Techmilliárdosok, volt elnökök és szimpatizánsok gyűrűjében Donald Trumpot hivatalosan beiktatták az Amerikai Egyesült Államok 47. elnökeként. Nem kellett sokat várni, hogy aláírja első rendelkezéseit, a tőle megszokott hangzatos bejelentések sem maradtak el. Trump elnök hivatalba lépésétől sokan vártak különféle hatásokat, melyek a világgazdasági trendeket meghatározzák majd. Sokan elsősorban az üzemanyagárakat figyelik, hiszen Trump korábban is képes volt akár egy-egy kijelentésével emelni vagy csökkenteni a tőzsdei árakat. Az orosz– ukrán konfliktussal kapcsolatban is sokan abban reménykednek, hogy a fejlemények a konfliktus lezárása felé mutathatnak. Az elnök ezzel a két dologgal kapcsolatban is egy érdekes összefüggést vázolt fel. Szerinte az alacsonyabb olajárak véget vetnének a háborúnak, mivel a magas energiabevételek teszik lehetővé Moszkva számára a katonai műveletek fenntartását. Ígéretet tett arra is, hogy nyomást gyakorol Szaúd-Arábiára és az OPEC-re az olajárak csökkentése érdekében. Az USA olaj- és gázkitermelésének fokozását is ígérte, ami szintén oda hathat, hogy az árak csökkenjenek. Azt is kijelentette, hogy hajlandó lenne közvetlenül tárgyalni Vlagyimir Putyinnal. Úgy vélte, hogy „Ukrajna készen áll az alkura”.
Kína a fő vetélytárs
Az Amerikai Egyesült Államokat – függetlenül attól, ki az elnök éppen – jó ideje zavarja az a kínai gyakorlat, hogy ha egy külső cég Kínában akar termelni, szolgáltatni, köteles vegyesvállalatokat létrehozni, annak keretében pedig technológiai és szabadalmi transzfert adni a kínai félnek. Ez gyakorlatilag intézményes és „törvényesített” lenyúlása a nyugati gazdaságok szellemi tulajdonának. Számtalan kínai termékben és szolgáltatásban láthatjuk viszont azokat a megoldásokat, találmányokat, amelyeket korábban nyugati cégek vittek a gyártókapacitásukkal Kínába még évekkel ezelőtt. De ez nem csupán kínai specialitás. Számos ország sikeres gazdasági felzárkózása a nyugati technológia „lekoppintásával” kezdődött.
Kínában az említett módon megszerzett információk állítólag bekerülnek egy központi technológiai adatbázisba, amelyet közvetlenül a Kínai Kommunista Párt tart fenn. Onnan továbbosztják az érintett hazai vállalatoknak. Becslések szerint ezen a csatornán tíz év alatt mintegy ezermilliárd dollár nagyságrendű nyugati szellemi termék vándorolt át kínai fejekbe. Sajnos, valóban úgy tűnik, hogy mindig van egy felszín és van egy mély áramlat, az a valóság, amit a nagy tömegek soha nem fognak megismerni. A felszíni narratíva szerint a kínai cégek olyan rejtett elemeket építenek be az általuk gyártott telekommunikációs eszközökbe, amelyek információkat küldenek Kínába. Snowden anyagaiból kiderült azonban, hogy elnöki rendeletek és a nemzetvédelmi törvény alapján minden amerikai gyártású IT-termékbe és szolgáltatásba kötelező egy úgynevezett elektronikus „hátsó ajtó” beépítése.
Birodalmak harca
A nagybetűs Nyugat globális vezető szerepe és hatalmi pozíciója elsősorban a gazdasági erején és a technológiai előnyén nyugszik. A globális gazdasági kártyaleosztás mára erősen megváltozott. A világ vezető gazdasági hatalma még mindig az USA, de közvetlenül mögötte már ott van Kína, és gyors tempóban jön fel India is. A Trump-adminisztráció lépései igyekeznek fékezni azt a folyamatot, mely oda hat, hogy a kínai gazdasági és katonai fejlődés a globális vezető szerepét és pozícióját erodálja. Birodalmak harca jellemezte mindig is civilizációnkat. A világtörténelemben először állt elő azonban most olyan helyzet, amikor két, egymással egyfajta szimbiózisban élő hatalom vetélkedik egymással a geopolitikai színtéren. Az USA középosztályának továbbra is fontosak az olcsó kínai termékek. Kína megtakarításainak legnagyobb része pedig még mindig USA-dollárban van. A most kirótt és a következőkben még valószínűleg bevezetésre kerülő vámok révén az USA talán sikeresen viszi haza a Kínába kiszervezett termelési kapacitásait. A vámpolitikának ez a bevallott stratégiai célja, amivel az USA egyben fékezné Kína térnyerését. Egy ilyen hatalmas erőközpontot megállítani nem, jó esetben csak fékezni lehet.
De mi lesz Európával?
Bizonyos becslések szerint, január eddig eltelt részében az eurózóna gazdasága visszatért a növekedési pályára. A gazdasági aktivitás enyhe javulása elsősorban a szolgáltatási szektorban figyelhető meg. A feldolgozóipar viszont az előzetes adatok szerint még mindig „gyengén muzsikál”, recesszióban van. A davosi Világgazdasági Fórumon Trump éles kritikákat fogalmazott meg Európa felé. Követelte a NATO-szövetségesektől a védelmi kiadások jelentős növelését, vámokkal fenyegette meg a külföldi gyártókat is. Online bejelentkezése során kapcsolatot vont az alacsonyabb olajárak és az ukrajnai háború befejezése között. Azt üzente a világ minden vállalkozásának, hogy létesítsenek gyártási kapacitásokat Amerikában.
