Elemzők most elsősorban azt analizálják, hogy Trump elnök megválasztása milyen változásokat hoz majd a világgazdaságban. Sejteni lehet bizonyos dolgokat, hiszen a kampány során megfogalmazott ígéretek és az előző mandátuma idején már megismert hozzáállás jó eséllyel csak részben módosulhat. Az sejthető, hogy a jövőben is elkötelezett marad az amerikai dollár hegemón pozíciójának megőrzése és az erős dollárárfolyam mellett. A megválasztott elnök azonban többször hangsúlyozta a védővámok fontosságát és azt, hogy az USA külkereskedelmi hiányát le kell szorítani. Érdemes elemzések láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy valójában a két törekvés mennyire összeférhetetlen, milyen paradoxonok eredhetnek ebből. November végén kiderült, hogy Donald Trump Scott Bessent személyében egy tapasztalt befektetőt és gazdasági tanácsadót kért fel a pénzügyminiszteri posztra. Bessent már korábban kifejezte elkötelezettségét az amerikai dollár hegemón pozíciójának megőrzése és az erős dollárárfolyam mellett. Nehéz elképzelni, hogy álláspontját megváltoztatja.
Trump megválasztott elnök ugyanakkor számtalanszor a védővámok fontosságát említette. A dollár dominanciája lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy tartósan kereskedelmi és fiskális deficitet tudjon maga előtt „tolni”. Az országoknak világszerte amerikai dollárban denominált eszközökre van szüksége a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókhoz. Ez jelentős előnyökkel jár, de vannak kockázati tényezők is.
Kereskedelmi deficit nélkül az Egyesült Államok nem tudná elegendő dollárral ellátni a világ többi részét. A két kitűzött cél ezért rejt magában ellentmondást. A kereskedelmi deficit csökkentése dollárhiányhoz vezetne, ami megnehezítené más országok számára, hogy kellő mennyiségű dollárhoz jussanak a nemzetközi tranzakcióik lebonyolításához. Nem mellékesen, ha az USA-nak nem lenne kereskedelmi deficitje, akkor szerkezeti változtatásokra lenne szükség a gazdaságban. Mindezek végrehajtása komoly kihívást jelenthet gazdasági, és nem mellékesen, társadalmi oldalról, hiszen a bérek csökkenését is eredményezhetné.
HÁRMAN PÁRBAN?
A megválasztott elnök a beiktatása után további, Kína elleni büntetőintézkedéseket helyezett kilátásba. Nem tudni azonban, hogy pontosan mi fog történni, milyen intézkedéseket foganatosít majd. Azt viszont tudni, hogy Kína a hétvégén egy újabb kritikus fontosságú fém, a volfrám exportjának korlátozását vezette be. Az elmúlt évtizedekben a világpiacot elárasztották az olcsó szállítmányokkal a különlegesen kemény fémből. A volfrámot különféle fegyverek és félvezetők gyártására is használják. A kínaiak pedig szép csendben ellenőrzésük alá vonták az ellátási láncok jelentős hányadát. Peking korábban hasonló korlátozásokat vezetett be a napelemek és csipek gyártásához nélkülözhetetlen gallium és germánium esetében is. Az élesedő amerikai–kínai politikai és kereskedelmi feszültség jó eséllyel rányomja bélyegét a következő időszakra. Érdekes megfigyelni, hogy a volfrám ára jóformán nem változott a tőzsdén a kínai döntés hatására. Egy-egy új bánya megnyitása évekbe telik, és az Egyesült Államokban minimális mennyiségben hoztak csak felszínre volfrámot 2015 óta, állítólag mégis van mód a termelés gyors felfuttatására. Az USA földtani intézete szerint 12 államban mintegy száz helyen található jelentősebb kitermelhető mennyiség, talán ez az oka, hogy egyelőre nem reagálták túl az eseményeket a tőzsdék. Szerbia gazdasága szempontjából viszont nagyon nem mellékes kérdés, hogy miközben kereskedelmünk és gazdasági kapcsolataink mintegy kétharmada az Európai Unióhoz köthető, hogyan alakul majd az USA és Európa, Európa és Kína viszonya. Nehéz ugyanis a mostani helyzetben definiálni, hogy mi a különbség az USA és Európa Kína szemlélete között. Vajon mit hoz egy újabb Trump-elnökség Európa számára?
MINDENKI MINDENKIVEL VITÁBAN
Sajnos olyan időket élünk, amikor szaporodnak a konfliktusok a világban. Szinte mindenki mindenkivel vitában áll, a kifutó Biden-kormányzat súlyos öröksége lehet, nem nagy mozgásteret hagy az új amerikai elnöknek. A világpolitikai és világgazdasági, részben a katonai erőviszonyok átrendeződése zajlik. Az egész helyzet alapfeltétele lenne a Moszkvával esedékes valamiféle kiegyezés. Erősen vitatható, hogy a folyamat hogyan tud elindulni és miben csúcsosodhat ki. Utópisztikus azt hinni, mindezek után valamiféle együttműködés alakulhat ki, aminek mindenki a nyertese, haszonélvezője lehet. Egy pozitív forgatókönyv azonban létezik és mivel éppen a reménykedés időszakát éljük, nem alaptalan abban bízni, hogy nem fordulnak a dolgok még rosszabbra.
Nyitókép: Pixabay.com
