Tele vannak ilyenkor a lapok, internetes felületek olyan körkérdésekkel, hogy mit várnak az emberek az idei évtől. A legtöbben, illetve leggyakrabban a békét emlegetik, a gyakoriság szempontjából pedig talán a jó egészség következik. Ott van gyakran a kívánságok között a sok pénz, gazdagság. Olyannal viszont nemigen találkozunk, hogy az infláció mérséklődését kívánnák a megkérdezettek. Pedig ez is fontos lenne. Valójában pedig jócskán össze is függnek a dolgok. Ha béke lenne, az nyilván az inflációt is mérsékelné, de még sokak egészségének megőrzéséhez is hozzájárulna, hiszen stressztől mentes időszakokban bizonyítottan kevesebben betegszenek meg. Tudni kell ugyanakkor, hogy az infláció többkomponensű, és valójában már a konfliktus kitörése előtt romlani kezdett a különféle pénznemek vásárlóereje. Nem beszélhetünk egyértelműen háborús inflációról, noha a fegyveres konfliktus is bizonyítottan szítja a folyamatokat. Az aszály, a korábban beindított, sokszor kontrollálatlan pénznyomtatás, a járvány, és a járvány okán szakadozottá vált ellátási és termelési láncok mind-mind az okok között szerepelnek. Mindeközben minden országnak, minden nemzetgazdaságnak és minden pénznemnek megvan a sajátossága. Igazából nem lehet általánosítani, de ezekben a napokban a drágulások ellenére vannak arra utaló jelek is, hogy éppen most tetőzhet, majd pedig csökkenő pályára áll át az infláció. Ahogyan azonban van egypúpú és kétpúpú teve, úgy az inflációs görbén is, ha koordinátarendszerben ábrázoljuk, többször is púpok rajzolódhatnak ki, azaz csökkenés után ismét emelkedésnek indulhat a pénzromlás üteme. Az elmúlt hetekben-napokban már lassú mérséklődésnek indult az infláció. Az most a kérdés, hogy a következő negyedévekben kényelmetlenül magas szinten ragad, újra felfelé veszi az irányt, vagy tartósan csökken.
HIPERTENZIÓ
Az IMF legfrissebb prognózisa szerint a fogyasztói árak globális emelkedése a 2022-ben jegyzett átlagos 8,8 százalékról az idén 6,5 százalékra, 2024-re pedig 4,1 százalékra lassulhat. Amerikai, európai vagy más központi bankról legyen is szó, a jegybanki előrejelzések hasonló inflációs pályákban bíznak. Ilyenkor azonban mindig azt is figyelembe kell venni, hogy noha a jegybankok eminens szakemberei által használt matematikai, statisztikai és egyéb módszerekben nincs okunk kételkedni, vélhetően szem előtt tartják, hogy a nem jó kilátásokkal kecsegtető prognózisok egyfajta önbeteljesítő jóslatként serkenthetnek bizonyos folyamatokat.
Valójában az infláció kívánatos, nem kívánatos vagy akár hasznosnak is minősíthető mértékéről is megoszlanak a szakmai vélemények. Sokban függhet az ajánlott szint egy-egy pénznem, az adott nemzetgazdaság vagy annak a „vérkeringését” biztosító devizaféleség jellegzetességeitől. Átlagos körülmények között, és a világgazdaságban a konjunktúrával jellemzett időszakokban, a szakmai vélemények szerint az alig észrevehető, 2-3 százalékos infláció hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez. Ennél nagyobb üteme a pénzromlásnak, illetve a defláció is nemkívánatosnak tekinthető. Orvosi hasonlattal élve, a magas infláció olyan, mint a magas vérnyomás: nem kívánatos, és kezelni kell!
ZSUGORINFLÁCIÓ
Ahhoz, hogy a pénzromlás üteméről téves benyomásaink legyenek, sok minden hozzájárulhat. Zsugorinflációként vagy legrammozásként ismert jelenség, amikor a megszokott csomagolású áruk egy részénél csökkentik a töltősúlyt. Sok esetben nem is vesszük észre, hogy a megszokott 100 gramm helyett már csak 80 gramm van egy korábban megszokottan tízdekás csoki csomagolásában. Vagy a kétliteres ásványvíz vagy üdítő már csak 1,75, vagy 1,5 liternyit tartalmaz a folyadékból.
Számos ország küzd a 40-50 éves csúcson lévő infláció hatásaival. Ez azt jelenti, kevesebbet kapunk a pénzünkért. Az árak alapvetően akkor emelkednek, amikor hiány van, miközben nagy a kereslet az áruk vagy szolgáltatások iránt. Az inflációt azzal mérik, úgy számolják ki az aktuális rátáját, hogy az áruk és szolgáltatások mennyire drágultak egy bizonyos időszak, általában egy év alatt. Az egyik jól ismert mutató a fogyasztói árindex, amely a háztartások által fogyasztott áruk és szolgáltatások kosarának százalékos árváltozását méri. Az infláció azonban különféle formákat ölthet. Az itt élők, akik itt éltek, illetve éltek már a 90-es években is, tudják, emlékeznek még arra, mit jelent például a hiperinfláció vagy a pénzromlás galoppozó üteme. Az infláció remélhetőleg mérséklődik, de bújtatott formában velünk maradhat. Ilyenkor sok esetben nem értjük igazán, hogy miért fogy el gyorsabban a pénzünk. Átmenetileg ilyenkor kölcsönökkel hidalhatjuk át a pénzínséget. Sokatmondó lehet az egyik, közelmúltban készült felmérés, miszerint a lakosság kétharmada kért kölcsön pénzt mindennapi költségei kezelésére az elmúlt egy évben. A Nova ekonomija portál 650 embert kérdezett meg. A nyilatkozók 30,5 százaléka azt mondta, hogy nem kért kölcsön pénzt az elmúlt egy évben, a fennmaradó, szintén mintegy egyharmados réteg pedig azt válaszolta a kérdésre, hogy még nem szorult rá erre a lehetőségre, de tervezi megtenni. A felmérés ugyan nem reprezentatív, de az eredmény mégis sokatmondó lehet a jövőre nézve is.
