Első ránézésre nyilván azt gondolja a kedves olvasó, hogy a címben elírás történt. De az is megfordulhat a fejében, a dolgokat furcsán, az eddigiektől megszokott módon tálalják. Vagy, hogy a tudomány jelenlegi állása felülírta azt, amit korábban igazban hittünk. Valójában a volt a feszültség mértékegysége. De nem azé a feszültségé, ami egyre inkább tapasztalható a világban, miközben (állítólag) többpólusúvá válik. A zöld pedig korunkban már gyakran nem egy színt jelent – még ha ez ügyben is sokszor színt kell vallani –, hanem környezetbarát, környezetkímélő, az élőhelyeket, a természetet nem károsító megoldást jelent. Csakhogy ahogyan a volt sem mindig 220 a csatlakozókban, a zöld kritériumai is annyira megváltoztak, illetve képlékennyé váltak, hogy már-már színvakságra gyanakodhatunk. Ha azonban mélyebbre szeretnénk látni, vagy távolabbra tekinteni, az a benyomásunk, hogy már a színeket is a politika befolyásolja. Olyan energia, illetve energiaforrás tekinthető zöldnek, amely a természeti folyamatok során állandóan rendelkezésre áll, vagy újratermelődik. Ilyennek tekinthető a napenergia, szélenergia, a geotermikus energia, a víz energiája, de a biomassza és egyebek is. Ezen természeti erőforrások hasznosításával az emberiség a szükségleteit egy adott gazdasági fejlettség szintjén kielégítheti, olyan módon, hogy folyamatos használatuk ellenére természetes úton újratermelődnek. Ezen energiaforrások jelentős előnye, hogy felhasználásuk a környezetet viszonylag megkímélik. Ahhoz azonban, hogy az ilyen energiaforrásokat hasznosítani tudjuk, eszközökre van szükség, melyek előállítása, legyártása szintén környezetkárosítással járhat.
MI KÁROS ÉS MENNYIRE AZ?
Nem egy esetben szerveztek már a közelebbi és a távolabbi múltban is nagyszabású konferenciákat klímavédelmi, illetve környezetvédelmi témákkal. Aztán a sajtóban olyan cikkek jelentek meg, melyekben azt boncolgatják, milyen elképesztő mennyiségű kerozint „pörköltek” el például azokkal a magánrepülőgépekkel, melyekkel odaérkeztek a résztvevők. Az ilyen összejöveteleken aztán megállapítják, hogy változik a klíma a bolygón. Mondani sem kell, milyen korszakalkotó felfedezés ám ez. Miközben az egyik kontinensen tartós aszályok, másutt hatalmas áradások, pusztító hurrikánok nehezítik az ott élők boldogulását. Talán tényként kezelhető, hogy az utóbbi 200 évben, az ipari forradalmak kibontakozásai során Földünk légkörének átlaghőmérséklete 1,2 Celsius-fokkal nőtt. Az előrejelzések szerint pedig az várható, hogy századunk közepére az 1,5 fokot is elérheti ez az érték. A klíma ugyan a kutatások szerint akkor is folyamatosan változott, amikor fajunk még meg sem jelent a bolygón. Oly mértékben elszaporodtunk azonban és olyan méretű a környezetre gyakorolt hatásunk, hogy nyilván nem tagadható, hogy mi is hozzájárulunk a klímaváltozáshoz. Az energetikában nagy célként jelölték meg a fosszilis erőforrások minimalizálását, illetve akár kiiktatását is. Egyelőre nem beszélhetünk azonban igazán meggyőző sikerekről ilyen téren.
ZÖLD ÉS MÉG ZÖLDEBB
A megújuló energiaforrások hátránya, hogy az energiát nem előre eltervezhető és szabályozható módon adják le, hanem úgy, ahogy a környezet és időjárás azt éppen befolyásolja. Nem fúj mindig a szél, nem süt mindig a nap, nem mindig egyforma a folyók vízhozama sem. A kisebb vízhozamú folyó csak kevesebb vízenergia-előállításhoz elég, a szélerőművek csak megfelelő szélerősségben tudnak működni, a naperőművek működése is az időjárástól függ. A hagyományos erőműveket viszont az aktuális igények szerint lehet szabályozni. Az áramhálózatban mindig pontosan ugyanannyi áramot kellene betáplálni, mint amekkora a felhasználás. Önmagában nem tárolható a vezetékhálózatban az elektromos energia. Európa országai például egységes áramhálózatot alkotnak, aminek előnyei vannak. Elméletileg lehetséges, hogy a helyenként túl nagy, helyenként túl kicsi áramtermelést kiegyenlítsék, de ez nem egyszerű feladat. A megújuló energiával működő erőművek az azonos napszakok és az azonos éghajlati jelenségek miatt nem tudnak a régió országain belül tökéletes szinkronban működni. Decemberben sokkal kevesebb energiát állítanak elő a szél- és naperőművek, mint augusztusban, ami energiafelhasználás szempontjából kifejezetten előnytelen. A megújuló energia alkalmazásával kapcsolatban jelenleg az egyik legnagyobb probléma a nehézkes energiatárolás. Ennek megoldása technikai kihívást jelent. Egyelőre az akkumulátorok, különféle tárolókapacitások gyártása is jelentős környezetterheléssel jár. Az energiaellátással és a környezetszennyezéssel, környezetkárosítással kapcsolatos gondokat azonban megfigyelhetően egyesek nem technikai-technológiai kérdésként kezelik. Úgy fest, ma már politikai kérdéssé degradálható, hogy a földgáz, az atomenergia, de még akár a szén, vagy a kőolajszármazékok is mikor nevezhetőek környezetbarátnak, mikor környezetkárosítónak. A jelek szerint ezzel kapcsolatban jó eséllyel a közeljövőben is számos „innovatív” megközelítésre számíthatunk.
