November végére, december elejére – régi jó szokás szerint – Vajdaság sok körzetében elcsöndesedik a határ, a gazda a jól végzett munka nyugtató érzésével és számadással kezdi téli pihenőjét, ami nem is igaz pihenő, hiszen az állattenyésztőnek továbbra is marad a napi teendője, a növénytermesztőket meg a vetésszerkezet tervezése, a szakmai összejöveteleken való részvétel foglalja le. Amikor Oromon járva azt kérdeztem Gábor Gábor fiatal gazdától, hogy az aszályos időjárás hogyan alakította a terméshozamokat, megteltek-e a górék aranyló kukoricacsövekkel, tagadó választ kaptam.
– Nem akarom a borúlátó vagy a derűlátó gazdát idézni, hogy félig üres vagy félig van teli a góré, de ennek nem az aszályos időjárás az oka, bár legalább 15 százalékkal kevesebb termett, mint tavaly, hanem mert a kukorica nagy részét szemes állapotban takarítottuk be és értékesítettük, csak a középkései hibridek kerültek góréba. Különben egyre több gazda dönt a szemes állapotban történő betakarítás mellett, még akkor is, ha nem teszi nyomban pénzzé a terményt. Ha megvan a tárolási lehetőség, sokkal egyszerűbb és olcsóbb is ez a módszer, mint a csöves állapotban történő tárolás – mondja Gábor Gábor, s nem panaszkodik a hektáronkénti 9 tonnás terméshozamra, a jelenlegi 15-16 dinár körüli értékesítési ár azonban sok gazdát zavarba ejt, de az árcsökkenés nemcsak a kukorica jellemzője.
– Az árképzéskor előszeretettel hangoztatják a piacgazdálkodást, a világpiaci árakat, de nem sok szó esik a termelési költségekről, azok növekedéséről. Az idei 16 dináros kukoricát, vagy a 17 dináros búzát meg a 30 dináros napraforgót, hogy ne soroljam a haszonnövényeket, a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szerek és a gázolaj drágulása következtében legalább 30-35 százalékkal nagyobb ráfordítással termeltük meg, mint tavaly, amikor 20-30 százalékkal drágábban értékesítettük terményeinket. Nem azt mondom, hogy ilyen árak mellett nem érdemes termelni, mert még így is van nyereségünk, de az áraránytalanságok következtében áramlik el a pénz a nyersanyagtermelésből, ki a gazda zsebéből.
– Az árakkal való versenyfutásban a minél nagyobb területek művelése jelentheti a megoldást?
– Ha pusztán növénytermesztésre alapozódik a gazdaság, csak a nagy termőterület művelése és a nagy hozamok szavatolják a fennmaradást, amivel ördögi körbe kerülünk, ugyanis a nagy földterülethez nagyteljesítményű, drága erőgépek és kapcsolható eszközök szükségesek, a bő terméshez meg drága tápanyag-utánpótlás, amit pedig nem tud minden gazda követni. Gazdaságunkon 6 tonnás búzatermést takarítunk be, a kukorica hozama meghaladja a hektáronkénti 10 tonnát, bár az idén csak 9 tonna volt, míg a napraforgóé 4 tonna körüli, az ilyen termés pedig a visszaszorított árak ellenére is némi felhalmozást biztosít.
– Ha a nagyobb termőterületet említjük, nyomban adódik a kérdés, hogy mennyire keresett a jó minőségű szántó, van-e lehetősége a gazdának növelnie birtokát?
– Megvan a becsülete a termőföldnek, még az idős gazda sem válik meg attól, amit hosszú évtizedeken át szerzett, legfeljebb bérbe adja. Egyébként 4000 eurót is fizetnének holdjáért, ha lenne eladó. Némi könnyítést jelentett számunkra az állami földek bérlésének lehetősége, éltünk is az alkalommal, s mintegy 17 000 dináros áron béreltük hektárját, mint amennyit gazdatársainknak holdankénti bérletként fizetünk. Így jobban kihasználjuk gépeinket is.
