Kupuszina földrajzi fekvése kimondottan kedvező. Mindössze tíz kilométerre van Zombortól, hét kilométerre Apatintól. Az ember azt gondolná, hgy itt mindenki könnyen munkát találhat, ha a faluban nem boldogul, akkor az említett városokban, hisz egykor erős ipari központok voltak... De nem így van. Így hát nem marad más hátra, minthogy a mezőgazdaságban, a faluban keressék a helybeliek a megélhetést. A Magvető a múlt héten Kupuszinára látogatott...Az ottani gazdákkal beszélgettünk...
Péter István: A Vörösmarti hattárész státusza mindmáig rendezetlen
– Kupuszina 5400 hektáron terül el, ebből 3400 hektárt privátok tartanak a kezükben. Problémát jelent, hogy a mintegy 400 hektárnyi alapterületű Vörösmarti határrész státusza mindmáig megoldatlan. Ez a határrész ugyanis formálisan horvátországi telekkönyvekben találkható. Jogi szempontból az országhatár a Duna medrének közepén van, tehát jócskán nyugatabbra, mint ahogyan az a régi telekkönyvekben fel van tüntetve... Való igaz, hogy a szerb kormány nem gyakorolja a tényleges szuverenitását az említett 400 hektáron, mert az ott található parcellák után a termelőknek nem fizet területalapú támogatást. Van a faluban egy-két család, melyeknek több hektár termőföldje van az említett határrészben. Sajnos ők támogatást nem kapnak. A helyi közösség néhány évvel ezelőtt írásbeli kezdeményezést nyújtott be a kormánynak, hogy rendezze a kérdést, sőt amikor Sólyom László a faluban járt, akkor kértük, hogy járjon közbe a köztársasági elnöknél az ügy rendezése érdekében. Mindmáig azonban döntés nem született, jelentette ki Péter István, a helyi közösség elnöke.
Buják Róbet és fia, Tibor a 82 lóerős Erupardot késziti a „téli pihenőre”
– További problémánk, hogy a két ország közötti határátkelőhelyeket a teherszállító járművek számára még mindig nem nyitották meg. Hiába van közel a határ, ha nem tudjuk ezt kihasználni, hiába próbálkozunk horvátországi, külföldi befektetőket idecsalogatni, ha utána a megoldatlan teherszállítás miatt kudarcba fullad a gazdasági kezdeményezés.
– Ipari parkot próbálunk létrehozni, csak az a baj, hogy hiányzik hozzá a pénz. Külföldi befektetőknek biztosítunk telket, teljes infrastruktúrát, öszesen 16 parcrella van előirányozva ilyen célra... Az ipari parkban egyébbként még hűtőházat, silót, mázsaházat, raktárakat tervezünk építeni.... A dolog ott akadt el, hogy a tartományi nagyberuházási alap pénzhiányban szenved, mert a köztársaság nem fizette be számlájára a törvényes kötelességeiből eredő pénzt. 67 millió dinárra lenne szükség, hogy a parkot befejezzük, hangoztatta a helyi közösség elnöke.
A kupuszinai gazdák is hasonló problémákkal küzdenek mint a tartomány más részein. Buják Róbert, a falu egyik „legerősebb” termelője, 80 hektárt művel. Azon ritka termelők közé tartozik, aki kitart a kenyérgabona mellett is, még akkor is, ha sokan veszteségesnek tartják a búzatermelést.
– Búza és szója. A 80 hektár legnagyobb részét ez a két kultúra foglalja el, de fgogalkozunk gyümölcstermelésse és konyhakertészettel is. Nem kimondottan jó minőségű a kupuszinai termőföld. Főleg második, harmadik osztályú. Nekünk, helybeli gazdáknak problémát okoznak az alacsony fekvésű földek, ahol a víz megáll, amint kiadósabb csapadék esik. Az intenzív gazdálkodást gátolja az is, hogy a parcellák nagyon felaprózottak. Nadrágszíjparcellákon pedig a korszerű, magas teljesítményű gépek nem nyújthatják a maximumot. Kupuszinán még nem volt tagosítás, nem is tudni mikor lesz. Az általunk megművelt 80 hektárnak egy része bérelt föld. Főként magánszemélyektől bérelünk, mert az állami tulajdonban lévő termőföldet olyan személyek kaparintották meg, akik nem helybeliek, és akikkel nem is merünk vetekedni a bérleti díj szempontjából. Hogy mennyi az árenda? Nálunk bizony alacsony. 300 kilogramm búzának megfelelő ellenérték – hallottuk Buják Róberttől, aki a fiával, a 22 éves Tiborral közösen „gyúrja a földet”. Tibor Szabadkán tanult, azaz még mindig tanul, ott fejezi az informatikai főiskolát, de már alaposan kiveszi a részét a mezőgazdasági munkálatokból. A szántás nagyobbrészt az ő feladata volt:
– Szeretem ezt a munkát. A dolgok jelenlegi állása szerint tovább fogom vinni a gazdaságot, mert nehéz a városban munkát találni. Ha Szabadkán szeretnék maradni, akkor számolni kell azzal is, hogy nagyok a kiadások, mármint a lakásra, a rezsiköltségekre...
Pilin Mihály: Az újgazdagok „elkapkodják előlünk az állami tulajdonban lévő termőföldet
Pilin Mihály tizenhét évig fizette a nyugdíjalap iránti járulékot, de néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy tovább nem fizeti. Igazságtalanságnak tartja azt, hogy mindenki egyforma összeget köteles fizetni az alapba, függetlenül attól, hogy mennyi földje van. Öt hektáron gazdálkodik. Másfél hold ebből gyümölcsös, almás, fél hektár fólia alatt van. Ottjártunkkor éppen az almát szállították a faluból:
– Jelenleg 25–30 dinárt fizetnek kilogrammonként az almáért. Ha kiválogatnánk, az extra minőségűért, de csak azért, akár 40 dinárt is hajlandóak lennének fizetni. Most már nem esünk abba a hibába, hogy a termést odaadjuk, és csak utólag legyen kifizetve. Az elmúlt években okultunk az elkövetett hibáinkon, és most már csak akkor adjuk a termést, ha azonnal fizetnek, hallottuk végezetül beszélgetőtársunktól.
