Túl vagyunk azon a három napon, amikor minden, legalábbis sok minden a mézről szólt Gyulán. A híres fürdővárosban negyedik alkalommal szervezték meg a Méz és Mézeskalács Nemzetközi Fesztivált. December 9-e és 11-e között egy hosszú hétvégére csábították a látogatókat mézédes élvezetekre: méz, mézeskalács, cukrászati különlegességek bemutatójára, kóstolására és vásárára. Egy héttel a zalaegerszegi VIII. Kárpát-medencei Mézfesztivál után Gyulán adtak egymásnak találkozót a méhészek. Míg a zalaegerszegi nemzetközi jellegű, Gyulán inkább Békés megye méhészei találkoztak. Előadásokat szerveztek számukra, tapasztalatot cserélhettek, korszerű kellékeket vásárolhattak.
Többen elmondták, hogy a változékony időjárás miatt az idén közepes volt a méztermés, ám a finomság árát mégis a cukor- és az üzemanyagár befolyásolja a leginkább. Az enyhe drágulás ellenére bizakodóak. A méz egyébként Magyarországon sem sokkal drágább, mint nálunk, egy 800 grammos üveg mézért 1500 forintot (kb. 500 dinár) kell adni, igaz ez a legolcsóbbak közé tartozik.
A rendezvényt megnyitva dr. Görgényi Ernő polgármester három fogalmra hívta fel a figyelmet: tradíció, mezőgazdasági kultúra és turizmus.A méhészekkel folytatott beszélgetésünk alátámasztotta, valóban szükség van minderre, a hagyományra meg a mezőgazdasági öntudatra és idegenforgalmi nyüzsgésre is ahhoz, hogy a méhészet sok-sok iparággal, közöttük mezőgazdasági iparággal ellentétben virágzásnak indulhatott Békés megyében. Erről faggattuk a fesztivál résztvevőit, közöttük Petrucza Zoltánt, aki édesapjával együtt méhészkedik.
– Édesapám kezdte közel 30 éve a méhészkedést. Én a munkám miatt nem tudtam bekapcsolódni ebbe a folyamatba. A nagy munkákba besegítettem ugyan, de aktívan nem vettem részt. Később egyre több lehetőséget láttam a méhészetben, már csak azért is, mert méhészetünk kiváló területen fekszik, egy biotejgazdaság mellett, így a méhek nem kerülnek kapcsolatba semmilyen vegyszerrel. A bio szót mi nem írjuk rá termékeinkre, mert az kicsit elcsépeltnek tűnik, hanem személyesen elmondjuk a vevőknek, honnan származik a méz.
- Elegendő ez a termék kelendőségéhez, vagy több kell ennnél?
– Azt hiszem, nem elegendő. A biotermék most már alapvető követelménynek számít, amit tovább kell gondolni. Mi tavaly újítottunk, különféle magvakkal együtt forgalmazzuk termékeinket, előtte csak ismerősök, barátok kaptak ilyent. Mivel nagy sikert arattunk, elkezdtük árusítani a tökmaggal, sárgabarackmaggal, aszalt szilvával, dióval megtöltött mézesüvegeinket, melyek látványosak is, szokatlanok is, az emberek szívesen megkóstolják, vesznek is belőle. Korábban nagykereskedőnek adtuk el a mézet, most ezt próbáljuk kiváltani, hogy a haszon nálunk maradjon, ne másnál csapódjon le.
- Mi minden van a kínálatukban?
– A termékek kialakításánál az játszott szerepet, hogy az emberek elfelejtették, mi mire jó. Annak idején, gyerekkoromban nagyapám megtörte a sárgabarack magját, és szánkba adta a magbelet, de azt nem mondta, miért kell ennünk. Most az informatikának hála, könnyű utánajárni, mi miért hasznos, és lassanként visszatérünk ezekhez az elfeledett dolgokhoz. Tehát van barackmagos mézünk, ami különféle rákbetegségek megelőzésére jó B17-vitamin-tartalma miatt, van diós mézünk, ami antioxidáns tulajdonságai miatt hasznos, a tökmagméz a prosztata, húgyúti fertőzések gyógyításában hatékony. Ezenkívül vannak nem gyógy-, inkább azt mondanám „esztétikus” termékeink: asztalt szilvás, aszalt sárgabarackos, mogyorós, és más, ami kimondottan kelendő, de azért a szívemhez közelebb állnak azok a csemegék, amelyek gyógyítanak is egyben. Az emberek sokszor nem azért veszik meg, de nem baj, ha közben gyógyulnak is.
- Lehet boldogulni Magyarországon az értékesítéssel megfelelő marketingismeretek nélkül?
– Az élet más területén én már kipróbáltam a marketingvilágot, és valójában kitaposott úton járok. Tehát működik. Az a fontos, hogy felkeltsük az érdeklődést. Ha valaki megkóstolja a termékünk, akkor visszatérő vevőnk van.
- Ez nyilván azzal jár, hogy állandóan jelen kell lenni a piacon, így a mézfesztiválokon is, melyekből Magyarországon több is van. Hová jutottak el termékeik „saját házuk táján” kívül?
– Mivel Gyulának az idegenforgalma jelentős, nem nagyon kell kimozdulnunk itthonról ahhoz, hogy hírünket vigyék a világba. Nagy szerencsénk, hogy idejönnek az emberek, visznek is a termékeinkből, meg sokan rendelnek interneten, mi pedig postázzuk nekik.
- Nagy hagyománya van a méhészetnek Gyulán, és szélesebb értelemben a környékén?
– Igen, mondható. Vajdaságból sok fürdővendégünk volt, akik megtudván, hogy méhészkedünk, hoztak onnan mézet, és vittek is a miénkből. Az a méz, ami itt terem, mégis különleges. Nem azért, mert a miénk, hanem ennek a környéknek az időjárása miatt. Erre meglehetősen száraz, csapadékmentes az idő, ez kimondottan jót tesz a növényeknek, különösen az akácnak. A mai gazdasági helyzetben persze az sem mellékes, ha az ember a saját munkája mellett pluszpénzt kereshet. Én is így, mellékfoglalkozásként vetettem be magam édesapám mellé a méhészetbe. Kettős a haszon, egyfelől ellátjuk a családot mézzel, másfelől kiegészítjük a házi költségvetést. Mégis, talán legfontosabb, hogy egészséges mézet fogyasztunk, mert amíg méhészkedünk, nem veszünk cukrot. Azt szoktam mondani: borban az igazság, mézben az egészség, sőt, még ezt is kiegészíteném: pálinkában az erő. Nem véletlenül adjuk a pálinkához a legkiválóbb mézet. Újabb próbálkozásaink ugyanis ilyen irányba vezetnek.
