A globális felmelegedés és a szélsőséges éghajlatváltozás miatt környezetünkben markáns változásokat észlelhetünk. Az éghajlat változása miatt az élőlények minden korban vándoroltak, hogy a számukra leginkább megfelelő feltételek mellett tudjanak élni. Ez nemcsak az állatvilágra, hanem a növényekre is igaz. Egy hosszadalmas, lassan végbemenő, de laikusok számára is jól megfigyelhető folyamat zajlik. Az átlaghőmérséklet és a csapadék mennyiségének és eloszlásának változása miatt a növénytermesztők esetében a korábbi berögződések már sok esetben nem járnak együtt az eredményes gazdálkodással. Fokozatosan északra tevődnek át a termőterületek. Oroszországban például hatalmas olyan területek válnak művelhetővé, melyek korábban a hideg, a hosszan tartó fagyos periódusok miatt nem voltak erre alkalmasak. A jelek szerint az éghajlatváltozásnak csak egyik tünete az egyre melegebb idő, a magas hőmérsékletek. Problémát jelent a csapadék mennyiségének kedvezőtlen eloszlása is. A csapadék fokozatos szétoszlása jóformán minden növény esetében fontos. De a szélmozgás változása szintén árthat egyes fajoknak. A burgonyát vagy a málnát vidékünkön lassan már nem lehet hagyományos technológiával megtermelni. Szűkebb pátriánk éghajlati viszonyai például már kiválók a füge, a kivi vagy a batáta számára.
Ipari felmelegedés
A piaci törvényszerűségek ugyanúgy működnek, mint a természet törvényei. A gazdaság is valójában egyfajta ökoszisztéma. Az emberi tevékenység, a kapzsiság, az önzés, a megszerezhető előnyök hajszolása hasonló folyamatokat generálnak, mint a természetes kiválogatódás. Ugyanakkor az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a fajok eltűnése élőhelyeik megszűnése miatt, a szélsőséges időjárás, mind-mind részben a tudatos, de nem kellően megfontolt, csupán a rövid távú célokat szem előtt tartó emberi tevékenység következményei. Az emberi tevékenység mára már nem csupán a természetes élőhelyeket, a vizet, a talajt és a levegőt szennyezte be, hanem a világ pénzügyeit, ezen keresztül az egész globális gazdaságot is. Ugyanúgy, vagy legalább is hasonlóan működnek a piaci törvényszerűségek, mint a természet törvényei. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt is megmutatták, hogy ahogyan a természet, úgy a szabad piac is visszaüt. Ahogyan az klímaváltozás cunamikat, viharokat, aszályt és száraz időszakokat eredményez, úgy a túlfűtött gazdaság, a kétes pénzügyi kihelyezések is hatalmas pénzügyi viharokat eredményeztek. Ezért van az, hogy nem múlik el nap, hogy ne hallanánk árfolyam-ingadozásokról, tőzsdék zuhanásáról, bizonyos szektorok megroppanásáról. A kapitalizmustól egyébként kezdetektől fogva nem volt idegen a ciklikusan visszatérő válság. Az aranykort ígérő növekedési periódusok rendszeresen krízisbe, majd recesszióba csaptak át. Az 1929. és a 2008. évi válságok döntően befolyásolták a folyamatok alakulását. De számos nagy hatású, de ritkábban emlegetett válságról, krízisről beszélhetünk. A furcsa az egészben, hogy néhány kivételével, még a legjelesebb szakemberek sem figyelmeztettek a kirobbanó válságok kitörésére.
Ahogy lesz, úgy lesz?
A klímaváltozás témája nem csak egy divatos trend, amelyről celebek, híres színészek, milliárdosok és influenszerek posztolnak megnyilvánulásokat, csak azért, hogy népszerűségüket növeljék. Egy komoly, veszélyekkel teli változásokat hozó folyamat, amely jelenleg mindannyiunk életére hatással van, akár elfogadjuk, akár nem. A klímaváltozás következményei lehetnek az ivóvíz- és élelmiszerhiány, a káros egészségügyi hatások, a természeti katasztrófák. Az éghajlat változása gazdasági hatásokat is eredményez. Bizonyos komparatív előnyök megszűnnek. A mezőgazdaság egy különösen kitett ágazatnak tekinthető. Ahogyan azonban a környezetünkről, a természetről sem hihetjük azt, hogy súlyos, akár végzetes következmények nélkül mértéktelenül szennyezhetjük, megváltoztathatjuk, a gazdasági folyamatok esetében is valami hasonló a helyzet. A globális pénzügyi piacok és makrogazdasági mutatószámok számos korábban készült elemzése azt bizonyítja, hogy a szabadpiacok nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy hosszú időszak átlagában az egyensúly felé tartsanak. Inkább azt állíthatjuk, hogy a piacok hajlamosak a ciklikus kilengésre, ami előbb vagy utóbb elviselhetetlenné válik. A 20. század végén kevesen képzelték el a jövőt úgy, ahogyan az épp most alakul. Fegyverekkel vívott konfliktusok mellett kereskedelmi háborúk zajlanak. Új típusú protekcionizmus, üzleti kémkedés, piacszerzés nem legális, tisztességtelen eszközökkel, ezek lettek korunk jellemzői. A gazdaságot a fogyasztás folyamatos növelése, a minél nagyobb jövedelmezőség elérése gerjeszti. A jelek szerint az emberek többsége nem hajlandó tudomásul venni, hogy valójában mi is zajlik körülöttünk.
Nyitókép: Pixabay.com
