Az olyan hátrányos helyzetből induló nemzetgazdaságok, mint a hazai, egy idő után eljuthatnak arra a szintre, amikor a gazdaságpolitikát illetően paradigmaváltásra lenne szükség. Általános, mindenkire érvényes receptekről azonban nem beszélhetünk. Minden ország helyzete specifikus, és a külső körülmények is mindig képlékenyek. Általában azonban az országok eljutnak egy olyan fejlettségi szintre, amelyen a mennyiség helyett minőségre, a puszta növekedés helyett a fejlődésre, magasabb életminőségre kell törekedni. A növekedés fontos, általában előnyökkel jár, de nem minden esetben az egyedüli sikermutató. Sőt! Vannak olyan szakmai vélemények, elemzéseken alapuló következtetések, miszerint az a magas növekedés, amely rossz gazdasági szerkezetben történik, hosszabb távon káros. Ugyanakkor az alacsonyabb növekedés, ha együtt jár a szerkezet korszerűsödésével, előnyös is lehet.
A gazdasági növekedés fontos mutatószám, valójában központi szempont ma már szinte minden komolyabb társadalmi, közéleti és politikai kérdésben. Ezen belül a GDP-növekedés vált az egyeduralkodó mérőszámmá, szinte mindent ezen keresztül nézünk. Sokszor felmerül azonban a kérdés, hogy mindig jól mutatja-e a GDP-növekedés a társadalmi jólétet. Vajon tükrözi-e mindig a GDP-növekedés az életminőség javulását vagy az emberek életének és jövőjének javulását. A tapasztalatok azt jelzik, van, amikor jól jelzi egy közösség állapotát a gazdasági növekedés mutatószáma, de nem mutat meg mindent.
A gazdasági növekedés, mint folyamatosan kitűzött cél, számos problémát vet fel. A természet túlzott kiaknázásától kezdve a társadalmi igazságtalanságig sok mindent lehet boncolgatni. Mert nem mindegy, milyen áron valósítjuk meg a növekedést, az sem mindegy, mely társadalmi rétegek milyen arányban részesülnek a nemzeti össztermékből. A megtermelt javak hány százalékát mire költjük, mennyi megy fejlesztésre, környezetvédelemre vagy szociális gondok megoldására.
PARADIGMAVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG
Napjainkban megkerülhetetlen fogalomnak számít a klímaváltozás. Az éghajlat változása mindig is megfigyelhető volt, de az emberi tevékenység felgyorsítja az ilyen folyamatokat. Ugyanakkor környezeti ártalmak nélkül jóformán semmit sem lehet megtermelni. Aki azt állítja, hogy ez lehetséges, nem mond igazat. Alig van olyan termelési technológia, ami valamilyen szinten ne okozna változást a környezetünkben. Miközben a fejlett világ soha nem látott jólétben él, hiszen igaz az, hogy történelmi léptékkel is kimagasló életkörülményeket biztosít az emberek számára, ott sem hajlandók lemondani némi gazdasági növekedésről annak érdekében, hogy biztosítsák ezt a jólétet hosszú távon. Valahogy úgy fest, ha ezt nem hangoztatják nyilvánosan, hogy inkább a jövőnkkel játszanak, de a növekedés oltárán nem hajlandók semmit feláldozni. Mindeközben elgondolkodtató, hogy a fejlett világ vagyona igazságosabban elosztva valójában bőven elegendő lenne mindenki számára. Így viszont egy kisebb réteg elképesztő luxusban él, miközben sokan élnek mélyszegénységben a világ legfejlettebb országaiban is.
A világgazdaságban gyökeres változások indultak be. Ennek tükrében az egyes országok gazdasági politikájának is változnia kell. Egyrészt alkalmazkodni kell, másrészt szükség van egy kis „jövőbelátásra” is. A mennyiség helyett minőségre, a puszta növekedés helyett egyfajta minőségi fejlődésre, magasabb életminőségre kell törekednünk.
NÖVEKEDNI, DE NEM BÁRMI ÁRON
A legújabb kori tapasztalatok szerint a hosszú távú sikeres gazdaságpolitika ismérve, hogy a bármi áron való növekedést fel kell váltania egy okosan irányított, intelligens növekedésnek. Csak így tudjuk egyszer majd valóban behozni a nálunk nemcsak a gazdasági, de a társadalmi mutatókban is jobban teljesítő országokat.
A gazdaságon belül az ipar az egyik legrégebbi ágazat. Az ipari tevékenység célja, hogy a természetben előforduló értékeket kitermelje, nyersanyaggá alakítsa, és feldolgozható félkész-, vagy késztermékeket állítson elő. Az első forradalmi változást az ipar kialakulása során a víz és a gőz erejének mechanikus felhasználása jelentette. Az 1700-as évek végén alakult ki az ipari termelés, ami történelmi léptékkel nem is olyan régen történt. A második szintlépését a gyártósorok elterjedése jelentette a 19. század második felében. Akkortól a gépek meghajtására már elektromos áramot is használtak. A harmadik jelentős minőségbeli változás az 1970-es években zajlott, amikor már számítástechnikai megoldásokat használtak a gyártósorok automatizálásához. A negyedik ipari forradalom pedig most zajlik éppen. A világban azonban nemcsak gazdasági téren zajlik a gyors átrendeződés, átalakulás, hanem sok más szempontból is minden megváltozik. Ha egy gazdaságpolitikát ilyen körülmények között minden áron a növekedés „hajszolására” hegyeznek ki, annak később mutatkozhatnak meg a negatív következményei.
