A keveréktakarmányok különböző nyers- és alapanyagokból készülnek.
A nyersanyagok eredeti természetes állapotukban vannak, még nem munkálták meg őket. Nyersanyag pl.: a takarmánybúza. Az aratás, cséplés, raktározás nem változtatták meg a búza eredeti állapotát.
Az alapanyagok viszont már keresztülmentek bizonyos megmunkálási folyamaton, amelynek következtében eredeti állapotuk kisebb vagy nagyobb mértékben megváltozott. Alapanyag pl.: a korpa.
A keveréktakarmányok nyers- és alapanyagai közé sorolhatók a szemes takarmányok, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar melléktermékei, valamint a gyógyszeripar és a vegyipar termékei.
A takarmánygyártásban nagyszámú nyers- és alapanyagot használnak föl. Fontos alapanyagok közé tartoznak a növényolajipar melléktermékei. A növényolajipari melléktermékek csoportjába a meghántolt különböző olajosmagvak sajtolása vagy extrahálása (kioldás) után visszamaradó olajpogácsák vagy extrahált darák tartoznak.
Az olajpogácsák a kisüzemű olajsütők melléktermékei. A sajtolással olajtalanított magvak a korong vagy négyszög alakú olajpogácsák. A hidraulikus présekről lekerülő olajpogácsák előtörése és aprítása a tápokba való bedolgozás előtt föltétlenük szükséges. Ha a héjtalanított olajos magot csőprésen keresztül vezetik, akkor az olaj kipréselése után keletkező melléktermék kis ívelt daraokban távozik, amit expellernek neveznek. A pogácsákhoz hasonlóan ezt is előtörni és aprítani kell.
A préseléssel nyert pogácsában 6–10% olaj marad vissza, ami növeli a pogácsa takarmányozási értékét.
A levegővel érintkezve az olaj avasodásnak indul, ezrét az olajpogácsák rövid ideig raktározhatók.
Egyes olajpogácsákban különféle alkaloidák és egyéb ízanyagok is előfordulnak, amelyek rontják a takarmányozási értéket. Vannak olyan olajpogácsa-félék, amelyek káros hatásúak is lehetnek.
Napjainkban a különféle magvak olajtartalmát préselés helyett különböző zsíroldó szerekkel (benzin, szénkéneg stb.) vonják ki, extrahálják. Az extrahálás melléktermékei mindig dara- vagy lisztszerűek, összefoglaló néven extrahált olajosmagdarának nevezik őket. Daraszerű jellegük miatt a tápokba való bedolgozásuk előtt törésük, aprításuk szükségtelen. Olajtartalmuk 1% alatt van, ezért hosszabb ideig raktározhatók. Zsíroldó szereket az extrahált darák még nyomokban sem tartalmazhatnak, mert azok mérgezőek az állatokra.
A keveréktakarmányok növényifehérje-tartalmát általában extrahált olajosmagdarákkal állítják be.
A vajdasági magyar nyelvű sajtóban gyakran az extrahált olajosmagdarát olajpogácsaként említik, pl.: az extrahált szójadarát (szerbül sojina sačma) szójapogácsaként, az extrahált napraforgódarát (szerbül suncokretova sačma) pedig napraforgó-pogácsaként. Ez terminológiai tévedés!
Az extrahált szójadara a keveréktakarmányok egyik legértékesebb növényifehérje-forrása, amely a legjobb minőségű növényolajipari melléktermékeknek számít. A szójababban sok és biológiailag igen értékes teljes értékű fehérje van, amely úgyszólván teljes mértéken emészthető és az állati fehérjékhez áll közel. A sok fehérjén kívül ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok is kedvező arányban és mennyiségben találhatók a szójában.
Az extrahált szójadarának nem lehet nyers babra emlékeztető íze. Ha az ízlelési próbán mégis érezhető, akkor ez annak a jele, hogy a darát nem hőkezelték kellően.
Az ilyen darában jelenlevő antitripszin gátolja az emésztőcsőben levő fehérjék kihasználását.
Megfelelő hőkezelés esetén a szója fehérjéinek az emészthetősége 65–70%-ról 98%-ra nő. Az extrahált szójadara minden állatfaj számára kiváló takarmány.
Napjainkban a szójabab földolgozását 95%-ban extrahálással végzik.
Az extrahált napraforgódara – vidékünkön az olajos magvak közül a napraforgót nagy területen termesztik. A növényolajgyárak fő mellékterméke az extrahált napraforgódara, amely jó étrendi hatása és nagy fehérjetartalma miatt a keveréktakarmányok értékes komponense. Jelentős biológiai értékű takarmány, amelynek értékét növeli a nagy kalcium- és foszfortartalma.
Az extrahált napraforgódara felhasználhatóságát és értékét nagymértékben befolyásolja annak héjtartalma. A hegyes és éles héjrészecskék a sertéseknél és a baromfinál, elsősorban a fiatal állatoknál, a belek sérüléseit és bélgyulladást okozhatnak.
A növényolajipar többféle minőségben állítja elő az extrahált napraforgódarát. Az osztályon felüli minőségű 52–55% fehérje- és 6% héjtartalommal; 1. osztályú 46%, illetve 12%; a 2. osztályú 42%, illetve 18%; a 3. osztályú 38% fehérje- illetve 22% héjtartalommal készül. A nagyobb héjtartalmú darát csak a kifejlett sertések és szarvasmarhák takarmányába lehet keverni korlátozott mennyiségben.
Extrahált földidiódara – a keveréktakarmányok előállítására nagymértékben használják a földidiódarát vagy más néven amerikai mogyoródarát (földidió – Arachis hypogea).
A héjtalanított és fölaprított földidióból extrahálással kivonják az olajat. A keletkezett melléktermék az extrahált földidiódara, amely sok fehérjét tartalmaz, de nehezen emészthető.
A nyugat-afrikai földidiódara elég jó minőségű, az indiai, de főleg a brazíliai a penészedéstől aflatoxint tartalmaz (Angliában több tízezer kispulyka pusztult el az aflatoxintól). Az erősen fertőzött földidiódara takarmányozásra alkalmatlan.
Abban az esetben, ha a tejelő teheneket aflatoxin tartalmú takarmánnyal etetik, akkor a toxin bekerül a tejbe, rajta keresztül az ember szervezetébe.
A növényolajipar az említetteken kívül más extrahált, a takarmányozásban kisebb vagy nagyobb mértékben fölhasználható darákat is előállít, mint pl.: az extrahált gyapotmagdara, az extrahált lenmagdara, az extrahált repcemagdara, az extrahált lucernamagdara, az extrahált hántolt ricinusmagdara stb.
Egzóták – a különböző olajtartalmú növényi termékek földolgozása után visszamaradó anyagokat összefoglaló néven egzótáknak nevezik. Főleg az afrikai országokból származnak, ilyen pl.: a kókuszpogácsa és a kókuszdara stb.
