Folyamatosan és egyre gyorsabban változnak a világgazdaság kihívásai. Kína és az USA is lényegében igen gyorsan alkalmazkodik az új feltételekhez. Mindkét ország minden eszközzel támogatja saját gazdaságának megerősítését, még ha ezt nem is mindig hangoztatják. Az Európai Unió a maga bürokratikus hozzáállásával a jelek szerint lemarad az új iparágakban, lassan reagál az új tendenciákra is. Ez persze még visszafordítható lenne, kérdés azonban, hogy alakulnak a politikai erőviszonyok kontinensünkön. Országunk gazdaságilag az uniós tagállamokhoz kötődik elsősorban, de sikerült egyfajta gazdasági semlegesség megtartása, vagy kialakítása. Mindeközben a világgazdaságban új erőközpontok rajzolódnak ki. A korábban egycentrumú, a Nyugat dominanciájára épülő világgazdaságot a többpólusú, blokkosodott világgazdaság válthatja fel, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak. Az olyan kis nyitott gazdaságoknak, mint a miénk vagy az anyaországunké, igazodniuk kell a külső körülmények megváltozásához. A technológiai hátrány leküzdése a különböző erőközpontok segítségével, sokkal gyorsabban megvalósítható mint valaha a történelem során. A liberalizált kereskedelem azonban gazdasági függőséget okozhat. A gazdasági semlegesség a körülményektől függően akár hasznos is lehet, egyes időszakokban viszont hátrányt jelenthet. A kevésbé fejlett vagy periferikus nemzetgazdaságok a gazdasági növekedés szempontjából, a technológiai újdonságok alkalmazása, a beruházások és a kereskedelem tekintetében nagymértékben a fejlettebb, úgynevezett centrumországoktól függnek.
A Nyugat alkonya nem jött még el
A mesterséges intelligencia használata az élet minden területén gyors tempóban terjed. De érdemes megjegyezni, hogy a világ csipgyártása mintegy 80 százalékban Ázsiában koncentrálódik. A fejlett világ döntő része ugyanakkor egyoldalúan függ a félvezetők exportőreitől. Az Európai Unió versenyképessége azonban nem csak ez miatt, sok más okból kifolyólag is, korábban talán még soha nem látott ütemben romlik. Szerbia nem csupán emiatt halad egyfajta akadályokkal teli, nehezített pályán. A körülményekhez képest az eredmények meglepően jók, még ha nem is mindenki azonnali nyertese a körülményeknek.
Olvashatunk olyan kritikákat is, amelyek vitatják, hogy a Nyugat gazdaságilag hanyatlana. A Kelet és Dél szemmel láthatóan valóban folyamatos erősödést produkál. Európa vezető gazdasága, a német gazdaság „köhögni” kezdett. A gyárbezárásokon keresztül az ott tapasztalható külföldi felvásárlási hullámig a hírolvasók számára elég egyértelmű lehet, hogy az uniót és Németországot sosem látott versenyképességi probléma béníthatja meg. Németország gazdasága valójában a koronavírus-járvány óta nem talál magára. Az orosz–ukrán konfliktus tovább súlyosbította a helyzetet. Amennyiben a korábbi növekedési trendjéhez nem tér vissza, az lehúzza az uniós gazdaság teljesítményét is. Talán valóban korai még mindig a Nyugat alkonyáról beszélni, de az egyértelműnek látszik, hogy a világgazdasági növekedést a következő években a nem nyugati országok csoportja adja. A Nemzetközi Valutaalap új előrejelzése szerint 2024 és 2029 között, azaz középtávon a globális növekedést 21,7 százalékban Kína, 14,8 százalékban India adja. A harmadik helyezett USA után nincs is több ország, amelyik 2 százaléknál többet tenne hozzá a globális gazdasági bővüléshez.
Sokan vannak semlegesek
A világ országainak jelentős része lényegében a semlegesség modelljét igyekszik megvalósítani, még ha a mi perspektívánkból ez nem is ilyen egyértelmű. A Bloomberg egyik elemzése szerint száznál több olyan nemzet van, amely az „új semlegesség” álláspontját képviseli. Ezek olyan országok, melyek próbálnak mindkét blokkból tőkét vonzani, lényegében azzal kívánnak a folyamatok nyertesévé válni, hogy nem választanak maguknak tábort. Eközben megfigyelhető, hogy ma már többet exportál Indiába, Indonéziába, Brazíliába, Mexikóba, Vietnámba és a Fülöp-szigetekre, mint az Egyesült Államokba. Az új amerikai elnök, amennyiben protekcionista politikát folytat majd, ahogyan ígérte, hozzájárul ahhoz, hogy Kína még jobban másokra koncentráljon. Szerbia helye azonban a geopolitikai tényezők miatt egyértelműen az Európai Unióban van. A jelek szerint nem tudunk, nem is akarunk lekapcsolódni a Nyugatról gazdaságilag. Emiatt bírálatok is érhetnek bennünket, de annak is lehetnek előnyei, hogy a keleti kapcsolatainkat is megtartjuk. A remélhetőleg nem is olyan távoli időpontban esedékes orosz–ukrán tűzszünet, vagy megegyezés pedig olyan helyzetet hozhat, amely által előnyös geopolitikai helyzetünket még jobban ki tudjuk használni.
