatt sok helyütt ki sem keltek a kapásnövények. Az, ami júliusban, augusztusban és szeptemberben következett, csak tetézte a bajt. A kormány pedig nem hitt a könnyeknek: a szárazság nem elemi csapás.
Az ősszel néhány nagyobb határlopás történt. A termelők félnek, ki lesz a következő? Túl könnyű lenne Szerbiában szóját vagy bármi mást lopni, hogy ennyire nekibátorodtak a tolvajok?
Sorolhatnánk tovább, sok rossz, kevés jó. De új év, új kezdet, új lehetőség. Minden gazdának: Bort, búzát, békességet! Hagyományos újévi jókívánságunk egyidős nemzetté válásunkkal. Fennmaradt újévi üdvözlésünk minden bizonnyal nemzeti megmaradásunk egyik titka is: a bor, búza, békesség jól szemlélteti mindazt, amire a magyar embernek, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, nagy szüksége van...
