A korábbi tapasztalatok szerint a piacgazdaság sokszor szül anomáliákat. Számos példával lehet ezt illusztrálni. 1929. október 23-án, a New York-i tőzsdén kibontakozó, majd szűnni nem akaró eladási hullámmal, a „fekete csütörtökkel” indult el az a gazdasági világválság, mely azóta is a világválságok szinonimájaként ismert. Az 1929–33-as időszakban, az egész világra kiterjedő krízis időszakában felére esett vissza a nemzetközi kereskedelem mértéke, és az ipari termelés is drasztikusan csökkent. Világszerte megugrott a munkanélküliség. Sorban következtek be a bankcsődök. Hitel- és agrárválság alakult ki, bizonyos társadalmi csoportok pedig gyors tempóban elszegényedtek. Olyan meghökkentő dolgokat jegyez a történelem abból az időből, hogy az Amerikai Egyesült Államokban volt olyan időszak, amikor kávéval fűtötték a gőzmozdonyokat. Ilyen helyzetekben a populista és könnyű megoldásokat ígérő szélsőséges politikai mozgalmak is erős táptalajra találtak. A közhangulatot kihasználva kerültek hatalomra a szélsőségesek több országban. Mint minden krízis, az is egyben valaminek a kezdete volt. Az állami szerepvállalás fontossága mutatkozott meg akkor. A társadalombiztosítási rendszer kiépítésének gyökerei is oda nyúlnak vissza. A munkások védelme is akkortól vált állami feladattá: elkezdődött a munkanélküliek segélyezése, aminek korábban nem volt gyakorlata.
MINDIG VAN ÚJ A NAP ALATT
Régóta folyik egyfajta vita a piac mindenhatóságát hirdetők és az állam szerepét hangsúlyozók között. Valójában a piaci törvényeket nem lehet ugyan teljesen figyelmen kívül hagyni, de időnként a beavatkozás is igazolt lehet, mert különben komoly válságok bontakozhatnak ki. A gazdasági döntéshozók a mostanihoz hasonló turbulens időkben többször érzik úgy, hogy be kell avatkozniuk a gazdasági folyamatokba. Árakat szabnak meg, korlátozzák a kivitelt vagy a behozatalt, rögzítik az árfolyamot, a jegybankok az alapkamat változtatásával is beavatkozhatnak. Az a gond azonban, hogy egy komplex gazdaságban a változtatásoknak a közvetlen hatásukon kívül számtalan közvetett, másodlagos hatásuk is van. Sok olyan, ami nehezen előrelátható. Ha egy-egy intézkedést nem gondolnak jól végig, több kárt okozhat, mintha nem csináltak volna semmit. Párhuzamos világok ugyan nincsenek, illetve ha vannak, sosem érnek össze, és nem tudjuk meg, mi lett volna, ha másképpen intézkednek a döntéshozók.
EDDIG MEGÚSZTUK?
A hazai háztartásokat még mindig nem érte el teljesen az energiahordozók árának emelkedése. Mindeközben Európa más országaiban az energiainfláció milliárdokat vett ki a lakosság zsebéből. A válság jelei a hazai munkaerőpiacon sem látszanak. A gazdasági aktivitás 2022 második felében tapasztalt enyhe lassulása egyelőre nem gyakorolt jelentős hatást a foglalkoztatásra sem. Sőt, továbbra is szerkezeti munkaerőhiányról beszélhetünk. Az elmúlt hónapok világgazdasági együttállásai azonban most arra utalnak, hogy újra a küszöbön állhat egy világszintű lejtmenet, aminek hatásait mi is meg fogjuk érezni. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2022-ben a munkaerő-kereslet szerkezetében az adminisztráció és az információs és kommunikációs technológia területén mutatkozott a legnagyobb kereslet. Informatikusokból, textilipari munkásokból, az építőiparban, valamint a közlekedés és a kereskedelem területén dolgozók a legkeresettebbek. Az említett szakmák egy részében valójában már egy ideje hiány mutatkozik. Ezért Szerbiának, a legtöbb európai és környező országhoz hasonlóan, munkaerőt kell importálnia a munkák elvégzéséhez.
Az előző időszakban növekedési tendenciát mutatott a nettó nominális átlagkereset. A teljes gazdaság szintjén nézve az átlagkereset a 2018-as 49 650 dinárról (420 euróról) 2021-re 65 864 dinárra (560 euróra), majd 74 078 dinárra (631 euróra) nőtt a 2022. január és november közötti időszakban. Ez a legfrissebb, hivatalosan elérhető olyan adat, ami nem csupán az elsődleges becslések alapján mutattak ki. Az átlagos fogyasztói kosár átlagbérrel való fedezettsége ugyanakkor 86 százalékra emelkedett, ami lényegében a lakosság vásárlóerejének növekedését jelzi. 2021-ben és 2022-ben a versenyszférában gyorsabban nőttek az átlagkeresetek, mint a közszférában, ami szintén pozitív trendnek tekinthető. A nehézségek ellenére valamiféle mérsékelt derűlátásra van kilátás. Minden derűlátás ellenére sem lehet azonban megkerülni a továbbra is magas geopolitikai és gazdasági kockázatokat. Komoly kérdés azonban, hogy a jegybank és a kormány mesterséges élénkítései meddig tarthatók fenn úgy, hogy senkinek ne kelljen megfizetni ezek árát. Mert a súlyos világgazdasági válságok hatásait nem lehet kikerülni, miközben a hazai fiskális és monetáris politika mozgástere is szűkül.
