A globalizáció nem egy újkori jelenség. A folyamat azonban a 20. század végén és a 21. század elején vett nagyobb lendületet. Talán ezért van az, hogy szinte naponta foglalkozunk a témával. Azon sem kell meglepődni, hogy most egy kicsit talán megtorpanni látszik. A globalizáció, akárcsak más folyamatok, nem fejlődik töretlenül. Vannak kisebb megtorpanások, hullámvölgyek. A történelmi tapasztalatok áttekintése is arra enged következtetni, hogy a különféle folyamatok rendre lendületet kapnak, majd megtorpannak. Egyes trendek, ciklikus mozgások csak bizonyos (történelmi) távlatokból tekintve rajzolódnak ki. A jövőbeni elemzők biztosan meglátnak majd valamilyen ciklikus törvényszerűségeket abban is, ami jelenleg történik. A globalizációra úgy is tekinthetünk, mint a tőkének az egész bolygót behálózó mozgására. A hidegháború utáni időszakban – az újabb fejlődő és feltörekvő piacok megnyitásával – a tőke mozgástere megnőtt, kiterjedt jóformán az egész bolygónkra. Mindez új lehetőségeket teremtett, rengeteg előnnyel járt. Egyben azonban új veszélyeket is hozott. Egyes országok, nemzetgazdaságok, népek, területek korábban teljesen ki voltak zárva a nemzetközi munkamegosztás sok előnnyel járó rendszeréből. Nagyot fordult a világ, melynek számos régiója a kedvező folyamatok hatására a fejlődés útjára léphetett. A nemzetközi munkamegosztás nagyobb hatékonyságot eredményezett. Az embereknek több termék és szolgáltatás áll a rendelkezésére. A világban kialakuló regionális gazdasági övezetekben nemcsak az árukkal, de az egységes valutákkal is szabadon lehet kereskedni. Mindez hatalmas ösztönzést jelent a kereskedelemre. Multiplikáló hatásain keresztül serkentőleg hat az innovációs tevékenységek kibontakozására is.
A megtorpanás időszaka
A világgazdaság története nem olyan, mint amikor egyirányú utcában haladunk. Vannak megtorpanások, időnként pedig „erős szembejövő forgalommal” kell számolni. Megtorpanások, visszaesések és dezintegrációs korszakok is tarkítják, tarkították korábban is. Korábban a Trump-adminisztráció gazdaságpolitika törekvései, illetve a Brexit járult hozzá a globalizáció megtorpanásához. A globalizáció ennek ellenére a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közelmúltjának és jelenének meghatározó folyamata. Lényegében korunk világgazdasági rendszere, a mai kapitalizmus mozgásformája. Alapját a drámai technológiai fejlődés és az általános gazdasági liberalizáció irányába mutató intézményi változások képezik. Ezek torpantak meg a közelmúltban, de a folyamat azért nem fordult a visszájára. Vannak olyan elképzelések, melyek szerint a globális kormányzás fejlődése, valamiféle központi irányítás oldhatná meg hatékonyan a felmerülő gondokat. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, nem minden esetben ez lehet a megoldás. Valamiféle koordinációra azonban valóban szükség lehet.
A klasszikus értelemben vett demokrácia elvei alapvetően nemzetállami keretek között érvényesülhetnek. Képlékeny azonban az a határ, ahol a nemzeti érdekeket és az egész emberiség érdekeit figyelembe vevő álláspontok meghúzódnak. A globalizáció kettős hatást gyakorolt a világgazdasági egyenlőtlenségekre. Csökkentek a nemzetgazdaságok közötti különbségek. Sok elmaradott ország kiemelkedett a szegénységből és elmaradottságból. A fejlett országok középosztálya viszont esetenként a globalizáció vesztesévé vált. Mindez hozzájárult a globalizáció megtorpanásához, több országban politikai változásokat eredményezett.
Haladni a korral
A fejlődő országok korábban tapasztalt dinamikus gazdasági növekedéséhez az iparosításon keresztül vezetett az út. A világ azonban sokat változott azóta. Napjainkban egyes fejlett gazdaságok a szolgáltatások felé mozdulnak el. Az ipari termelés továbbra is kulcsfontosságú. Világunkat meghatározóan az iparosodás formálta, és a jövőben sem lesz ez másként. Az ipari forradalmak során az egymást követő innovációk kiemelték Európát és az Egyesült Államokat a többi régió közül, feltételeket teremtve a folyamatos növekedéshez, melynek gyümölcseit ma is élvezzük. Feltételezhető – bár sosem tudjuk meg, mi lett volna „ha” –, hogy a modern kori demokrácia sem jött volna létre az ipari forradalom társadalmi viszonyokat megváltoztató hatásai nélkül. A folyamatos növekedés azonban a természeti kincsek, a Föld erőforrásainak további kihasználását feltételezi. A kapitalista világgazdaság ma ismert formájában történő fenntartása, illetve Földünk és az utánunk következő generációk jövője sajnos úgy tűnik, nem egyeztethető össze azokkal a folyamatokkal, melyek korunkat jellemzik. Sajnos a jelek szerint világunkban még mindig olyan törekvések tapasztalhatóak, melyek kisebb-nagyobb csoportok, és nem az egész emberiség érdekeit képviselik.
Nyitókép: pixabay.com