– Ahogy körüljártuk a gazdasági udvart, láthattuk, hogy nem a legújabb erőgépek és kapcsolható eszközök sorakoznak egymás mellett…
– A régi gép nem azt jelenti, hogy rossz gép, bár jobban szeretnék mondjuk egy korszerű, legalább 160 lóerős Case-val szántani, mint régi traktorunkkal, esetleg egy menetben három-négy talajműveletet végző He-va vagy Vaderstad gépet vontatni. A mezőgazdasági szakközépiskolában gépszerelői szakot végeztem, s a gépek javításában sokat segít az ott szerzett tudás. Van is munka a gépek karbantartása körül, ugyanis az ekétől kezdve a kombájnig minden gép megvan, amit nem tudunk kihasználni gazdaságunkon, így szolgáltatást is végzünk. Nem is azzal a céllal tanultam, hogy a helybeli birtokon vagy a szövetkezetben helyezkedjek el, hanem gazdaságunkon találjam meg a boldogulást, ami jó döntésnek bizonyult. Bár a magam gazdája vagyok, kezdettől fogva együtt gazdálkodom édesapámmal, ő szerezte be a gépek nagy részét. A jó terményáraknak köszönhetően tavaly vásároltunk egy 120 lovas Zetor traktort, persze nem újat, de nagyon jó állapotban levőt, mellé pedig egy három vasú új Vogel-Noot váltva forgató ekét, amire visszaigényelhetem a szaktárcától az alapár 40 százalékát. Sokat jelent a gazda számára az ilyen támogatás, kár, hogy az idén már nem jutott rá pénz az agrárbüdzséből.
– A gépállomány bővítésében, illetve felújításában a forgalmazók és bankok kínálta hitellehetőség vagy a tartós bérlet is megoldást jelenthetne…
– Csábító az új gép beszerezésének lehetősége, nem kell már napokig kilincselnie a gazdának hitelért, mint a közelmúltban, de nem szívesen adósodnék el, mert egy rosszabb év, gyönge hozam és alacsony felvásárlási ár megkérdőjelezheti a részlet törlesztését. Inkább önerőre támaszkodva bővítjük vagy cseréljük le gépeinket, hozzáférhető áron vásárolunk régebbit, s azt szükség esetén kijavítom. A gépkarbantartásban nagy szerepe van a diagnosztikának. A gazda számára idő és anyagi veszteséget jelent, ha munka közben romlik el a traktor, a kombájn vagy bármelyik kapcsolható eszköz, így amint befejeződnek az őszi munkák, rendbe tesszük a gépeket, sikerült a szántást is befejeznünk, egyfajta konzerválást végzünk, és ellenőrzöm valamennyit, hogy szükség van-e esetleg alkatrészcserére, amit a tavaszi idényig el is végzek.
– Említettük, hogy Oromon (is) keresett és megbecsült a termőföld, ami azt jelentheti, hogy vonzó ágazat a mezőgazdaság, amit legegyszerűbben a fiatal gazdák számán mérhetnénk le…
– Szép számban vagyunk fiatal gazdák, akik nem kényszerből maradtunk falun, a föld mellett, hanem azért, mert itt akarunk boldogulni. Egyre több a középiskolai végzettségű mezőgazdasági termelő, s nem túlozok, amikor azt mondom, hogy feljövőben van egy új gazdanemzedék, s mivel megadatott a lehetőség nyitott szemmel járunk a világban, alkalmazzuk pl. a külföldön elfogadott termesztési technológiákat, látogatjuk a nyílt szakmai napokat, a termény- és gépbemutatókat, a téli gazdaképzőket, így megvan az alapunk összehasonlítást végezni, felmérni, hol tart mezőgazdaságunk, ezen belül egyéni gazdaságunk. Azt azért nem hallgathatom el, hogy szülői háttér nélkül nem alapozhatja meg saját gazdaságát a mezőgazdasághoz vonzódó fiatal, hiszen nincs saját tőkéje, vagyona, így hitelképtelen. Bármilyen szerény is az agrárköltségvetés, de véleményem szerint egy részét fiatal agrárvállalkozók támogatására kellene fordítani, azzal, hogy a tulajdonjog az agrártárcát vagy a hitelező bankot illetné meg. Kibontakozóban a szaktanácsadó szolgálat, egyre több körzetben tevékenykednek eredményesen a falugazdászok, itt Oromon mindennap igénybe vehetjük szolgáltatásukat, tehát az önállóan gazdálkodó, kezdő földműves értékes szakmai támogatást kapna, s biztos vagyok benne, hogy munkája is eredményes lenne. Amennyiben a földhöz kötné életét, vagy akár állattenyésztéssel foglalkozna, egyértelmű, hogy a korszerű gazdálkodás felé venné az irányt, munkahelyet teremtene magának, ami egyben szavatolhatja a falu jövőjét is – vallja Gábor Gábor oromi gazda.
